Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
Hatodik évfolya m. 1. 8/áin. Pápa, 1895. január 6. DUNÁNTÚLI Ax egyház és iskola köréből 1 HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. ^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Év elején- s. — A keresztyén élet eszménye. Müller K. után. — s. — T á r c z a. Balatonmelléki egyházaink szenvedései a múlt században. Földvári/ László. — Apróságok külföldről Borsos István. — Vegyes közlemények. — Hirdetés. -9 Ev elején. Nem mostanában történt, hogy az új év hajnalát oly sötét sejtelmekkel kellett volna köszöntenie hazánk minden egyes hú fiának; rég nehezedett oly sűrű, folytó, a biztos tájékozódásban oly könnyen megtévesztő köd Magyarország közéletének minden terére, mint azon év elsején, a melyben most Isten kegyelméből vagyunk. Nem czélunk, de lapunk hivatása sem engedi meg, hogy politikai fejtegetésekbe bocsátkozzunk — különben is a napi lapok az ilyeneknek oly özönével halmoznak el bennünket, hegy még a ki tán tud is valamit, ha azok után indul, hát bizonyos, hogy utoljára nem tud semmit — de az talán nem lesz egészen meddő dolog, ha napjaink eseményei fölött pár perczig megállva, azokat vizsgálódásunk tárgyaivá teszszük, hogy belőlük esetleg tanulságot menthessünk. Az első, mi legelőször is szemünkbe tűnik » méltán gondolkodóba ejt, az a tény, hogy a szabad eszmék most folyó nagy küzdelmében a harcz vihara a vezérkart szorította félre, tehát az edzett, kipróbált, a szellem, az ész tárházából a 'legjobb fegyverekkel ellátott, azokat ügyesen és hasznosan forgatni tudó férfiak legtiszteletreméltóbb csoportját, kiknek látva sorsát önkénytelenül is eszünkbe jut „Az embernek minden dicsősége, mint a fűnek virága.“ Mintha csak a Chronos-féle mythos ismétlődését látnánk! A mi egyházunk is a szabadság szülötte. A szabadság utáni vágy, az annak megvalósítására irányuló törekvés hozta létre. Mint nincs virág üditő harmat s meleg napsugár nélkül: úgy a mi egyházunk sem képzelhető a szabadság éltető szelleme nélkül. És hát . . . .? Igaz, hogy életet a mi egyházunknak is a szabadság adott. Ámde nem az a szabadság, melyet emberi ész gondolt e világ számára ki, s emberi kitartás és akaraterő e világ számára valósított meg, hanem az „a szabadság, mellyel minket a Krisztus megszabadított“. Valamint azon ország, melynek eljöveteléért naponként imádkozunk, melyben őrállókul, vezérekül rendelt minket Isten kegyelme, nem e világból való, nem földi czélok elérésének szintere, hanem égi, örök, mely ellen e világ, tán még a sikernek pillanatnyi látszatával is, felveheti a küzdelmet, de meg nem hódithat soha: úgy ezen ország szabadságának napja sem fog leáldozni soha; „Mert a mi vitézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek a nagy erősségeknek lerontásokra; mert a mi szabadságért való harczunk abban áll, hogy „az embereknek minden gondolatkokat foglyul vigyük, hogy a Krisztusnak engedjenek“. — Erre az országra nézve, ha nem közönbös is teljesen a házasságkötés külső formája, vagy az anyakönyvvezetés, de bizonyára a lényegét a legtávolabbról sem érinti, mert ennek azok a polgárai, kik az élet ama könyvébe vannak beirva. Ennek az országnak a szabadságáért való küzdelemben szenvedhetünk háborgattatást, nyomorúságot, üldöztetést, de azért mindenestől meg nem emésztethe-I REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PAPA IHMMSTIÍLI P.Iffl. EGYKÁZKER. HIVATALOS KÖZLŐMÉ ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész | évre 4 frt, félévre 2 frt.
