Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
773 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 774 Az országos ev. reí. lelkészi özvegyárvagyámintézet alapszabálya. {Véglegesen megállapítva és elfogadva a november hó 22-én s folytatólag tartott konventen.) 1. Fejezet. Általános határozatok. 1. §. A magyarországi ref. egyetemes egyház 1891 — S3, évi országos zsinatának 321. sz. a. kelt végzése alapján, az ev. ref. hitvallású lelkészek, körlelkészek (missionáriusok) és theol. tanárok leendő özvegyeinek és árváinak gyámolitására országos gyámintézet alapittatik. melyből az alábbi §§-okban megállapított feltételek korlátái között az özvegyek állandó évjáradékban s az árvák neveltetési esetleg gyámolitási segélyben részesittetnek ; a befolyó évi jövedelmek egy részének folytonos tőkésitése által pedig oly alap létesittetik, mely az országos gyámintézet állandó fönntartását s fejlesztését biztosítsa. 2. §. Az intézet czime: „Országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet.“ Székhelye; Budapest. 3. §. Kötelezett tagjai: A magyar korona területén — vagy bár ezenkívül — jelenleg működő, vagy ezután szolgálatba lépő rendes lelkészek és állandóan alkalmazott, vagy alkalmazandó körlelkészek (míssionariusok), kik a magyarországi ev. ref. egyház főn hatósága alatt működnek. Tagjai lehetnek ezen gyámintézetnek a theologiai rendes tanárok és a lelkészi jelleggel birő renszeresitett vallástanárok, ha a jelen szabályzatban az egyes lelkészekre megállapított feltételeket vagy ők magok, vagy a tanintézetet fentartó testület,vagy pártfogóság ép oly mértékben teljesitik. 4. A harmadik §-ban megnevezett esetleg jövőben szervezendő hason minőségű állomásokon alkalmazandó lelkészek és míssionariusok is tekintett nélkül nős vagy nőtlen állapotukra, a gyámintézet tagjai sorába belépni kötelesek lesznek. 5. §. Segélyezésre igényt nem tarthat azon lelkészi özvegy, vagy árva, kinek néhai férje, illetve atyja állásáról önként lemondott, vagy egyházi bíróság jogerős Ítéletével az egyházi törvény 303. §. e) pontja értelmében hivatalától véglegesen megfosztatott. 6. §. A gyámintézet tagjainak özvegyei, az egyenlőség és testvériség elvének megfelelően, tekintet nélkül az elhalt férj által élvezett fizetés mennyiségére, s annak szolgálati idejére, a belépési járulék és 5 évi tagdíj befizetésének kötelezettsége mellett mindnyájan egy és ugyanazon összegű évjáradékban részesülnek. S a mennyiben a belépési járulék és az 5 évi tagdij be nem fizettetett volna, az azokból hiáuyzú összeg az özvegy év járadékából 2 év alatt, egyenlőrészletekben törlesztetik le, illetőleg tartatik vissza. A gyámintézet tagjainak árvái pedig, tekintet nélkül a néhai atyjok által teljesített befizetésre, árvaságra jutásuk után azonnal mindnyájan egyenlő összegű neveltetési, esetleg gyámolitási segélyben részesittetnek, 7. §. Özvegyi évjáradékok és neveltetési, esetleg gyámolitási segélyek azonban azon napot követő hó elsejétől folyósitandók és fizetendők ki, évnegyedi utólagos részletekben, melyen a jogczim azokra nézve beállott, s azon hónap végével szüntendők meg, melyben jogczimök elenyészett. A kegyelet év tartalma alatt az országos gyámintézet segélye igénybe nem vehető. 8. §. A jogosítottak állandó segélyezésre való fölvétele hivatalból eszközöltetik az illető esperes indokolt felterjesztése alapján a gyámintézet végrehajtó bizottsága által. 9. §. Az állandó segélyezésben részesülők, az arról kiállított nyugtákon, az illetékes ref. papi hivatal által igazoltatni kötelesek az életben léteit, özvegyi állapotot, ev. ref. voltukat és az árváknál a 13. és 14. §-ban meghatározott föltételek fennállását. 10. §. Azon kérdés felett, hogy van-e a folyamodó özvegyneK vagy árvának állandó évjáradékra és neveltetési, illetőleg gyámolitási segélyre igénye: a gyámintézeti alapot kezelő közalapi végrehajtó bizottság határoz, mely ellen a kézbesítéstől számított 30 nap alatt birtokon kivül a konventhez lehet fellebbezni. 11. Fejezet. Az özvegyek és árvak segélyezéséről. 11. §. A gyámintézet tagjainak özvegyei a férj elhalálozása után állandó évjáradékban, árvái pedig atyjuk elhalálozása után neveltetési, esetleg gyámolitási segélyben részesittetnek. 12. §. Az özvegyi év járadék összege egyelőre 10 év tartalmára évi 250 Írtban állapitatta tik meg, mely öszszeg azonban a jelen szabályzat 30. §-ában jelzett revisió eredményéhez képest 10 év múlva feljebb is emelhető. 13. §. Az árvák részére folyósítandó neveltetési, esetleg gyámolitási segély összege, csak atyátlan árváknál minden egyes árvára külön-kiilön évi 50 írtban állapittatik meg, a szülők nélküli árvák pedig szintén különkiilön évi 75 irtot nyernek neveltetési segély czimén. Ezen neveltetési, esetleg gyámolitási segély azonban csak 6—B árva részére folyósitatik, s igy ennek összege teljesen szülődén árváknál az évi 450 frtot, atya nélküli árváknál pegig az évi 400 frtot egy-egy családra nézve felül nem haladhatja. 14. §. Az évjáradék kiszolgáltatása megszűnik, ha a) az özvegy újból férjhez megy, b) az ev. ref. vallásból kitér, c) meghal. A neveltetési segély kiszolgáltatása pedig akkor, ha 1. ati árvák a 20 évet, a nő árvák pedig a 18 évet betöltötték, vagy ha előbb is házasságot kötöttek; azonban a testi, vagy lelki fogyatkozása miatt teljesen keresetképtelen árvák ezen koron túl is esetről-esetre meghatározandó gyámolitási segélyben részesíthetők, 2. az ev. ref. vallásból kitérnek, 3. elhalnak. 15. §. Az atya nélküli árvák anyjuk elhalálozása esetén a szülődén árvák magasabb neveltetési segélyének élvezetébe jutnak. 49*
