Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
71 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 72 rajna-weszfáliai gyülekezeti szervezetnek a ch'akonatusra vonatkozó rendelkezései nem vétettek fel, hanem a szegények gondozása az egész presbyteriumra raliáztatott át, ellenben az eljárás részleteiről való intézkedés, tehát a szegények gondozásának egyes egyháztagokra bizás a is, külön ápolók alkalmazása a felmerülő szükséglet szerint az egyházi hatóságra hagyatott. A porosz egyházi törvény*) 17. §-a azt mondja: „a szegények, betegek, hajléktalanok gondozására vonotkozó egyházi intézkedések megtevése az egyháztanács teendői közé tartozik, a mely, ha czélszerünek látja, érintkezésbe teszi magát a szegény ügygyei foglalkozó polgári hatóságokkal és intézeti vezetőségekkel, mint szinte a netán létező szabad egyesületekkel. A gyülekezeti képviselők közül kisegítőket is rendelhet ki“. Ezzel legalább el van ismerve, hogy a szegényeknek egyházi gondozása az állami mellett a gyülekezetnek legfőbb kötelessége. — Ámbár református körökben nincs szükség hosszas bizonyitgatásra, míndazáltal igazolás és megokolás tekintetéből legyen szabad utalni a' szegény gondozás két nemének különböző természetére és különböző czéljára. A szegényeknek állami gondozása, mint kényszer gondozás csak a minimumát adja annak, amire az élet fenntartása tekintetéből szükség van; ellenben a szegényeknek egyházi, tehát önkéntes, de mégis rendezett gondozása azon magasabb feladatot tiizi ki maga elé, hogy megszüntessen minden szükséget, mely a valláserkölcsi fejlődésnek akadálya lehetne. Mivel a szegények állami gondozása a legszükségesebbet minden esetben megadja: ennélfogva az egyházi szegénygondozás eklektikus, ki kell választania azokat, a kik veszély szélén állanak és a kiknél a megjobbulásra reménység van. Azonkívül mintegy keresztyén társaság szabad szeretedének a nyilvánulása sokkal nagyobb, sokkal fölemelőbb hatással bír, mint a községnek vagy államnak adománya. Állami és egyházi szegénygondozás tehát egymásra vannak utalva: az egyik gondoskodik a testről s év a végszükségtől, a másik szeretetadományaival a lelket iparkodik megmenteni. Ezen végczélját azonban nem érheti el — pedig ez a legfőbb —önálló orgánum nélkül, tehát a rendezett gyülekezeti diakonusi hivatal nélkül; még pedig több okból. Ez a segélyezés okvetetieuül maga után vonja a prédikátor 1 últerhelését, a kinek még e mellett, rendszerint, nincs is olyan gyakorlati jártossága, mint egy laikusnak; lelkészi teendőiben is sokkal szabadabban mozog, ha a szegények gondozásának épen nem kicsiny terhét leveszik vállairól. Azután a gyülekezeti tudatnak is nem kis mérvű emelésére szolgál az, úgy a szegényeknél, mint a gazdagoknál, ha külön szegény gondozók szedik be és osztják szét az adományokat. Továbbá igy igen könnyű módon teszünk szert Isten országának több munkására. Manapság már épen nem mondhatjuk kötelességünk tökéletes teljesitésének a vasárnapon való puszta prédikálást; sőt inkább, hogy a gyülekezetekben ismét virágzó élet legyen, minden egyes élő tagnak szívvel- lélekkel kell *} »Kirchen-, Gemeinde — und Synodalordnung«. állania a maga helyén, segíteni a gyülekezet építésében szóval és tettel. Mely ponton volna pedig áldásosabb a világiak közreműködése, mint épen a szeretet szolgálatában. Végül presbitereinkre nézve sem utolsó értéke vau annak az előkészitő iskolának, melyben élesül a tekintet, a szív komolysággal és szeretettel telik meg, hogy a még' sokkal fontosabb presbyteri hivatalra szükséges összes kellékeknek birtokába jusson. Utoljára hagytam ezen argumentumot, mert arra kiváló súlyt helyezek. Valamint némely városban még ma is fenn áll az a szokás, hogy magasabb tiszteletbeli hivatalra nem választják meg azt, a ki alkalmas voltát a szegénygondozásban nem bizonyította meg: úgy a mi presbytereinknek még sokítal nagyobb mértékben van szükségük arra, ‘hogy a szenvedők és szükölködők érdekében tett szolgálatok által neveltessenek a gyülekezetben oly fontos felügyelői tisztségre. Sokszor panaszkodunk a miatt, hogy az uj egyházi alkotmány nem valósította azokat a reményeket, a melyekkel megjelentét üdvözöltük; arra azonban már nem gondolunk, hogy talán az abban foglalt elveket, szellemüknek igazán megfelelően, előbb meg kellene próbálni valósítani és csak azután lépni a birálgatás terére. Ezek szerint tehát csak az igen kicsiny gyülekezetekben tartanám tanácsosnak a presbyterek és diakónusok közötti megkülönböztetés teljes megszüntetését s a szegények gondozásának a presbyterium által leendő gyakorlását. Ily esetben okvetetleuül mindegyik presbyterre bíznék egy bizonyos kört. Ellenben minden nagyobb gyülekezetben életbe léptetném egész tetjedelme szerint az újabb egyházi törvényt, tehát a presbyterium felügyelete, támogatása mellett szervezném a szent munkára önként vállalkozók azon törzs karát, mely a presbyterek és egyházi képviselők bizonyos számát foglalván magában, élő összeköttetésben állana a gyülekezeti orgánumokkal, s a melyből kerülnének ki az egyháztanács jövendő tagjai. A hol a munka igen nagyon felszaporodik, ott az önkéntes diakónusok mellé egy rendszeresen képzett, fizetéses diakónust lehetne adni. A diakonía aegise alatt nagyon könyen megalakul a nőegylet, mely a legáldásosabb munkát végzi ott, ahol női szemre, női kézre vau szükség. Elnöke vagy a lelkész neje, vagy diakonissa, kisebb helyeken pedig a gyülekezetnek valamelyik érdemes nő tagja, aki a Zimmer tanár által Elberféldben, Kasselben szervezett egyesület mintájára a betegápolásban s efféle teendőkben a helyi viszonyok által igényelt kiképezietést nyerne. Ezeu nagy általánosságban rajzolt kereten belül a diakonia szervezése a helyi viszonyok szerint igen sokfélekép történhetik meg. Az eddigiek pótlásául legyen még szabad a következő, talán nem egészen jelentéktelen útmutatással szolgálnom, a melyekben egyébiránt megint csak azon tételekhez alkalmazkodom, a melyekkel Simons végzi a szegények gondozásáról szóló már említett müvét. A közöttünk levő csekély eltérésnek alapja az, hogy a diakoniának a presbyteriumhoz való viszonyát különbözően fogjuk fel. I. Valamint a presbyteriumnak, úgy a diakónusok testületének is született elnöke a lelkész; a hol több lel
