Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
Hatodi k évfolyam 4N. szám. Pápa, 1895 deczember 1. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. > ~9L i Az egyház és iskola köréből ADIÍSTÜLI Sül EGYHÁZKER. HIVATALOS IMIÉ. L V-,---------------------—üí HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több szőri közléséért 5, egy szeriért 7 kr sorja. Ezen kivül bélyegdíj 80 kr. X--------------------------«■ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Országos ev. ref. theol. tanári nyugdíj intézet. Dr. Antal Géza.— A szó alatti gyámoldai kérdéshez. Szabó János. — Reminiscencziák. (Vége). Rács István.— Tár ez a. Egy végkép megsemmisített ekklézsia. Földvár ij László. A ref. egyh. szenvedése Franciaországban s. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes köziemé n y e k. Országos ev. ref. theol. tanári nyugdíj intézet. — Rövid indítvány. — Az 1894 évi XXVII. t.-czikk a ref. egyházak által alkalmazott tanárokat — a theol. tanárok kivételével — töl vette az országos riyudijintézetbe. Az ezen törvéoyczikk országgyűlési tárgyalását megelőző enquéten a theol. tanároknak ezen nyugdíjintézetbe való felvétele azért lett mellőzve, mert egyházunk vezérférfiai egészen kikerülni akarták azt, hogy az állam theologiáink autonómiáját bármi távolról is érinthesse. A theol. tanárok nyugdíjazása tehát a meglevő nyugdíjintézetekre s illetve az egyházkerületekre maradt. Ugyde a meglevő nyugdíjintézetek tőkéje nem mindenütt oly gazdag, hogy az emelkedő nyugdíj igényeknek fedezetet nyújtani képes volna; •— ezért volt erős küzdelem a pesti theologiai tanárok s az országos nyugdíjintézetbe belépő egyéb tanárok közt a közelmúltban;— másutt pedig, mint pl. Kolozsvárott — tudtunkra — ilyen alap még nincs, s igy végeredményben a kerületekre száll a theol. tanárok nyugdíjazásának terhe, s a kerületek a méltányosság s a theol. nevelés érdekében nem is térhetnek ki ez elől. A kerületek ezen terhe könnyithető volna nézetünk szerint azzal, ha a hat theol. akadémia tanárai közös nyugdíjintézetet alakitanának, s illetve ha az öt ref. egyházkerület — s esetleg az ág. evangélikusok is — theol. tanáraik részére országos nyugdíjintézetet létesítenének. A tanárok részéről hozzájárulás ugyanolyan mértékben volna megállapítható, mint az országos nyugdíjintézetnél — a törzsfizetés 300 írton felüli részének l/3-a,8a beszámítható fizetés 5°|0-a. évi járulékképen, melyből %-öt a íentartó testület visel; az egyházkerületek biztosítási hozzájárulása, tekintve a biztositandók jóval csekélyebb számát, mindenesetre más kulcs szerint történnék, de még ha az államnak a megalakult országos nyugdíjintézethez járulási aranyat fogadnék is el, a nyugdíjintézet jövedelme valószínűleg fedezné a kiadásokat úgy, hogy a kerületek részéről pótló után fizetés nem válnék szükségessé. ily országos ev. ref. theol. tanári nyugdíjintézet pénzüg}7i előnyeit néni szükséges hosszabban színeznünk. A kerületek a befizetéseket teljesíthetnék — ttt a hol van — a meglevő nyugdíjintézetek tőkéjéből s mivel a hozzájárulás a tőkék egy részét venné csak igénybe, a fenmaradó részt — a jogok sérelme nélkül — fordíthatnák saját czéljaikra, Debrecen pl. bölcsészeti fakultásának megteremtésére. A theol. tanárok pedig minden aggodalom nélkül nézhetnének 30 évi működésük után megérdemlett nyugdíjazásuk elé s nem kellene attól tartaniok, hogy nyugdijuk a pénztár elégtelensége miatt nem lesz rendesen kiszolgáltatva. — De a pénzügyi előnyök mellett ne feledjünk egy idealisabb motívumot sem : az újabb kapcsot az egyes, még mindig elszigetelt egyházkerületek közt. Ajánljuk még egyszer szerény indítványunkat az érdekeltek és érdeklődők figyelmébe. Dr. Antal Géza. 48
