Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 Holott egészen más oka volt annak. A görög-római világ kimerült. Civilisatiója önmagát emészté fel. Ugyan akkortájban indult meg a népvándorlás. Félvad barbárok rohanták meg és lepték el a római birodalmat. A műveltség olyan forma fokán állhatták ezek a népek, mint a milyeneket Columbus Amerikában talált. S hogy ezek a népek a népvándorlás mozgalmaiban mennyire elvegyültek a római birodalom lakosai közé, legjobban bizonyítják azok a nyelvek, melyek a római, germán és celta nyelvekből előállva, a latin nyelv leányai néven ismeretesek, mint az olasz, franczia, spanyol és portugál nyelvek. A természetben ugrás nincs. Mi természetesebb tehát, minthogy hanyatlás, sőt visszafejlődés állott be. A római civilísatió örököseinek is le kellett szálluiok a barbárok niveaujára. hogy elő állhasson több oly keverék nép, a kik majdan felvegyék a civilisatio elejtett fonalát. A népvándorlás okozta hullámzás lecsillapultával, a hosszú évszázadokat igénylő processus megindult. Bár a classicus világhoz viszonyítva sülyedést látunk minden téren : de mégis ez a sötét kor az előkészület ideje vala. A fejlődés örök törvénye érvényesült itt is. Midőn a barbárokkal való keveredés által felfrissült görög-római világ. illetve az előállt keverék népek alkalmasokká leitek a miveltség tovább fejlesztésére, kezdetét vette a világtörténelemben renaisance-nak, megújhodásnak nevezett kor. A renaisance, mint tudjuk, az egyes népek geniusának megfelelőleg inkább az emberi legfőbb érdekek egyíkvagy másik mezején nyilvánult. Az olaszoknál a művészet, a németeknél a vallás, az angoloknál a tudomány felújításában. Vagyis, hog}r ezen nemzeteknél a megindult szellemi mozgalom iukább egyik-vagy másik irányban haladt, nem zárván ki a másikat sem. Az az említett sötét korszak nagyon kedvező volt a babonaság terjedésére. S a keresztyénség életerős fája sok fattyú hajtást hozott. Emlékezzünk meg csak arról, hogy a császárok keresztyénné léteiével a pogányok tömegesen tértek és téríttettek át. A krisztusi alapelv? a megtérés, az újjászületés kívánalma feledésbe ment. Megelégedtek a külső csatlakozással. Ezen az utón sok pogány nézet csúszott be. a tiszta keresztyénség amalgamizáltatott-Gondőljük meg más részről, hogy a barbárok örökölték az ókori tudomány kincseit, a kik vele bánni nem tudtak. S nem csodálkozhatunk, hogy náluk a tudomány majd nem csupán üres szó-szaporitás, szőrszálhasogatássá vált. Mert hisz a philosophia ő náluk dialektikává vált. S ez igen természetes, mert az ismeretkör nagyon szűk, a tudománynak vajmi kevés tartalma volt. így érthető meg, hogy a középkori scholastikusok kezében a világot újjá alkotó evangeliom száraz, agyafúrt okoskodássá vált, miként Mózes törvénye a rabbik kezében. Az embernek erkölcsi fogalmai szorosan összefüggenek értelmi fejlettségével és vallásos nézeteivel. Csodálkozhatunk-e hát azon, ha a középkor erkölcse nem felel meg az evangéliumi erkölcstannak ? Sőt durvaságban, elaljasodásban versenyzett a pogány romlottsággal. Egy német katholikus iró kérkedve említi föl. hogy a pápák voltak mindenkor a civilisatio központja, forrása. Mi azt mondhatnánk erre maliciosusan : talán IX. Benedek, s Sándor etc. pápák is ? S hozzá tehetnénk azt is, hogy Machiavelli nem ok nélkül panaszkodik az olasz nép hitetlensége és romlottsága felett, mert hisz első kézből kapták azt a cívilisatiot. Ámde hát azon pápák is koruk gyermekei voltak. Elég szerencsétlenség volt, ha koruk bűneiben excelláltak. De legalább okot, alkalmat adtak a reformatio in capite et in membrís sóvár óhajtása kitörésére. Fel említhetjük még a középkori egyháznak az államélethez, a politikához való alkalmazkodását is. Valamint volt idő, a mikor a katholikus egyház jó szolgálatott tett a vad népek fegyelmezésében, ép úgy volt idő, a midőn a népszabadság hatalmas védője volt. Ámde amint a zsidó és pogány előképek után államvallássá lett s a középkori társadalmi rend formájára hierarchiát alapított (pápa, bibornokok, érsekek, püspökök etc. szembe állítva a császár, fejedelmek, herezegek, grófok, báróknak): csak a rendi szabadság iránt lett érzéke. Úgy, hogy ma is, a midőn a szabadság és egyenlőség evangéliuma mind nagyobb tért hódit, a hivatalos r. katii. egyház nálunk kiváltságai fentartásán erőlködik első sorban. Elmondhatjuk: akarja és akarta a kath. egyház a szabadságot, de csak magának. Akarja és akarta az egyenlőséget a népek számára, de nem a szabadságban, hanem a szolgaságban való egyenlőséget. Ez nem ment, a mint a népek kezdtek eszmélni. A keresztes hadjáratok, a törökök elől menekülő byzanti tudósok megadták az első lökést, vagy jobban mondva felébresztették a népeket. Felfedezések és találmányok, idegen népekkel való érintkezések által bővült az ismeretkör, a tudomány mindinkább tartalmasabb lett. A világnéziet megváltozott és ennek megfelelően hatalmas mozgalom indult meg. Megkezdődött a renaisance, a melyre fentebb utaltunk. A vallás terén megindult mozgalom, mely a vallási és erkölcsi eszmék tisztításában jutott kifejezésre, a nagy reformatio. S hogy ez a mozgalom csakugyan helyes, sőt szükséges volt, bizonyithatjuk-e mással hathatósabban, mintha az általa létrehozott eredményekre utalunk? „Megismeritek gyümölcseiről“ mondja az Idvezitő. Lássuk tehát röviden gyümölcseit, hallgassuk meg a történelem bizonyságtételét. (Folyt, köv.) X fY. Diakonia és a szegények:' egyházi gondozása. (Folytatás.) A elszegényedéstől megóvásra, a szegénység enyhítésére irányuló ily nagyszabású szeretet- munkásság nem. volt gyakorolható a lelki gondozás teljes mellőzésével. Habár az igehirdetés — beleértve annak minden nemét — a prédikátorok tisztéhez tartozott is: mindazáltal Lasco figyelmezteti diakónusait arra, hogy „az alamizsna osztogatásánál vegyék tekintetbe a segélyezettek hitét és vallásosságát is, s ha valahol fogyatkozást látnak, emlékeztessék az illetőket Isten és az egyház iránti kötelessé-
