Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
715 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 7U> natkonyüídet, derítse fel borús napjaidat s kedves viruló két kis gyermeked virulása hozza meg ölöm napodat. Légy boldog/ Kedves közelebbi és távolabbi rokonai, ismerősei, barátai s te helyi szt. gyülekezet! Mindnyájan egybehangzó fajdalommal siratjátok e kedves halottat; mert ő ezt mindnyájunktól megérdemli. Mondjatok áldást a jó rokon, igaz "barát és lelki pásztor hamvaira. Az Ur legyen veletek ! Kerületünk szeretve tisztelt főgondnoka. Te valál hű Mózes a buzgó Áron mellett; ti ketten egy akarattal és erős kezekkel építetek kerületünk szt. Sión át! Az Ur adjon neked még hosszas éveket, hogy a haza, az egyház, és közszabadság védelmezése közben még számos sikereket arass; nekünk nagy szükségünk van még iád, még maradj velünk, mert beestéledik! Kedves főpásztorunk! Itt hagyunk Téged a természeti nap leáldoztával, de ne maradsz sötétben, mert a haza és egyház hű emlékezetének fáklyája elolthatlanul lobog sírod felett, lelked pedig oda fent örök világosság fényében él. Isten veled, Isten veled! Koszorúkat helyeztek a ravatalra a gyászoló család tagjain s a rokonokon kivül: Tisza Kálmán, Darányi Ignáez, a 48-as honvédek, a barsi ev. reform, egyh. megye, a pápai főiskola tanári kara, a pápai főiskola ifjúsága, a győri ev. reform, egyház, komáromi egyház, a szőnyi mis. egyház stb. Pap Gábor Meghalt ... Ki mondja azt'? Nem halhat „ő“ meg: Felette nincs uralma a halálnak ; A nagy bajnok csak pihenőre téré, — Megfáradván — álmodni hosszú álmát. Álmodni rólad haza és szabadság! Ki egykoron érted kardot vona. Bár rászegezték a hideg koporsót, Nem halt meg „ő“ ! és nem hal meg soha ! Pihenni tért, bevégezve a harczot; Babér borulván küzdő fegyverére. Enyhüljetek ti félj aj dúlt szivek, hisz Mózesnek útja is Nébóhoz éré . . . Mózes volt „őu! vezér a pusztaságon Népét vezetve tüzoszlop gyanánt; Nem halhat „6“! meg: a sir éjjelén is Keresztül tör ve felragyog e láng. Hintsetek pálmát, hintsetek virágot Útjára, hol tövis váltá a szirtet, Csodák csodája: ily gigászi harcot, Ennyi küzdelmet és terhet hogy birt meg'?! Elszédül az agy és bámulva nézi Ki csak e dicső múltat ismeri; És megszállja hit a kétkedőt is; „Kell, hogy lett légyen benne Isteni.“ Volt, és vala! ez istenszikra égett Nagy lelke fényt sugárzó csillagában ; Midőn a zsarnok önkény zord uralma Üldözte, — bujdokolván egymagában. E szikra gyújtott ihletet belé, hogy Dalt csattogjon az elrejtett koboz ; Egy szebb jövő leményét hirdető dalt; Midőn balsors villáma ostoroz. S a bujdosóból vezér lön, apostol! Ki zászlót tűz a hármas bérez oromra, Diadalra emelte azt a vágyat, Melyért már annyi vér, és könyü omla . . . S a diadalmi ünnep leragyog már: — Felváltván az éjt hajnalsugarak — Ekkor szün meg az álldott szív dobogni, Ekkor némul el az édes ajak ! — — — Kárpátoktól hullámzó Adriáig Hogy ünnepelnénk a testté vált eszmét Ekkor nyilallik a hazán keresztül Egy „röpke szó“ , hirdetve Papja vesztét. S felleg borul a négy testvér folyóra. Zokogva zúgják a futó habok: Magyar Sión, szabadság szent Sionja Olts gyászt magadra, mert „0“ elhagyott! Méltó a gyász, méltó a könnyek árja, Mely zokogva omlik le sírja halmán, A költő tolla, a művész ecsetje E veszteséget lerajzolni halván}7. Majd nemzedékek késő nemzedéke Hazát szeretni példáján tanul: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, bárha napja múl!" Komárom, 1895, nov. 2. Soos LAJOS. Jelentve volt e lapok múlt számában, hogy a pápai reformált főiskola egy érdemes, öregebb tanára, P. Szabd Károly f. évi oktob. 29-én — nem egészen 59 éves korában, jobblétre szenderült. A tanügy fáradhatatlan munkása lehunyta szemeit, a kiben most már teljesen árva — mert régóta anyátlan — családja gyengéden szerető jó édes apát és családfőt, a főiskola buzgó és derék tanárt, mindnyájan egy szerető, szives, szelíd, másokért minden áldozatra kész társat és barátot vesztettünk el. A közveszteség felett érzett közfájdalomnak adott kifejezést az a minden rendű és rangú nagy közönség, mely október 31-én végbe ment temetésén — a kedvezőt
