Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

717

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

718

len idő daczáva — megjelent, bizonyítva azt, hogy kedves halottunk nem csak a tanügynek volt fáradhatlan, buzgó és sikeres munkása, hanem egyéb körökben is tanúsított sokoldalú és közhasnu munkásságával, nyájas, barátságos és közlékeny társalgási modorával — a társadalmi élet minden rétegében és körében méltó elismeréssel találkozott. Tanártársai, tanítványai, a jó barátok, s a jó ismerősök, végtisztességtételre megjelentek mély megindulással, igaz részvéttel állották körül koporsóját. S a hátrahagyott család'? Ki mondhatná, ki mérhetné meg azt a mélységes fájdalmat, a mi gyászba borult övéinek szivét tépte és emészti ? a mely miatt immár mindnyájan elfogjmdkozának. Említsem-e a bibliai tisztes kor véghatárához közelgető jó édes anyát, a ki szerető és szeretett fiát vesztette és temette el az elhunytban ? az igazán árván maradt kedves leányait, a kinek mindenük volt, a jó testvéreket, a kik mindenkor egymásban és egymásért éltek, mindenkor együtt éreztek, megsokszorozva igy minden örömet, minden fájdalmat . . .

P, Szabó Károly főgymnas. tanár született 1836. decemb. 2-án Puszta Szentkereszten, Bars megyében, Atyja, Szabó István tiszttartó, és édes anyja Pólya Terézia részéről gondos családi és iskolai nevelésben részesült a négy testvér közt legidősebb Károly is. Ez a családi légkör és nevelés vetette meg alapját a későbbi ifjú és férfi jellemének, melynek vonásaiul megemlíthetjük a lankadatlan munkásságot, egyszerűséget, becsületességet, szolgálatkészséget, barátságot és szívességet.

Gymnasiumi tanulói pályáját kezdte 1846—48-ig Pápán, 1848—50-ig Léván a piaristáknál s végezte 1850—54. ismét Pápán. A theologiai tanfolyamból három évet szinte Pápán végzett 1857-ig. Ez év szeptember havában Rév- Komáromban tartott egyházkerületi közgyűlésen választatott el — tanárainak ajánlatára — gymnásiumi tanárul, azon föltétellel, hogy egy évet külföldi egyetemeken töltsön. így a tlieol. tanfolyamból a 4-ik év első felét a bécsi evaug. tlieol. facultáson, másik felét a zürichi egyetemen töltötte, a hol nagy szorgalommal feküdt neki tanulmányainak. Mert léha, haszontalan időtöltést még tanuló korában sem ismert soha. Már mint gymnas. növendék valódi mintaképe volt a komoly czélra törekvő, szorgalmas, szerény, rendes és pontos tanulónak, a kiben tanárainak öröme telhetett. S ez az öröm bizonyára meg volt sokszorozva a boldog szülők szivében, a kik egy időben két derék fiukat taníttatták a pápai főiskolában. S ez a két derék fiú mindenik első volt a maga -osztályában. Szülőkre és a tanügyre nézve szép remények letéteményesei. S e szép reményeket a jövő meg is valósitá. Mindegyikből a hazai tanügynek s a magyar reformált egyház tanügyének lett hivatott és jeles munkása, a kik immár közel 40 éve, hogy egész nemzedékeket neveltek egyháznak és hazának.

Tanári állását 1858. október 20-án foglalta el, tanítván négy tantárgyat a gymnasium I. III. IV. és VI. osztályában ; 1891. óta pedig a magyar nyelvet és irodalmat a IV—VIII. osztályban s a bölcsészeti tárgyakat a VII— Vili. osztályban.

Házasságra 1865-ben lépett Kovács Sebestyén Idával, néhai Kovács Sebestyén József ipoly-pásztói lelkész és esperes kedves, művelt leányával. A két fitest vér házas élete is folytatása volt a család bensőségében is gyökerező s a tanulói pályán is oly szépen kifejezésre jutott parallelismusnak. A két fites tvér két testvért vett nőül, egyszerre tartván egybekelésüket. Kettő helyett egyszerre négy boldog család. Mert azok voltak egész addig, míg házasságuk 8-ik évében, az idősebb házaspárok egyike, a férjének és gyermekeinek élő példás nő, a fáradhatatlan szorgalmú és gondos anya, teljesen váratlanul el nem hunyt, kimondhatatlan gyászba hagyva szerető férjét, s négy kis — részben csecsemő —leánykáját, megrendítve mindnyájukat. Azóta szivegységben töltötte napjait, enyhülést és vigasztalást keresve ártatlan kis leánykáiban, a kik — szerencsétlenségükben szerencséjükre - - a leggondosabb és Önfeláldozó anya helyett nem kevésbbé gondos anyát találtak apai nagyanyjukban és — szinte özvegyen, maradt — apai nagynénjükben; szórakozást keresve tanári állásából folyó mindennemű kötelességeinek pontos, szorgalmas betöltésében, szőlőművelésben, kertészkedésben. Szabad idejének nagy részét ez utóbbiakra fordította. Nagy szorgalommal és kedvvel művelte szőllejét mindaddig, mig testi ereje az utóbbi években meg nem fogyatkozott. A kertészkedést — mint dilettáns is — a maga kis körében a virtuozitásig vitte. Neki mindig volt valami gyümölcsészeti, kertészeti uj productuma. A kertészeti kiállítások, melyek egy időben a pápai és vidéki közönséget annyira meglepték és gyönyörködtették, leginkább neki köszönhették létrejövételüket és sikerüket. De neki köszönhető java részben a pápai tűzoltó társulat megalakulása és fölvirágzása is. Meg is választotta a tűzoltó társulat elnökének, mely tisztet szinte egész buzgóságga! — a hasznos és nemes czél teljes tudatával töltötte be. Hogy ő volt éltetője városunkban e hasznos egyletnek, eléggé bizonyítja az, hogy midőn újabb időben a társulat elnökségéről lemondott s az egylet nyilván hanyatlásnak és elzüllésnek indult, az egylet vezetői őt kérték fel és biztatták az elnökség újra átvételére, mely kérésnek engedett is. A tűzoltó ügy iránti érdeklődés és buzgalom ápolása és fejlesztése érdekében lapot is szerkesztett 1884—86-ban, a „Pápai önkénytes tűzoltó lapu-ot. A dunántúli kerül, tüzoltószövetség elnökévé választotta.

Ő indította meg 1874-ben a „Pápai Lapoku-afc,, e ma már szinte nélkülözhetetlen orgánumát Pápa és vidéke érdekeinek és közéletének s szerkesztette — a kezdet nehézségeivel megküzdve — három éven át.

S a ki az iskolán kivül eső körökben is ily közelismeréssel találkozó, irányitó és hasznos munkásságot fejtett ki, közvetlen és igazi munkakörében, tanári hivatalában, a szigorú kötelességérzet, kötelességtudás és pontosság embere volt. Ha tanuló korában föltűnt az ifjúban csak ritkább esetben föltalálható komolyságával, nagy szorgalmával, munkabírásával: mint iíju tauár — teljesen érezve az elvállalt munkakörrel járó föladatot és felelősséget, egész tudásával, minden erejével, fáradhatlanul szolgálta az oktatás és nevelés szent ügyét. Hivata-