Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
713 DŰNANTŰLI PROTESTÁNS LAP vés, a szeretett alak azonnal letűnik az élet színpadáról. Öli mennyi köny áztatja a válás perczében a felhantolt sírokul, mily mélységes bánat virraszt az alvóhalott fölöt; a kegyelet ültette virágokat a bánat harmatcsepjei öntözik s a hálás emlékezet gyakran fölkeresi a kedves halottnak nyugágyát. — Oh de az idő, ez a hatalmas művész csakhamar feledés fátyoiát szövi a drága sir fölé ... egy siroszlop arany betűkkel a kedves nyughelyen s ezzel a kegyelet adója örök időre le van fizetve. De vannak halottak, kiknek sírja fölött nem tér, nem térhet ily hamar napi rendre a világ, a kik ha jeltelen sírban pihennek is, emléköket soká — örök időkre fentartja a történelem. — Váljon a hazafi, ki életét a haza boldogitására szenteli — nem él e még századok múlva is a hálás nemzedék ajkain; váljon a lelkes férfiú, ki a szabadság zászlajával kezében bátran tör előre, hogy szétzúzza a lelkeket lenyügző rabbilincseket — az evangélium buzgó hirdetője, a ki nem csak ajkain hordozza az igének arany szavait, hanem nemes tettei s ragyogó példájával hódit lelkeket az erkölcs országának, — a bölcs kormányzó, ki éles eszével s az evaugyéliomi szelídségével hat, alkot, gyarapit s egyház és polgári társadalom felvirágoztatásán működik ... váljon sírjának bahantolása ntáu végkép megszünik-e élni? Oh nem! A sirba e jeles bajnoknak csak porhüvelye záratik; de a szellem még a behautolt falakon keresztül is kitör, — lángra gyűl, hogy vezérfáklyaként világuljon nekünk s hasonló nemes tettek és erényekre buzdítsa az utódokat. Oh az ily jeles halottaink felett az emlékezet fáklyája ég szüntelen. Ep ily kitűnő tulajdonokkal ékeskedett férfiú volt az, a kinek drága hamvait e sirba helyezzük — s hogy valóban ily jeles tulajdonokkal ékeskedett: rövid életrajza azonnal meggyőz bennünket. 0 már zsenge ifjúkorában nemes szelídsége, lángesze által kitűnt pályatársai fölött; tanulmányait végezvén, idegenbe vezették vágyai, hol a szabadság ébredésének hajnalán tollal kezében szolgálta a szabadság szent ügyét. Majd kevés idő múlva a csaták mezején találkozunk vele a szabadság harczát végig küzdve, — majd börtön, rabláncz s örökös zaklatás keserű sorsa várt reá. A harczok lezajlása után a szerénylelkészi pályára hozta géniusza. .. ihletett ajkai lánglelkesedéssel hirdették a szent evangyéliomot ; ifjúkorában homlokon csókolták a múzsák, nemes idealismussal irta dalait, s hárfáján többnyire hazafias énekek kelének. Végre bokros érdemei, s arra valósága püspöki máltóságra emelék s itt éles látása, ígazságszeretete és páratlan szelídsége a köztisztelet és szeretet koszorúját illeszték a közügyekért verítékező halántékára. De ő e magas álláson sem szédült meg, hanem jézusi alázat és szelídséggel kormáuyzá az egyházkerületet. — Láttuk könyezni a nyomor látásán; de láttuk a kálvini szt. haragnak villámait is szemében, midőn a libertinusi gálád kezek a szabadság zászlóját meglépni, s az igazság fáklyáját eloltani merészkedtek. — Bámuló tisztelettel láttuk a szabadság védelmében fokozódva erősödő lelkét ,— s a wormsi országgyűlésre megidézett Luther állhatatossága jelent meg előttünk, midőn a vallásszabadság utolsó törvényczikkejének védelmezésére a főrendiház tárgyalásaira elindult. Kedves családja, — barátai, orvosai kérve kérték, óva intették, hogy ne menjen el, mert betegsége végzetessé válhatik, ... és ő nemes indulattal igy felelt: „elmegyek ha meghalok is, a haza minden előtt.“ Elment, hogy tényleg bizonyságot tegyen az általa hirdetett ezen apostoli szavakról: „nekem még életem sem drága, csak hogy elvégezzem a szolgálatot, melyet vettem az Úrtól. És valósággal el is végezte; de elvégezte ezzel együtt földi pályafutását is. Az ő halálával egy nap áldozot le, mely világával és melegével eszközölte a haza és egyház virágzását; egy oly fáklya aludt el, mely magát emésztve árasztotta szét fénysugarait; egy oly emberbarát költözött el, ki szívesen sirt, csakhogy a szenvedők könyeit letörölje. Ily áldásosán működő s Önfeláldozó volt e megdicsőült férfin püspöksége 21 évének minden pillanatában. És mi volt jutalma mindezen hazát és egyházat egyiránt boldogító eljárásáért ? ... az elismerés, tisztelet és szeretet; a legmagasabb elismerés sem. maradt el, midőn legalkotmányosabb királyunk őt kir. tanácsosává nevezte ki s a díszes főrendiházi tagsággal ruházta fel. De a hálás elismerés jutalma még halála után sem marad el. Eljöttek sírodhoz honfitársaid, kikkel együtt működéi a haza, egyház és közszabadság virágoztatásán; elzarándokol Hozzád — legalább emlékezetben — az általad kormányzott 200000 lelket meghaladó kerület s áldást int feléd fájdalomtól reszkető ajaka eljöttek a gondozásod alatt álló főiskola tanárai — eljött az ottan tanuló múzsák tábora, hogy meghajtsák sirhalmod előtt a bánat fekete zászlóját; eljöttek hálás híveid, a kiket a vallás enyhítő forrásához pásztori buzgalommal vezettél; eljöttek az általad annyiszor megvigasztalt özvegyek és árvák és az őszinte bánat könyeivei öntözik és éles-ztgetik a kegyeletnek sirhalmodra ültetett virágait- Nem haltál tehát meg, hanem élni fogsz a jók emlékezetében, — kedves híveid emlékoszloppal jelölendik meg majd pihenő helyedet s ez oszlop a mesés világnak Metánon szobrává alakuland át, melyre ha szemsugaraiukat rá löveljük, megszólal, tanít, int bennünket és példád követésére buzdító hangokat ad. Kedves neje — most már búsongó özvegye a megdicsőült férfiúnak! A jó férj szenvedése feletti aggódó félelem immár kiapasztotta könyeid forrását . . . megtört kebellel s iniuden vigasztalást visszautasító fajdalommal állsz kedves férjed nyitott sírja felett, de vallásosan miveit lelked s Istenben vetett bizalmad nem enged lankadni a fájdalom alatt; vallásosan miveit lelked az Is tenben vaiő bizalmad emeljen ki özvegységed gyászából s kedves egyetlen fiad és szeretett unokáid nyújtsanak neked vigaszt. Isten, Isten veled. Szeretett jó fia a boidogultnak! Ugyan merjek-e & vigasz szavaival közeledni feléd, feléd, ki a bánat és keserűség poharát ifjú létedre is fenékig kiürítetted, ki igazán elmondhatod a szent panaszkodóval: ugyan van-e oly bánat, mint az én bánatom. — Avatatlan kezekkel nem érintem szent fájdalmadat — s csak azt óhajtóul hogjT a vigasz ölök forrása a szent Isten törülje le bá.-
