Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
711 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 712 kedjenek ; a fogattulajdonosok pedig, hogy rendelkezésre bocsátott fogataikat ugyancsak a mondott időre a városháztérre rendelni sziveskedjenek. Ugyanazon napon d. e. 10 ómkor. Főgondnok a hatóságok képviselőivel és lakás tulajdonosokkal a komáromi vasútállomásnál fogadja Tisza Kálmán val. b. t. t. egyházkerületi főgondnok urat és kíséretében a Budapest felől érkező gyászküldöttségeket, résztvevőket és D. e. 11% órakor; a Pápáról érkező tanárodat, főiskolai ifjúsági énekkar s küldöttségek tagjait. I). e. 10 órától d. u. 2 óráig a gyászravatal megte hinthető. 11. A templomi isteni tisztelet. D. u. 2 — 3 óra között: a templomi helyek elfoglalhatok és pedig a szószékkel szemben levő közép padsorok : a gyászoló család, a helybeli egyháztanács és tisztviselői •és az ujszőnyi ev. ref. iskolaszék tagjai; a szószéktől jobbra levő padsorok : az esperesek, egyházm. gondnokok, tanárok. lelkészek : az ugyanott levő középső padsorok : a püspökök, főgondnokok, convent! tagok, vidéki küldöttségek és vidéki résztvevők s az ugyanott levő padok : a helyőrségi tisztikar és a helybeli küldöttségek : a szószéktől balra s a főbejárat előtt levő padsorok és karzatok : a helybeli gyászoló közönség rendelkezésére bocsáttatnak. D. u. 3 órakor: a gyászisteni tisztelet a hívek éneklésével veszi kezdetét, (XC zsolt. 1 és 2 versei.) mely után a pápai főiskolai énekkar gyászdalt énekel, melynek végeztével Szász Károly duna-melléki ref. püspök ur a szószékről imát és gyászbeszédet mond s a gyászisteui tiszteletet a főisk. énekkar gyászéneke rekeszti be. 111. A gyászmenet. Az isten tisztelet végeztével a gyászmeuetet a komáromi ev. ref. I-ső és főldmivelői egyesült énekkar nyitja meg nyolczas sorokban s ezt követik egymásutánni sorrendben a pápai főiskolai énekkar, az esperesek, egyházmegyei gondnokok, tanárok, lelkészek, püspökök, főgoudnokok eonventi tagok és vidéki küldöttségek, a gyászkocsik, a gyászoló család, helybeli egyházi elöljárók, küldöttségek (vidéki egyházak presbitériuma) és a gyászoló közönség. A gyászmenet a Jókai Mór utczán, a Klapka-téren (városháztér) Megye-ntczán keresztül a reform, temetőbe halad, miközben a közreműködő énekkarok felváltva gyász énekeket zengenek. IV. Gyászszertartás a temetőben. A sírnál a komáromi egyesült ref. énekkar gyászéueke nyitja meg a szertartást, mely után főtiszteletü Vályi Lajos a komáromi egyházmegye esperese egyházkerületi főjegyző s helyettes püspök ur búcsú beszédet tart, melynek végeztével a temetés és gyászünnepély véget ér. A rend fentartása iránt a templomban . a komáromi gazdaközönség diszbaudériuma, az utczákon a helybeli tűzoltó század és rendőrség tagjai intézkedvén, felkéretnek a gyászünnepélyen résztvevők, hogy helyeiket úgy a templomban, mint a menetnél a rendfentartók utbaigazi tása szerint elfoglalni kegyeskedjenek. Rendkívül fényes és nagy közönség jött össze a temetésen. Ott voltak : Kun Bertalan, Szász Károly, Kiss Áron püspökök, Gyurátz Feiencz dunántuti ág. hitv. ev. püspök, Tisza Kálmán főgondnok, a Convent képviseletében több eonventi tag, a Cult. Ministerium képviseletében Zsilinszky Mihály államtitkár, a helybeli tisztikar képviseletében több törzstiszt és tiszt, Komárom vármegye küldöttsége élén a főispánnal* a kerületünkhöz tartozó egyli. megyék esperesei teljes számban, az egyh. megyei gondnokok közül Beöthy Zsigmond ő nagyméltósága v. b. t. t., méit. Boné Géza cs. kir. kamarás, Nsgos Konkoly Thege Imre. Minden egyh. megyéből a lelkészkedő papság igen jelentékeny számmal, Komárom város tisztikara élén a polgármesterrel, a helybeli hatóságok és felekezetek képviselői, a főiskolai tanári kar, a kerületi s főiskolai gazd. tanács küldöttsége. A templom — bár a szó szoros értelmében tömve volt — csak kis részét fogadhatta be a jelenlévőknek. Három órakor pontosan elfoglalta helyét Szász Károly püspök. Jobbja felől ültek Kun Bertalan, Kiss Áron és Vályi Lajos. Alapigéül igen találóan az Ap. cs. XX: 24—25. v. vette fel. (Semmit nem gondolok, az éu életem is nekem nem drága. stb. És most imé éu tudom, hogy az én orczámat többé nem látja egy is mindnyájatok közül, kik között által mentem, prédikálván az Istennek országát.“) Szépen, megfelelően és meghatóan rajzolta a gyenge, beteges Pálnak elszánt, visszatarthatatlan buzgóságát a rá bízott evaugéliom hirdetésében és finoman alkalmazta az alapíge igazságait a boldogultra. Beszéde jó félóráig tartott. Imádságai rövidek, de mély érzéstől áthatottak voltak. Beszéd előtt előbb az egész gyülekezet énekelt (90. zsolt. 1, 2. v.), aztán a pápai főiskola énekkara. Beszéd után szintén ez. A karénekek általában jól sikerültek. A templomból himenve óriási közönség hömpölygőit a temetőbe vezető utczákon. Útközben a pápai főiskolai énekkar és a komáromi ev. ref. I-ső és főldmivelői egyesült énekkarok énekeltek felváltva. Majdnem sötét volt már, mire a temetőbe értü k. Itt Vályi Lajos komáromi esperes, püspökhelyettes és egyh. kerületi főjegyző vett búcsút a szeretett főpásztortól. Emelkedett, szép és szónoki lendülettel előadott beszédében kifejtette, hogy a nagy lelkek századokig, sőt örikké élnek az örökkévalóságban. Külön elbucsuztatta a kesergő özvegytől, a rövid idő alatt immár harmadik megrendítő csapást szenvedett fiútól (előbb két neje, a kik testvérek voltak, most meg édes atyja halt meg); — a rokonoktól, Tisza Kálmántól, mint elnöktárstól, a jó barátoktól stb. Sötét volt már, a mikor visszafordultunk a temetőből. Kétségtelenül mindnyájan azzal a hő óhajtással, hogy a boldogultuak sokat szenvedett teste találjon csendes nyugodalmat a sírban, lelke pedig örök üdvösséget az egekben. A siri beszéd a következő volt: Gyászszal tisztelgő kér. halotti gyülekezet! Az enyészet harangja ha megkondul s a sors intéző kérlelhetlen keze int: azonnal mognyilik a sir és a ked-
