Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
709 tűztem ki czélul, bogy életének részletes rajzát adjam; ez majd a történetíró feladata lesz. De egy körülményt feltétlenül ki kell emelnem még. Kerületünk tagjai közül többen zokon vették, hogy mindig nagy gonddal és lelkiismeretes pontossággal készített püspöki jelentéseiben oly sokszor érintette a felekezetközi viszonyokat. A tények igazolták eljárása helyes voltát. A mai néppárti szervezkedések és mozgolódások első alapjait akkor rakták le a mostani intézők. Ha a nyája biztonságáért aggódó főpásztor óva intő ihletszerü figyelmeztetéseit4 az azokat megillető méltatással fogadják jobbjaink, ma nem volna okunk balsejtelmekkel eltelten tekin eni jövőnk elé. Amit ő'jós lélekkel annyiszor hangoztatott, ime bekövetkezett. Szava tehát nem a még képzeletben sem létező vésznek rianása volt, hanem a dolgok mélyére hatoló megfigyelő tapasztalatainak eredménye. Hogy ily helyzetben tétlen szemléléje az eseményeknek nem maradhatott, az magától érthető. Küzdött tehát nemes elszántsággal, bátor kitartással, a nélkül, hogy küzdelmei itt-ott mutatkozó sikereiről még csak bizalmas körben is említést tett volna valaha, mert lelke nagyságánál mégnagynbb volt a manapság már oly ritka erény: a semmit magának nem igénylő szerénysége. A szerencsés véletlen a gyász szomorú napjaiban boldogult főpásztorunk egyik igen tekintélyes földbirtokos tanulótársával hozott össze. Mi természetesebb, minthogy beszélgetésünk csakhamar püspökünk halálára tóit. át. Igen sok érdekes dolgot beszélt el ifjúkori életükből, melyeket egy más alkalommal talán értékesíteni is fogok, most csak jellemzésének utolsó mondását idézem: „Soha igénytelenebb nagy tehetséget, szilárdabb akaraterőt, tisztább jellemet, nemesebb lelket nem ismertem, nem láttam, mint ő.“ A mindenki által, felekezeti különbség nélkül tisz telt, bizalmas jó emberei által rajongón szeretett főpásztor haláláról a duuántuli ev. reform.' egyházkerület, a komáromi ev. reform, egyház s a nagy veszteségében vigasztalhatatlan, mert legmélyebben sújtott gyászoló család adtak ki jelentést, melyek a következők: A mindenható isten szent nevében ! A dunántúli ev. ref. egyházkeiület közönsége fájdalomtelt szívvel tudatja forrón szeretett főpásztora Főtisztelendő és méltóságos vönöczki és érsemlyéni Pap Kovách Gábor ev. ref. püspök kir. tanácsos, a magj ar főrendiház tagja, rév-komáromi ev. ref. lelkész, 1848,49-iki szabadságharczban honvéd kapitánynak, f. évi november 2-ik napján, életének 69-ik, püspöksége 21-ik évében agyhártyalobban történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei f. évi november 5-én d.u. 3 órakor fognak a rév-komáromi ev. ref. temetőben nyugalomra tétetni. A felvilágosodás és haladás úttörő bajnoka, a szabadelvű eszmék lángbuzgalmu apostola egyházi életünk hajójának éles eszü és fáradhatlan buzgalmu kormányosa, az igaz és mély tudományu férfiú emléke legyen örök és áldott! „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké \u Dán. XII. r. 3. v.) A dunántúli egyházkerület közönsége. 710 Az Urnák nevében ! A rév-komáromt evang. ref. egyház közönsége mély fájdalomtelt szívvel jelenti szeretve tisztelt lelkésze Főtisztelendő és méltóságos vönöczki és érsemlyéni Pap Kovach Gábor ev. reform, püspök, kir tanácsos, a magyar főrendiház tagja, 1848/49-iki magyar honvéd századosnak, f. évi november hó 2 ik napján, délelőtt 11 órakor, életének 69-ik, lelkészkedésének 44-ik, püspöksége 21-ik évében agyhártyalobban történt gyászos elhunytát. A szeretettt lelkésznek hült tetemei 1895. november hó 5-ik napján, délután 3 órakor fognak a helybeli ref. templomból örök nyugalomra kisértetni. Az igaz szeretet, a melylyel egyháza előtt jő lelke tiszta fényben tiindöklött, maradjon vezérlő és világitő őrök dicsfénye e szent gyülekezetnek ! Komárom, 1895. november hó 3- án. A rév-komáromi ev. ref. egyház közönsége. Áldás és béke lengjen porai felett! Isten nevében ! Özv. Pap Gáborné, született Czike Karolina és fia Pap Elrmér. kir. aljárásbiró, valamint gyermekei: Zoltán és Elvira; ugyszinte Pap Juliánná, özv. Csonka Ferenczné s gyermekei, Pap István s gyermekei, Pap Klára , férjezett Fejes Gáborné s gyenneker mint testsérek; továbbá Czike Lajos ev. ref. lelkész és családja, Czike Etelke özvegy Gyalókay Józsefné és családja, mint sógorok fájdalomtelt szívvel tudatják a legjobb férj, apa, nagyapa,testvér,'illetve sógornak, Pap Gábor ev. ref. püspök, kir. tanácsos, a magyar főrendiház tagja, révkomáromi ev. ref. lelkész, 184849-iki szabadságharczban kapitánynak, f. évi november hő 2-án d. e. 11 órakor életének 69-ik, boldog házassága 42-ik évében, agyhártyalobban történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei november 5-én délután 3 órakor fognak a rév-komáromi ev. ref. egyház temetőjében nyugalomra tétetni. — Nyugodjék csöndesen, legyen áldott emlékezete! A temetés. A temetés egyszerűségében is oly impozáns és megható volt, a milyet csak egy kiváló egyéniség elvesztése fölött érzett széleskörű mély részvét hozhat elő. Lényeges része volt a temetés impozánssá tételében a tapintatos és ügyes rendezőségnek is Konkoly Th. Béla főgondnok vezetése alatt, mely számítva a megjelenendő nagy tömegre, előre megállapított részleges programm "'.érint intézte dolgát. Ezt ime itt közöljük egész terjedelmében: Részletes sorrend. Néhai főtisztelendő és méltóságos vönöczki és érsemlyéni Pap Kovách Gábor a dunántúli ev. ref. egyházkerület püspöke, főrendiházi tag, kir tanácsos, komáromi ev. ref. lelkész temetési gyászünnepén. I. A gyászünnepéiy előkészítése. 1895. évi november hó 5-én (Kedden) d. e. 9% órakor összejövetel a Klapka-téren (városház-tér). Felkéretnek a szállásadók, hogy a meghatározott időre a városház nagytermébe összejönni, s onnan a Budapestről érkező gyászoló kúldöttségi tagokat és résztvevőket a kijelölt fogatokon szállásaikra bekísérni kegyes-45* DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP.
