Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
707 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 708 Pap Gábor. Életrajz. A dunántúli ev. ref. e. kerület érdemdús püspöke született Yilonyán Veszprém megyében 1827. szept. 15 én. Atyja Pap István vilonyai később vámosi lelkész, a „Vallásos egyesülés ideájáénak nagyhírű szerzője, anyja Oláh Klára volt. A gymnasium öt osztályát atyja vezetése alatt Vámoson, az akadémiai tanfolyamat Pápán végezte; 1847-ik év végén mint jog végzett egyén Pécsbe ment nevelőnek Huszár József b. titkos tanácsos Gusztáv nevű fia mellé, kinek a természettant, világtörténetet és bölcsészetet adta elő. — Ekkor tűnt fel először irodalmi dolgozataival, melyek részint a Jókay M. és Petőfi S. által szerkesztett „Életképekben“, részint a Kovács Pál által szerkesztett „Hazánkéban jelentek meg. Részt vett a bécsi forradalomban, mely leveretvén, menekülnie kellett, lévén ő is a halálra U-resettek között. — Növendékének atyja az ostromzár alatt szerencsésen kihozta őt Bécsből, de alig hogy igy megszabadult a veszedelemtől, a honvédek közé állott, a 39-ik zászlóaljba osztatváu be. Majd a 8-ik kér. hadparancsnokság irodájában működött, hol a győri visszavonulás alkalmával az irodának Budapestre szállításával lett megbízva, a mit pontosan végre is hajtott. A főváros odahagyásával megvált az irodai szolgálattól s a 45-ik zászlóaljba lépett Őrmesteri ranggal. — Tisza-Füredig Guyon, azután végig Kmetty hadtestében szolgált. Guyon alatt részt vett az iglói éji ütközetben, a branyiszkói, kápolnai, mező-kövesdi csatákban, Kmetty alatt Budavár visszavételében, a csornai, ihászi s temesvári ütközetekben. Lúgosnál vívta utolsó csatáját, fedezve a kibúj do sóknak köuyekkel öntözött menekvési útját. Mint közhonvéd kezdte pályafutását, s mint százados került tömlöczbe a szabadság harcz végén Temesváron, hóimét október havában kiszabadulván, szüleihez Vámosra tért vissza. Hogy a zaklatásoktól, melyeket a polgári és katonai hatóságoktól ki kellett állnia, szabaduljon, 1850-ik évben a papi pályára lépett, magáuvizsgálatot tevén Pápán a theol. tárgyakból. 1851. mártius 6-án lett exmittálva, s helyettes lelkészül B.-Udvariba rendeltetett. Innen rendes lelkészül Arácsra ment, honnét Literre, majd Vörösberénybe, innét \ ilonyára lett megválasztva. Tehettségeit, kormányra termettségét korán felismerte egyházmegyéje s előbb az aljegyzői, majd tanácsbirói, végül 1868-ban az az esperesi tiszttel ruházta fel. Ezekben az években szerepel a megyei életben is, hol mint az akkori balközép vezére, összetartó és éltető lelke, kiváló helyet töltött be. A kik abban az időben látogatták a megyei közgyűléseket, bizonyára igazat adnak nekem abban, hogy a megyei élet oly élénk, mozgalmas vajmi ritkán volt, mint a 70-es években. S bár az ellentét a Deákpárt és balpárt között meglehetősen kiélesedett a miatt, hogy a követválasztásokat intéző megyei központi bizottság, melynek elnöke Eötvös Károly orsz. gyűlési képviselő volt, a legcynikusabb önkénynyel járt el mindenfelé, különösen a a régi nemes községekben, törölvén lapszámra a választók névsorából a neki nem tetsző, vagy előtte gyanús neveket, úgy hogy p, o. a megye nyugati részén a legtekintélyesebb birtokosok estek el választói joguktól: mégis a néha szenvedélyesen nyilatkozó felháborodás soha a megengedhető határon túl nem csapott. Abban, hogy ez igy történt, legnagyobb érdeme volt a balközép akkori vezérének, Pap Gábornok, ki a lelkesedés átható melegével s a meggyőződés elragadó haugján mondott magas röptű beszédeiben mindig szigorun szem előtt tartotta a tárgyilagosság akkor oly ritkán érvényesült követelményét s Fiáth főispán még a saját párthívei közül sem becsült és tisztelt senkit jobban, mint épen a balközép vezérét. Igaz, hogyha akadt valami méltányolni való, arról seuki sem szólt nagyobb elismeréssel, mint a boldogult. Érdemei méltánylásául az enyingi kerület képviselőjévé választotta. Azt a lelkesedést, mely a választáskor Enyingre jöttekor kitört, leírni szinte lehetetlen. Előkelő úri emberek állottak elő s kocsiját együtt vonták az egyszerű földmivesekkel és szegény iparosokkal. A diadalnak oly lélekemelő jelenetei fordultak elő minden lépten-nyomou, hogy azt a napot az Enyingiek soha feledni nem fogják. Az egyházkerület bizalmával legelőször 1873-ik évben ajándékozta meg, a midőn főjegyzővé választatott, s alig egy év múlva, Vilonyán, szülőföldjén, hol kisded bölcsője ringott hajdanán, éri őt az a ritka megtisztelés, hogy a dunántúli egyházkerület püspökévé megválasztatik. Több, mint huszonegy éven át kormányozta tehát egyházkerületünket krisztusi szelídséggel, apostoli buzgósággal, lelkesedéssel, atyai szeretettel, körültekintő bölcsességgel, a legszélsőbb határig elmenő méltányossággal és igazságérzettel, s minden szavában, minden tettében azzal a ma napság tán szinte páratlan nemes idealismussal, mely lényével úgyszólván teljesen ösaze forrott. Hogy korunk fejlődés iránya lehetetlenné tette legszentebb törekvései valósulását, arról nem tehet. E tekintetben igazán áll, hogy „et voluisse sat est". Már pedig hogy benne megvolt az akarat, azt mindenki kénytelen elismerni, ki ügyeink iránt csak némi tájékozottsággal is bir. Szilárd vallásos meggyőződésének minden szükséges alkalommal határozott kifejezést adott, s minden lépte annak volt bizonyítéka, hogy ő nem szégyenlette Krisztusnak evangyéliomát, s ha a tiszta protestáns vallásos tudat oly élénken élne minden egyes egyháztagban, mint élt ő benne : hitünk erejével csakugyan hegyeket mozdíthatnánk ki helyükből. A mily forrón szerette saját egyházát, ép úgy becsülte, tiszteletben tartotta mindenkinek vallásos meggyőződését, s hogy ezzel mennyire megnyerte Komárom város és vidéke minden rendű és rangú lakosának szeretetét, becsülését, mutatja az a tény. hogy betegsége alatt a r. kath. administrator — egy előkelő grófi család sarja — több Ízben meglátogatta, temetésekor pedig az izraeliták kivétel nélkül mind bezárták üzleteiket, kirakataikat fekete posztóval vonták be s nem egy magános házon ott volt látható a fekete lobogó. I E Lapok szűk tere snm engedi meg, de meg nem is
