Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

€95

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

696

által. Bizony három század lankadatlan kitartásával, törhetlen erélyével ma is hivatásuk magaslatán álló főiskoláink nem parányi homokszemeket, hanem hatalmas épület köveket hordottak egybe, és raktak le hazánk haladásának, felvirágzásának immáron egy ezredéven át épülő alkotmánya, építménye alá, melyre a következő nemzedék hittel, lelkesedéssel, szebb jövőbe vetett bizalommal teheti fel a második ezredév kimagasló, fényes tetőzetét.

De bár ilyen kegyelettel adózzunk is főiskoláink, közelebbről kerületünk főiskolája iránt, mely azonkívül még hítfelekezeti szempontból is missiot teljesített és teljesít ma is, midőn azokat a körötte csoportosult kis gyülekezeteket belőle kisugárzó fényével megvilágítja, vezérli, biztatja s annyi ellenséges ráhatás között is megtartotta és megtartja: az ifjabb kor gyermeke a fény mellett is árnyat keres és az érdemek lebillenő mérlegét a hiányok mérlegbe dobásával kísérli meg ellensúlyozni és kiegyenlíteni.

Megvallom, sok tekintetben magam sem tudok ez áramlat hatása alól szabadulni, s mig a kegyeletes érzelmek elfogadásra késztettek főiskolánk székhelyével szemben, nem tudtam elzárkózni a hiányok, s a fény mellett az árny elől sem.

Bosszul esett, megvallom, hogy templomunk oly eldugott helyen van, mintha félne életjelt adni magáról, torony és harangok nélkül.

Én Pápát már csak a hozzá fűződő hagyományok miatt is kerületünk székhelyének tekintem, s mint ilyennek bizonyára kiemelkedőnek, jó példával elöljárónak kellene lennie minden tekintetben. Hisz ma már sokkal kisebb, jelentéktelenebb helyen a kezdet és lét nehézségeivel küzdve főleg városokban törekednek azok többi középületei közt méltóan helyet foglaló templomok, iskolák, lelkészlakok építésére. Ott van Esztergom 2—3 száz rendes lélekkel, legközelebb Szolnok, ha jól emlékszem 40 ezer forinttal épített diszes, monumentális templomot. Ezek példáját még távolból sem akarom a nemes és üdvös czélokra oly sokat áldozó pápai egyház kicsinyítéséül hozni fel, fényes betűkkel irta az fel nevét a főiskola és hitfelekezetünk történelmének lapjain / Csak óhajtanám, szeretném, ha egy régi hírnevének, a múltak sötét ködén fényesen áttörő ragyogásának, főleg pedig a mai viszonyoknak, követelményeknek megfelelő diszes református templom ékesítené kerületünk központjának Pápának közterét. Hiszen meg vagyok győződve, hogy kerületünk mindenegyes egyháza, lelkésze szívesen felajánlaná filléreit, csakhogy egy oly kimagasló s mindnyájunkénak mondhatott helynek, melyhez kerületünk egész története, múltja úgy mint jelene fűződik, Pápának hozzá méltó, megfelelő diszes temploma lehetne.

Visszatetszett s különösnek tűnt fel előttem az istentisztelet rendje is. Egész zavar, bizonytalanság volt észlelhető. Van talán két feuálló éneklés is; szinte restelkedve szemléltem, amint a fényes egyházi és világi kitűnőségeinkből, sőt részben idegenekből álló közönség tétovázva, habozva hol feliáit, hol leült nem tudva mit csináljon. Bizony nem tagadom, elgondoltam magamban, hogy és mint

lehet ez így Pápán ? a hol a gyakorlati theologia tanszéke van, a melyen megkellene alapitatnia a helyesnek, a jónak, a rendnek, hogy lehet ez ily fényes intelligens egyházban, melynek irányadólag kellene fényleni a többi gyülekezetek előtt; elgondoltam mily egyszerű ez a mi református ritúsunk s mégis, abban sincs egyformaság. Valahány vidék, kerület, falu, város, annyiféle a szokás. Mig az a fényes czeremoniáju rom. kath. felekezet egyformán végzi a maga szertartásait fényes városokban úgy mint a legszegényebb falvakban.

Távol legyen tőlem minden ezélzatosság a gyakorlati theologia ifjú erővel lelkesedéssel működő tanára iránt, ki nemes ambícióval végzi hivatását s törekvései, jogos megjegyzései, észrevételei közben érdemetlenül vonja magára sok lelkésztárs legkevésbé higgadt tárgyilagos criticáját. Csak remélni, óhajtani szeretném, hogy talán onnan, mint legilletékesebb helyről tétetnék a kezdeményező, irányitó lépés isteni tiszteletünk helyes rendjének, módjának megállapítása iránt. Nekünk közpapoknak elvész kiáltó szavuuk a pusztában.

Egy izb en magam is bátorkodtam már az isteni tisztelet rendjére vonatkozólag észrevételeimet megtenni, ajánlva, hogy a vasárnapi isteni tisztelet kezdődjék gyülekező énekléssel, azt követné a lelkész bennlétekor a felálló, majd a predicatióhoz alkalmazott ének 1—2 verse: a melyek után a fuugáló lelkész előfohászt mondván, azután jönne az imádság Miatyánkkal, textus, predieatio, majd az azutáni ima, Mi atyánk nélkül; megáldás, végül a hirdetni valók. Azonban nyom nélkül enyészett el erőtlen szavam a kietlenben.

Nem várhatom, remélhetem, hogy ily irányú iegyen ugyan mindenben a megoldás, bár gyülekezeteink jelentékeny részében igy történik az, mégis valami rendnek csak kellene már e tekintetben is lenni, ha isteni tiszteletünket egyöntetűvé, mindenki által bárhol tudottá kívánjuk tenni és a zavarokat — bizony-bizony megmosolyogni való tétovázásokat, elkerülni óhajtjuk.

Ha már benne vagyok az árnyak keresésében, nem mehetek úgy el a három főiskolai epületmellett, hogyne sajnáljam azt a ‘sok befektetett és most gyümölcsözetlenül heverő, az idő által folyton eivouatott, kisebbített tőkét, melyet mily jól lehetne kerületünk sóvár pénzügyi viszonyainak rendbe hozatalára, javítására fordituunk. A habozás, az ingadozás, bizonytalankodás igy boszulja meg magát. Semmi rendszeresség nem jellemezte kerületünk irányát a nuutbau. Felállítottuk a jogakadémiát, hogy beszüntessük, a képezdét, hogy néhány évi működés után becsukjuk annak ajtaját, most újabban csaknem megnyitottuk ismételten, ha véletlenül az állam Pápát nem jeleli ki a Dunántúl felállítandó képezde helyéül. Most van 3 épületünk, a theologia és gimuázium számára. Azért azonban sem benn lakást a theoiogusoknak adni nem tudunk — mint ezt ma már minden református theologia ad növendékeinek, sem pedig a leány-uöveldét nem tudjuk elhelyezni benne, hanem inkább bérházban rejtegetjük azt.

Lehet, hogy kerületünk és a főiskola külön külön vagy egymáshozi viszonyát ismerő hivatottak előtt tisztán állanak ezek a kérdések, de én, az én egyszerű gregariuseszemmel e kérdések körül elég világosan látni nem tudok.