Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
'697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 698 E homályosnak látható árnyékát beragyogja, bevilágolja azonban az a biztató fény, az a derült nyájas sugár, mely a leánynevelő intézet jövőjéből sugárzik, ragyog felénk. Meglepett a rend, a tisztaság, a szépen gondozott kedves szórakozást nyújtó kerttel a Tapolczára nyiló helyiség, hol leányaink a gondos felügyelet, szakavatott vezetés mellett mindent feltalálhatnak, ami kedvessé, kellemessé teheti tanulmányaik folytatása mellett is e helyet, ügy látszik, hogy ez intézetünk a kezdet nehézségeit leküzdve jogos reményekkel tekint jövője felé. Kivánatos volna, hogy kerületünk folyton éber figyelemmel, szeretetteljes gonddalj ápolja, öntözgesse a még fejledező csemetét, s hogy gyülekezeteink is évről évre megemlékeznének kegyadományaikkal a felette szükséges és hézagpótló, vajha a virágzás’ magas fokára emelhetendő intézményről. Nem más dolgaiba avatkozás, nem illetéktelen critizálási viszketeg, csakis a jó akarat, a látottak, tapasztaltak előtt el nem zárkózható tárgyilagos jó akarat Íratta velem e sorokat. Tudom, tapasztaltam, hogy mily sokra képes az akarat, a lelkesedés. Tudom, hogy az áldozatkészség él református híveink, kerületünk közönségének lelkében, ha a magasztos ősi erényt, e soha ki nem alvó tüzet, csak némileg is sikerült csak egyes kiemelkedő intéző lelkek mélyében is életre keltenem : szívesen, elhallgatom a dorgálást, mert czélomat elértem. Patay Károly. Rövid mondatok. (Aphorismák<) A vallás. Vallása czak az embernek van, mivel szelleme egyedül az embernek van ami földi világunkban. A vallás az emberiségben egyetemes. Minden emberben — mondja Aristoteles — meg van az isten eszméje. Nincs nemzet — mondja — Cicero — ha még oly durva s vad is, mely istent ne hinne. A vallás az embernek lelki élete s egyetemessége az emberiségben onnan van, hogy az isten eszméje eredetileg él az emberi lélekben. A vallás azért az eredetieg bennünk élő isten eszméje által határozott lelki élet. Az emberi léleknek eredeti összeköttetése és folyto- j nos társalgása a vele rokon isteni személyiséggel szüli bennünk a vallásos érzést, melyet a lélek gondolkodó s ; ismerő ereje felfog és az istenről ismereteteket közöl, ! akaró ereje pedig irányában valamit cselekszik, iránta külsőkben tiszteletet nyilvánít. A vallás az imádságban jelenik meg legmagasabb fokon az emberben. Ebben hatja át teljesen az egész em- j bért, a szivet, észt és akaratot egyaránt. Mert a ki imádkozik, az felülemelkedik az őt környező világon, elhagyja a külső életnek azon nyugtalanságát és lármáját, mely őt körülrajongja, és közvetlenül társalog az istennel, belőle merit vigasztalást, megnyugvást és bátorságot. Személyes összeköttetésünket az istennel az imádságban tudjuk teljes bizonysággal, és a vallás, melynek az imádság a megjelenése és nyilatkozata, az a szelleméletünk és világosságunk, melylyel mi az isten fiai, isten örökösei vagyunk. A keresztyén vallás egy a természet felett élő, a világot teremtő, magát Atya, Fiú és,Szentiéleknek határozott tökéletes szellemszemély istennek lélekben és igazságban imádása, az emberi léleknek az istent és akaratjának titkait ismerő, egyedül az ő akaratja szerint élő, és az istenért s az isteniekért életét is feláldozó az a szetlemélete, mely a Jézus Krisztus személyes életében mint boldog örökélet jelent meg. A keresztyén vallás hát világosság és élet, az emberi léleknek az isten lényege és akaratja felől teljes felvilágosultsága és egyedül az ő akaratja szerinti személyes élete. Alapjában minden vallás hit. Mert a vallás az érzékfeletti, a láthatlau világról ád tudósítást, mely mivel érzékeink alá nem esik, a róla közlött tudósítás, bárki által adassék is, más mint hit nem lehet. A mit nem látunk, azt hiszszük, mert a mit látunk, azt nem hiszszük, hanem látjuk. A vallás tárgyait nem látjuk, hanem hiszszük. A vallás azért alapjában mindenkor hit. A keresztyén vallás is alapjában hit, az a bizonyosság, hogy a Jézus Krisztus az isten fia, s a benne láthatóvá, tapasztalativá lett személyes élet a léleknek igaz és tökéletes szellemélete s a kik ezt magukévá teszik, azoknak élete el nem enyésző élet, azok bírják magukbau az örökéletet: „Valakik pedig ötét bevevék, — mondja János evangélista, — ada azoknak ily méltóságot, hogy Istennek fijaivá lennének, tuduiillik azoknak, kik az ő nevében hisznek.“ János 1 : 12. A mit keresztyénségnek nevezünk, az mint történelmi léttel biró vallás a különböző keresztyén egyházakban különböző felfogásban jelent meg. A keresztyénségnek elve, amit minden kér. vallásfelekezet elfogad és magáévá tesz, az isteni és emberi egysége, az ember lényegének istennel és istennek az ember lényegével egyesülése, az egyesült isteni és emberi személyes élet. Ez az egyesülzt isteni és emberi személyes élet nem. eszme, nem puszta gondolat, hanem történelmi igazság és valóság volt a názáreti Jézus személyes életében. (Folyt, köv.) Kiss János. fillM. Egyháztörténeti adalékok. (Vége.) Bizodalmas Jó Uram! Veszprémben 29-dik ruartii celebráltatott Gralis gyälás alkalmatosságával oly inquisitio olvastatott ellenem, melyben foglaltatik, hogy én mint Senior visitáltam, hogy a helységek két márjást s egy kila abrakot helységenkint, a mesterek pedig egy márjást adtak. Igaz, úgy vagyon, d& ezekről igy informálom az urat:
