Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

647

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

648

házmegye As kerület előtt érdemeket szerzett öreg lelkészeket, liogy a választást nem helyeselve nevöket adják s a választás ellen nyilatkoznak? Méltóztassék csak e felett gondolkodni s hiszem, hogy Spectator is másképen fog Ítélkezni.

Az esperes választás ellen mindjárt az iktató gyűlésen íöllebbezés lett bejelentve, ez azonban a jegyzőkönyvbe fel véve nem lett; a íöllebbezés az egyházkerületre 16 lelkész aláírásával beadatott s mert ott Ítéletet se jobbra se balra nem hoztak, benyujtatott a Conventre.

így folyván le az esperes választás, igy állván ma is az ügy, mégis a megválasztott esperes ur az esküt letette s az esperes! hivatalt, daczára hogy választás a föllebezés alatt áll, viseli.

Az esperesi hivatal, bármiképeu distingválunk is, mindig bizalmi állás volt; az esperest mindig a lelkészek és egyházak bizalma választotta. — Hol ez a bizalom csak egy részről is nincs meg, ott az ügyek óhajtandó módon nem foghatnak. Már pedig ez igen nagy áldozat azért, hogy valaki esperes lehessen. Hogy az ily áron nyert esperesi méltóság milyen hatással működhetik, azt Ítélje meg a t. közönség.

Verus.

Könyvismertetés.

A clevelandi ev. ref. egyház lelkészi hivatalától! *)

A „Szentek hegedűjeu czimü helybeli lapocska legutóbbi számaiban a rendszeres rágalmak, gyalázkodások özönét szórja a protestantizmusra s igy a kálvinizmusra is, nem hagyván természetesen nagybecsű ügyeimén kívül engemet sem, az evangéliumi vallás egyik igénytelen szolgáját, ki elég vakmerő voltam fölemelni szavam, midőn az o túlkapásaira, fanatizmus szülte botrányos cselekedeteire magam megjegyzéseit megtenni bátorkodtam.

Az a minden tiszteletet nélkülöző, a vallás felekezetek közötti viszonosságot, felebaráti szere tetet, türelmességet, s igy a Jézus Krisztus tanításának alap vető szellemét durván arczulütő modor, melyben a clevelandi róm. kath. pap a protestantizmust gyalázza, arra ösztönöz ■engem, hogy a collegiális tartozó tisztelet mellőzésével nyíltan mutassak rá az ő rágalmainak hitvány voítára, s kellő értékére szállítsam le otromba támadásait, sületlen megjegyzéseit. A ki a felebaráti szeretetnek, mint a keresztyénség dicső jellem vonásának lényegét annyira nem ösmeri, azt át nem érzi, hogy testvért testvér ellen, magyart magyar ellen, férjet feleség, anyát gyermek ellen képes harczra tüzelni kicsinyes felekezeti szempontok miatt, a ki a házastársak közötti béke megrontására, a családi béke feldulására, a bünbocsánatnak pénzért való árulása által a középkori sötét korszak démoni idejére emlékeztető szellemi elnyomatásra, babona terjesztésére,

*) Azt hiszem nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha egész terjedelmében közöljük ezt a távol Amerika földjén lakó hitfeleinktől érkezett munka-tervezetet, mely sok tekintetben tanulságos világot vet az ottani egyházi és társadalmi viszonyokra.

Főm un ka társ.

nem a népek felvilágosítására törekszik, — hogy aztán a zavarosban ő halászhasson, s hogy a félrevezetett „óh — népecském“-től minél több dollárocskát harácsoljon össze, az ilyen pap nem lehet Krisztus szellemének méltó képviselője, nem lehet a szeretet apostola, az ilyen pap hiába vau „megszentelve,“ mert a müveit, felvilágosodott egyének részéről a megérdemlett megvetés jut neki osztályrészül.

Már pedig mindeme szomorú tulajdonságokkal, — mikhez járul még egy rakás, — fel van ruházva a clevelandi magyar róm. kath. pap, kinek egész élete-folyása, legalább a mennyire itteni működéséből arra következtetni lehet, bölcsőjétől kezdve a váczi fegyintézetből való kiszabadulásának idejéig — a sötétség szellemének meg nyilatkozása, s más felekezetek hívei iránt való gyülölség fényeinek szakadatlan lánezolata. Ép azért, a midőn elhatároztam, hogy tűlkapásait evangéliumi szent vallásunk ellenében tovább tűrni nem fogom, egyszersmind mindennemű félreértés kikerülése végett ezennel kinyilvánítom, hogy a protestantizmus elvei szerint én a római katholicismus évszázados hagyományait, az egyház hitelveit tiszteletben, tartom — nem úgy mint Bőhm ur a protestantizmuséit — mert én ezt tanultam meg isteni tanítóm evangéliumából, auyaszentegyházunk sarkalatos törvényeiből, s az általánosan kötelező emberbaráti parancsolatokból, melynek gyökerei ismételten csak a szentirásba nyúlnak vissza.— Én a clevelandi róm kath. pap visszaéléseit kívánom a müveit, felvilágosodott közvélemény józan ítélete elé bocsátani egy röpiratban, mely október hó folyamán fog sajtó alól kikerülni, s melyben kétségtelen hitelességit okmányok alapján, nevek, utczák s házszámok pontos feltüntetésével fogom kimutatni:

1. azt a képtelenségnek, s hihetetlennek látszó tényt, hogy a clevelandi magyar róm. kath. pap nem érti saját egyházának hitágazatát;

2. nem érti a keresztyénség alapvető nagy szellemét, a Jézus Krisztus tanításának lényegét, a felebaráti szeretet legfőbb parancsolatát és kötelességét:

3. kimutatom, hogy vegyes házaspároknál a családi béke feldulásán, a kölcsönös szeretet megrontásán törekszik ;

4. kimutatom, hogy a bünbocsánatot pénzért árulja s ezzel fölidézi a középkor sötét szellemét, mely hasonló visszaélésekkel megteremtette a reformácziót;

5. felekezeti gyülölség hirdetése által magyart magyar ellen, testvért testvér ellen egyenetleukedésre szít s ezzel azt eredményezi, hogy nagy czélok, humánus vagy liazatias eszmék megvalósítása terén a magyarság egységes közreműködésére számítani nem lehet;

6. kimutatom, hogy az egyetemes keresztyénség egységes fim damen tóm áról, a szent evangéliumról ferde és meghamisított nézeteket terjeszt;

7. kimutatom, hogy a Bibliát egyes házaktól erőszakkal hurczolja el, azzal a megokolással, hogy ez nem jó könyv!

8. kimutatom, hogy hazafiatlan irányban működik!

9. kimutatom, hogy Böhm úr nyilváuos isteukárom-