Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

649 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 65(* lásban leledzik, mert egy általa kiadott nyomtatványban magát Istennek nevezi; Végül 10. az amerikaiak által féltékenyen Őrzött vá­rosi iskolákra szórt gyalázatos rágalmaira leszek bátor fölhivni az angol sajtó figyelmét, mely bizonyára nem fog késni az orrára koppintania a „leges-legfőbb“ tiszteletű urnák. Mindezek bizonyára sulyos, nagyon sulyos vádak, de ujjamból nem szoptam őket Én kétségbevonhatlan hite­lességű okmányok alapján állok és úgy beszélek. A meg­győződés és az elvek embere vagyok, ezt tapasztalhatták rólam mindazok, kik egykor-máskor érintkeztek velem.— Ép azért a t. közvéleményt kérem, hogy ítéletét tartsa függőben mindaddig, mig állításom valódiságát, a már említett s október hó folyamán megjelenendő röpiratban előtárom s akkor kérem a tények alapján Ítélkezni. Istent és az igazságot annyira magam mellett tu­dom lenni, hogy mit sem óhajtanék inkább, minthogy a miveit gondolkozásu, lelkiismereti lenyügözést nem tűrő szabad angol közvélemény elé kerülne a dolog, mely el­fogulatlanul Ítélkezhetnék dolgainkban. Tűrtem és hallgat­tam a meddig lehetett, tétlenül tovább nézni a dolgok ilyen folyását, megbocsáthatlan bűn volna anyaszentegy­­házam s az evangélium igazságaival szemben, melyért pe­dig nekem Pál apostol szerint: „még az életem is nem drága!“ A rophat: „Eyy minta plebánus“-ról október köze­pén, esetleg vége felé fog megjelenni s a clevelandi ev. ref. lelkészi hivataltól szétküldetni. Egy példány ára hely­ben 10 c., vidéken 12 cent leend. Nepomuki Szent János könyörgj ez emberért! Kiadtam Clevelandiján, 0. 1895. Szept. 15-én. Harsányi Sándor, Ohio állam missionáriusa, s a clevelandi * ev. ref. gyülkke/.et lelki pásztora. Régiségek. A pápai kollégiumban bennlakó deákok 1803-ban azért folyamodnak, hogy legyen szabad hegedülniük, a mi pedig tilos hangszer volt a kollégiumban abban az idő­ben, s csak fuvola, czitera, gitár voltak az engedélyezett hangszerek. Azért hát a deákok kérvényt adnak be, meg­okolván azt következő indokokkal: 1- ször. Azok a Muzsikák, a mellyek szabadosok, rész szerént ártalmasok, rész szerint pedig drágák. 2- szor. Ugyanis mi lehet ártalmasabb a legerősebb ember egéssége elrontására, mint a Elauta, a mellynek példái majd mindnyájjau vagyunk. „Hárfa, Clavír s más eféle drága Muzsikák pedig nem illy szegény kis Társa­ság mulatságára valók, mint a miilyen a mienk. 3- szor. Különben is a Hegedülés minden más Colle­­giumokban, Patakon, Debreczenben s más kisebb nagyobb oskolákban is mindenütt szabados, sőt még a Klastromok­­ban s Seminariumokban is minden ellenvetés nélkül gya­­koroltatik. 4 szer. Arra nézve is szükséges edgy oily Muzsiká­­kának mint a Hegedű húzása, mivel közönséges vád az a Pápai Collegium ellen, hogy az Éneklésbeli Mesterség­­benn edgyátalljábann gyengék vagyunk, azt pedig tsu­­pán tsak a Hegedülés tselekedheti meg, hogy a bennünk már ellankadt Éneklésben suavitás felébresztődjön. 5-ször. Ezek utánn a Felséges Királyi parantsolat által által is elvagyunk zárva minden Emberi életet vi­­dámittó mulattságokból, és igy a mi életünk virágja tsu­­pánn a Lélek gyötrésébenn, nem pedig a módjával való Elmét vidámittó örömökben megy el. Mi készek lészüuk a Hegedülés miatt lejendő ex> cessusokért, de a mellyeket nem reményiünk, hogy len­nének, a legkeményebb büntetéseket is kiálni. Mindezen több gondolható okokra nézve alázatosan esedezünk a Venerabile Consistorium előtt, hogy ezen ártatlan mulatt­­ságunknak szabad gyakorlását méltóztassék szabados’órá­­baun megengedni. Mellynek alázatos instálása mellett vagyunk a Venerabile Consistoriumnak Mindenekben alá­zatos fej hajtó Szolgái a Pápai R. Collegiumbeli Togatus Deákok. Az ifjúságnak az egyháztanács elé terjesztett ezen. kérvénye véleményezés végett a tanári karhoz áttétettet, honnan a következő véleménynyel lett ellátva: „Ámbátor a Togatus Deákok közül, kiknek nevek, alatt költ ezen Instantantia, sokan mint tulajdon subserip­­tióik mutatják, ennek sem készittéséban, sem promoveálá­­sábau, semmis sem iníluáltak; sőt tsak tiz is ollyau nem. találkozott, a ki az Instantját látta volna, — még mag* az Instaniiat purizáló Deák is tulajdon Vallástétele sze­rént nem tudja, ki adta legyen azt kezébe, s ki vette el tőle az elkészített Iustatiát; — s azon kívül, hogy az is világos, hogy ezen Instantia a Conspiratióra tzélozó Alaí­­tomba valóságoskodásoktól nem Üres, tsak azért is Tör­vénytelen, mivel már más alkalmatossággal is megtilta­­tott, hogy semmi közönséges Név alatt készült, Instantját a Consistoriumba be adni nem szabad; És ámbár as is tudva van, hogy ezen Instantiát Publicus Deák készí­tette, s a Togatus Deákokat is a kérésre az lázasztotía fel, és éppen abban az időben, a mint az Instáusok val­lották, mikor a Publicusok a Felséges Rendelések sze­rént, a Bál s Kávé hazaktól eltiltattak, a minthogy az Instantjának erről szólló ötödik Punctuma is éppen tsak a Publicusokat s nem a Togatusokat illeti s következésképeu az Instantiának merituma a volna, hogy az eltiltatoD kávé a Bálházak helyett a Felséges Rendelés Tzéljának ellenére, a Collegiumot engednénk illyetén helyekké tétettetni: Mindazáltal tsak magában vévén is a dolgot a Hegedű­­lés az Instansoknak e következendő okokra nézve meg nem engedtetik: mivel 1. A Hegedülés mint lármás Muzsika a közönséges Törvény által van megtiltva. — a melyeket Törvényes Erejek, s tekintetek ellen, a Ven’. Superintendentia tudta, s megedgyezése nélkül megszegni s erőtleniteni nem szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents