Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
Hatodik évfolyam 41. szám. Pápa, 1895 október 13. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész íévre 4 frt, félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. '® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®. TARTALOM: A konfirmáczióra való előkészítésről. (Vége.) Peti Lörincz. — Nyílt levél Tek. Balogh Lajos urnák. Őzike Lajos. - Egyházi élet. Észrevételek a barsi ev. ref. esperes választásról. Vents. — Köny vismertetés. A clevelandi ev. ref. egyház lelkészi hivatalától. Harsányt SándorTárcza. Régiségek. Kis Ernő. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. A konfirmáczióra való előkészítésről. (Vége.) De hogy a gyermek is ne a vizsgán való megszégyenülhetés miatt szorongó érzelmek között menjen hiterősitésre, esetleg ne annak megtörténtének szomorú emléke kisérje ki a templomból, s legyen egész életén át azon emlék, azon eredményhez tapadva nála: a mellőzbetlen, de kisebb időre szorítandó vizsgára másként kell a szokottnál gyermekeinket előkészíteni. Tóth Ferencz korától ez ideig egyházkerületünkben nem történt e téren komolyabb lépés. Az új egyházpolitikai törvények életbe lépésével a legközelebb való jövőben előállandó új helyzet, annak az egyetemes aggodalomban előre vetett árnyéka azonban nem ijeszt, de serkent bennünket, miszerint igyekezzünk pótolni eddig való mulasztásunkat, egyebek között a liiterősités szertartása fontosságának felismerésével, a vallásos cselekmény ünnepélyesebbé tételével, úgy a benne rejlő, vallásos érzést fejlesztő erőnek az eddig valónál nagyobb mérvű felhasználásával, s amely minket közelebbről érdekel, de amely a vallásos cselekménynek a jövő ember-nyomnál áldásos hatásának is első rendű feltétele s forrása, a hitei ősitést •előző oktatásnak helyesebb mederbe terelésével. Az e téren elintézésre váró teendők közül reánk, a tanügyi bizottság tagjaira egy tartozik: mozgalmat indítani, miszerint a hiterősitést előző oktatáshoz új vezérkönyv készíttessék, s bocsáttassék mielébb az oktatást teljesítők rendelkezésére. De ide vonatkozólag véleményt is kell nyilvánítanunk, mely irányban, mily tartalommal és terjedelemmel készíttessék az új vezérkönyv, hogy az a kor s viszonyok követelményeinek megfelelő, s az oktatás czélját legbiztosabban megközelítő lehessen s talán véleményt nyilváníthatunk a tanítás módszerére nézve is. Véleményünk megállapithatására szükséges a) meghatároznunk, mi a hiterősitést előző oktatás czélja ? s b) egy pillantással áttekintenünk az eddig haszná- ' latban volt tanítási vezérkönyv irányán, tartalmán, s viszonylatba hozni annak avagy csak átdolgozott kiadásban is használható voltát az oktatás czéljaival. A czél meghatározása könnyű, vitát nem tűr, nem lehet más, mint teljes befejezése a református keresztyén gyermek vallásos oktatásának. A használatban levő vezérkönyv méltatása már több szót igényel. írója néhai Tóth Ferencz püspök, ki „Katekismusu-ában újra feldolgozta és 47 kérdés és feleletbe szorította azon anyagot, melyet az elemi iskola 4 osztályán keresztül a hit és erkölcstan terén adott már a ref. keresztyén gyermeknek ugyan csak az ő „Kis Káté“ tankönyve. Tömören, nagyon sokat ad, a hittant orthodox irányban, irattatása idejének nyelvezetével. Aki vizsgát akar annak nyomán adni, s azt bizonyitaui meg vizsgájában, hogy ő tudja azon szabályokat, melyeket hite és erkölcse szabályozójául, ref. felekezetének egyháza felállított s fentart, annak a katekizmust betű szerint meg kell tanulni. Kérdés, ezen vezérkönyv nyomán elérhető-e a hiterősítést előző oktatás czélja, befejeztethetik-e teljesen a ref. keresztyén gyermek vallásos oktatása ? Bátran felelem, nem. Mert a mi tartalmát képezi, az nem befejezése, betetőzése a vallásos oktatásunk, de legnagyobb részben ismétlése a már előbb is tanultaknak : ami pedig betetőző anyagul tekintendő, az a sákrameutomokról szólló tan köréből részben homályosan, részben felesleges szószaporitással adottakon kívül, hiányzik a katekizmus tartalmából. Ismétlés nem befejezés, betiitanultatás nem alkalmas mód azon munkához. A „befejezés“ fogalma, terünkön, magába zárja azon irányban kifejtett munkásságot, mely szerint a növendéket képessé tesszük, hogy vallástana igazságait önmagokban felfogja, vonatkozásaikban megértse, hogy az életben hasznukat vehesse : hogy egyháza tana iránt, annak értéke felismerésén alapuló szeretet, tehát az életben egyházához való 41 AtIfflLI HM IGÍBMI6. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
