Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
Hatodik évfolyam 40. szám. Pápa, 1895 október 6. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, a. TARTALOM: Püspöki körlevél a dunántúli ev. reform, egyházkerület kötelékében álló összes gyülekezetekhez. Pap (rábor. — A koufirmáczióra való előkészítésről. Peti Lörincz. — Tájékoztatás. Pap Gábor. — T á r c z a. Species facti a rév-komáromi lielvetica-Confession levők exercitiumok viszontagságainak. Földvári László.— Tudósítás az egyházkerületi közgyűlésről. (Folytatás) — Vegyes közlemények. - Hirdetés* Püspöki körlevél a dunántúli ev. reform, egyházkerület kötelékében álló összes gyülekezetekhez. Kegyelem és békesség legyen nektek Istentől, a mi atyánktól! és az Ur Jézus Krisztustól! E szavakkal üdvözölte a keresztyénség legnagyobb apostola Pál az általa alkotott s kedvelt korinthusi gyülekezetei. E szavakkal üdvözöllek én is téged keresztyén gyülekezet, e szavakkal köszöntlek titeket gyülekezeti tagok, kik szivemnek és lelkemnek drágák és kedvesek vagytok, mert drága véren — a báránynak érettünk keresztfán kiontott drága vérén váltattatok meg, mert a hit egység szent kötelékei által összecsatolva egyek vagyunk szivünk érzéseiben, lelkünk gondolataiban s egy főpásztoruuk van, az az isteni férfiú, ki kősziklára építette a keresztyén auyaszontegyházat, melyen a pokol kapui diadalmat soha nem vehetnek, kiről Írva vau, hogy más alapot nem vethet senki azonkívül, mely egyszer vettetett, s ez az Ur Jézus Krisztus. Bizalmatok a dunántúli ev. reformált egyházkerület élére állított akkor, mikor 21 évvel ezelőtt a kerület első szolgájává, püspökké választottatok. Igen is szolgájává, mert egy a ti uratok s főpásztorotok a Krisztus, s a püspök nem ura, hanem szolgája a választó gyülekezeteknek, s akkor tölti be hivatását, akkor áll annak magaslatán, ha önmegtagadással, önfeláldozásra készséggel minél többeknek szolgál, ha élete sem drága, csak hogy örömmel végezhesse futását és azt a szolgálatot, melyet vett Urától, Istenétől. Köteles őrfigyelemmel kisérni nemcsak az egyházi, hanem a társadalmi s a polgári életben feltűnő minden életmozzanatot, melynek az egyház életére, annak érdekeire kihatása van, köteles hitsorsosait figyelmeztetni a teendőkre, kijelölni előttük az irányt, melyben haladniok kell, ha az egyházat — melyért Krisztus életét áldozta, melyért őseik oly sokat szenvedtek, annyi vért ontottak, nagygyá — dicsővé — virágzóvá óhajtják tenni saját leikök javára; köteles figyelmeztetni azon veszélyekre, melyek fenyegethetik, s óvni a hitegető lelkektől, mert Írva van, ne higyjetek minden léceknek, hanem próbáljátok meg előbb azokat, ha váljon Istentől vannak-é ? Kétszeresen érzem e reám nehezedő kötelességnek súlyát most, mikor azon egyházpolitikai törvények életbeléptetésének küszöbén állunk, melyek az összes hazai egyházakat s ezek között ev. reformált egyházunkat is is oly közelről érdeklik. Értem az egységes házasságjogrói, a polgári anyakönyvvezetésről, s a gyermekek vallási hovatartozandóságáról szóló, a törvénjdiozás mindkét háza által elfogadtatott, ő Felsége: alkotmányosan uralkodó királyunk által múlt évi deczember 9-én szentesített, s a jövő hónap elsején életbelépő törvényeket. E törvényeket azok — kik megalkotását ellenezték — sötét színben tüntetik fel a haza lakossága előtt, a vallásosságot, erkölcsiségec, s az egyházi érdekeket veszélyeztetőnek kiáltják ki. Ezekkel szemben, mint kerületünk ez idő szerinti püspökének — hivatalos állásomból folyó szent és elodázhatlan kötelességem nyíltan állást foglalni, a kormányzatomra bízott hivő lelkeket megnyugtatni, s e czélból határozottan kijelentem, hogy az igaz vallásosságot az ezzel válhatlanul összeforrott erkölcsiséget, s az egyház valódi érdekeit nemcsak nem veszélyeztetik, hanem előmozdítják s emelik e törvények, mert a vallás-erkölcs és az egyház érdekeinek hivatott őreit sok oly teendőnek terhe alól szabadítják fel, melyek sajátkép nem egyházi, hanem állami teendők, s melyekkel túlterheltség oly nagy mértékben vette igénybe a lelkészek idejét, hogy épen emiatt az egyház érdekeit úgy — amint kellett volna — nem szolgálhatták, mert a rendelkezésökre álló időnek egy jelentékeny részét állami teendők végzésére kellett forditaniok; igy azt az egyház javára nem szentelhették. Az ország törvényhozói nem alkothattak, ő Felsége, a vallásosságáról jól ismert koronás király nem szentesit-40 MIMII MM EGYBÁZKER. HIVATALOS ISIM
