Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-06 / 40. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 628 627 hetett vallást, erkölcsöket és az egyház érdekét veszé­lyeztető törvényeket. E törvények Európának legczivilizáltabb államaiban már régen megílkoctattak és életbe vannak léptetve, s azon államokban a vallásosság nemcsak nem hanyatlott, hanem inkább emelkedett. Csak az állami és egyházi jogkörök vannak egy­mástól elválasztva e törvények által. Az állam visszavette azon jogokat, amelyek őt illetik meg, s melyeket az egy­házak szzlgái, a lelkészek eddig is csak az állam által átruházott hatáskörben gyakoroltak, de érintetlenül hagyta azon jogokat, melyek az egyházakat — mint ilyeneket megilletik. Az államnak elvitázhatlan joga az, hogy polgárait, az azok körében történt születési, esketési és halálozási eseteket ő maga tartsa evidentiában, hogy e czélra saját közegei által anyakönyvet vezettessen, s közhitelességgel csakis ezen anyakönyveket ruházza fel. De nem tiltja azt, hogy az egyházak saját egyházi czéljaikra és igy hite­lességgel csakis egyházi ügyekben biró anyakönyveket vezethessenek, a minthogy ezen anyaköuyvek jövőre is vezettetni fognak, de az október 1-je utáni születési, es­ketési és halálozási esetekről a lelkészek közhitellel biró s a polgári hatóságok és törvényszékek által elfogadható anyakönyvi kivonatokat többé nem adhatnak. Az október 1-je előtt vezetett egyházi anyakönyvek ezentúl is köz­­hitelességgel bírnak, azokból kivonatokat csakis a lelké­szek adhatnak. Az egyházpolitikai törvényeknek felszínre hozatalát s életbeléptetését magok a lelkészek siettették hazánkban azáltal, hogy a vegyes házasságokból született gyerme­kek vallási hovatartozandóságát megállapító ezen orszá­gos törvényt: „a fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik“ nem tartották tiszteletben, elkeresztel­ték azokat, kiknek az ország törvénye szerint más fele­kezetekhez kellett tartozniok, s az anyakönyvi kivonatot még akkor sem tették át az illetékes lelkészi hivatalhoz, mikor a törvény sértésért büntetéssel sujtattak. Czivílizált állam nem tűrheti el törvényeinek megsértését, még ke­vésbé azt, hogy azok sértsék, kiknek hivatásuknál fogva másokat is a vallás tiszteletben tartására kellene inteniük. De azt sem akarhatta az állam, hogy folytontartó bünte­tések által izgatásokhoz nyújtson anyagot. Gyökeresen se­gített a bajon, kivette a közhitelességgel biró auyakön}'­­vek vezetését a leklészek kezéből, kik ezt a szép jogot melyet az államtól nyertek — az ország törvényeinek megerőtlenitésére használták fel. Ezt többé nam tehetik, az állam saját közegei által vezetteti jövőre a közhiteles­ségit anyakönyveket, s azokat nem egyes felekezeteknek érdekei, hanem a törvény rendelkezése szerint fogja ve­zettetni. Eltávolítja ezzel a felekezeti béke útvonalából a botránkozásnak kövét, s lehetővé teszi, hogy az a jó­viszony — mely e század első felében megzavartatott— újra helyre állittassék a haza és nemzet érdekében, mert a magyar nemzetnek ha valaha volt, úgy most van égető szüksége a felekezetközi békére, minden magyarnak — bár­mely valláshoz tartozzék is — testvéries összetartására, mikor a bomlasztó erők — s épen az uj millenium kü­szöbén a magyar államnak szétrobbantására töre­kednek. Az egyházpolitikai törvények, s az ezek végrehaj­tására kiadott utasítások nem sértik, sőt tiszteletben tart­ják a különböző vallásfelekezeteknek és egyházaknak szerzett jogait. Ezentúl is a lelkészek veszik be az egy­házba a szent keresztség által az újszülötteket, fenn van tartva a jegyesek esketésének és megáldásának joga, a lelkészek temetik el azokat, kik atyáinkhoz köl­töznek a küzdelem és szenvedés mezejéről a diadal, dicsőség és örök üdv fényes honába. Nincs hát okunk arra, hogy életbeléptetésük elé akadályokat gördítsünk. Sőt inkább örömmel kell üdvözölnünk azokat, mint a foly­ton előrehaladó korúak értékes vívmányait. Követnünk kell dics> őseink példáját, tiszteletben kell tartanunk a haza törvényeit s nem szabad példát mutatnunk a vesz­tünkre törő ellenséges elemeknek arra, hogy a magyar haza törvényei ellen e haza bármely polgárának lehet el­lenségesen föllépni. A szentirás is arra int, hogy minden lélek a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedjék, mert nincs hatalmasság, hanem ha Istentől. Maga a keresztyén egyház Isteni alapitója utasította tanítványait: Adjátok meg a Császárnak (azaz az államnak) azt, a mi a Csá­száré, és Istennek azt, ami az Istené, nemcsak nehezíte­nünk, akadályozunnk nem szabad, hanem erőnk és tehet­ségünk mértéke szerint elő is kell mozdítanunk e törvé­nyeknek a gyakorlati életbe való átvitelét. Ez keresz­tyéni és hazaíiui szent kötelességünk. Tartozunk ezzel hazánknak és egyházunknak. Es hogy mindaunyiau teljesíthessétek e szent köte­lességet, lehető rövidséggel tájékoztatlak kötelességeitek s teendőitek felől. Az egyik törvény az egységes házassági jog, ennek eredménye a polgári házasság. Október 1-je után a je­gyeseket állami közeg fogja összekötni házaséletre, azaz polgárilag fog megköttetni a házasság. A házaséletre lépni akarók ugyanazon okmányokkal — melyek eddig is bekivántattak, az állami tisztviselő előtt megjelennek, aki fölveszi őket a hirdetésre. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyházilag is hirdettessék magákat, csakhogy ez esetben fel keli mutatni lelkészük előtt az állami közeg­nek arról kiadott igazolványát, hogy a polgári hirdetés végett a jelentkezés megtörtént. Hirdetés 14 napig tart, ha ezután 3 napig nincs bejelentve akadály, a polg. tiszt­viselő fölteszi a jegyesek előtt a kérdést: kijelenti-e ön hogy az itt jelenlevő N. N.-el házasságot köt? E kér­désre mindkét fél részéről igen-nel felelés esetén igy szól az állami tisztviselő: „én tehát önöket ezen egybehangzó kíjelentésök alapján a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom." Ezzel a polgári házasság meg van kötve, ez azonban nemcsak nem zárja ki a házasságnak egyhá­zilag is megkötését, az esketést és megáldást, hanem épen ellenkezőleg maga az állami tisztviselő utasítja az általa összeadott házastársakat arra, hogy Isten házában is jelenjenek meg, hol a lelkész az eddigi szokás szerint megesketi őket, megáldja házaséleti szövetségüket. Az eddigi gyakorlat és az ezutáni közt hát csak az a kü­lönbség, hogy jövőre polgári utón is összeadatnak a felek

Next

/
Thumbnails
Contents