Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-29 / 39. szám

613

DŰNANTÚLI PROTESTÁNS LAP

6I4

hanem inkább segítsünk a kormánynak azon akadályok elhárításánál is, melyekkel az egyházpolitikai törvények ellenzői azi knak életbeléptetését akarják meggátolni. Ez keresztyéni és hazafias szent kötelességünk. Krisztus Urunk saját példájával tanított a törvények iránti1 engedelmességre. Arra oktatta híveit, hogy minden lélek a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedjék, mert nincs hatalmasság, hanem ha Istentől. Mi híven követjük a Krisztusi utasítást. A lelki erőt s türelmet kemény próbára tevő nehéz időkben sem tértünk el ez utasítástól, még kevésbé térhetünk el most, s nem akadályozhatjuk oly törvények békésen életbe léptetését, melyek alkotásával az őt illető jogokat vonta vissza, s az egyházat meghagyta az őt megillető gyakorlatában.

Az egyházpolitikai törvények f. évi október 1-én életbe lépnek, azontúl a lelkészek csakis egyházi czélokra használható anyakönyveket vezethetnek, melyek közhitelességgel bírni nem foguak. Hogy a lelkészi kar e törvények életbe léptetése után egyöntetüleg járhasson el, a prot. püspökök először junius 5-én s itt az idő rövidsége miatt nem végezhetvén, újabban Miskolcion aug.

6-án jöttek össze értekezletre s az ev. reformált s az ág. hitv. ev. Konventektől nyert utasításnak hódolva, elkészítették az egyetemes bizottságokhoz, illetve a Konventekhez be és felterjesztendő javaslatokat, az egyház politikai törvények életbe léptetése után követendő egyházi és lelkészi eljárásra nézve. Kérem a főt. egyházkerületi gyűlést, hogy e javaslatok átnézésére s a netán szükségesnek mutatkozó módosítások megtételére nevezzen ki azonnal bizottságot, melynek véleményes jelentése alapján még ezen gyűlésünk megállapíthassa s azonnal ki is nyomathassa azon szöveget, mely kerületünk papságához azonnal szétküldetik, hogy addig is, mig a Konvent (mely csak okt. hóban s így a törvények életbe lépése után jön össze), végleg határozna, lelkészeink tudják magukat mihez tartani.

Azon egyházaink, melyek az általuk fentartott felekezeti iskolában alkalmazott tanítóknak nem képesek a tanitó fizetésére törvény által megállapított minimális fizetést megadni, a kormány által a politikai közig, hivatal utján felhivattak arra, hogy vagy egészítsék ki a fizetést a minimális összegig, vagy ha ezt anyagi erő hiánya miatt nem tehetik, az esetben a kormány által kitűzendő záros határidőn belül kérelmezzék a tanitó fizetésének államsegéllyel a minimális összegre kiegészítését. Egyházaink nagy része e kérelmezést a záros határidőn belül elmulasztotta s ez által kitette önmagát azon veszély lehetőségének, hogy reá fog nehezedni a kiegészítés kötelessége. Örömmel jelenthetem, hogy a szegény egyházakat ez oldalról fenyegetett veszély elmúlt, mert a záros határidőn túl folyamodott egyházaink is megnyerték fölterjesztésemre nemcsak a minimális összegig kiegészítő, — hanem oly helyeken, hol a minimális összegű fizetésre tanítót nyerni nem lehetett, — a 400 frtra fölemelő segélyt is- Ez az állam irántunk való jóakaratának s a népnevelés föivirágoztatására, a nemzeti cultura emelésére irányzott törekvésének fényes tanujele.

Felsőbb iskoláink fentarthatása is a megváltozott viszonyok folytán fokozódó szükségletek mellett csak állami segélyezés mellett lehető. S ezek segélyezésénél sem lehet panaszunk az ál'am ellen, ügy a törvényhozó testület, mint a kormány elismerték azt a nagy szolgálatot, melyet a prot. egyház közművelődési felsőbb intézeteknek nagy áldozathozatallal alkotása s fentartása által az államnak tett s most, mikor saját erőnk gyenge ahhoz, hogy ez intézeteket a kor színvonalán fentarthassuk, a folyton emelkedő szükségleteket fedezhessük, nemzeti culturánk fontos tényezőinek, középtanodáinknak fentarthatásáért segélyt nyújt a fentartó egyházi testületeknek. Építkezési és fentartási segélyben részesítette kerületünkben is a kerület által fentartott pápai s a b.-somogyi ev. ref. e megye közvetlen fenhatósága alatt álló csurgói középtanodákat is.

Mindezek fényes tanujelei annak, hogy az állam nem harczot, hanem békét akar szemben a felekezetekkel, hogy souverainitását védve nem engedi ugyan az egyhá. zat az állam fölé emelkedni, de elnyomni sem törekedik azt, sőt támogatja minden oly törekvésében, mely a közjó előmozdítására van irányozva.

Pap Gábor,

püspök.

A barsi ev. ref. esperes-választáshoz.

A Jókai Lajos lemondásával megüresedett esperes! hivatalra beadott szavazatok aug. 23-án bontattak fel báró Nyáry Béla egyh. megyei gondnok varsányi kastélyában az erre kiküldött bizottság jelenlétében. A szavazás eredménye az lett, hogy 25 anyaegyház szavazatából Juhász Pál nagy sallói lelkészre esett 13, Varannay Lajos barsi lelkészre 8, Tolnay Dénes lévai .lelkészre 1, mint szabálytalan el nem fogadtatott kettő, egy egyház nem szavazott. Juhász Pál absolut többséget nyervén, megválasztott esperesnek jelentetett ki. Az nj esperes beigtatása s felesketése czéljából aug. 31-re Lévára egyházmegyei közgyűlést hivott össze az egyh. megye gondnoka báró Nyáry Béla. A gyűlés, illetve a beigtatás nem ment oly simán s békésén, mint a hogy a jelen válságos időben kellett volna történnie. Ha valamikor, úgy most vau itt annak az ideje, hogy minden erőnket egyesítsük és magasabb egyházi czélok elérése érdekében az egyéni akarat követelődzéseit elhallgattassuk. Most nagy történetek és a szadad eszmék megvalósulásának korát éljük, politikai s egyházi intézményeink a teljes átalakulás izzó tüzében égnek. A közszellem s a nép hangulat egy formán ostromolja minden egyház bástyáját, sőt a szétmállás jelei is mutatkoznak. A haiez, a küzdelem foly minden téren, s addig nem is szűnik meg, mig az emberiség hite s gondolata teljesen szabaddá nem lesz.

A küzdelem elől a protestantismusnak, mely a szabad vizsgálódás elvét vallja, kitérni nem lehet; csakhogy ennek a küzdelemnek nem egymást közt s nem egymás ellenében kell folynia, hanem a felvilágosodás és a szabad eszmék esküdt ellensége, az ultramontanismus s reac-