Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
6L5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP* tionarismus ellen. Be kell ismernünk, hogy a Protestantismus — ha szervezetileg fejlődést mutat is, — világ történelmi feladatához való közeledése, haladásában szünetet tart. Én azon körülményt, hogy a protestanstismusuak eszméi. elvei a törvényhozás termeiben, a megalkatott egyházpolitikai törvényekben győzelemre jutottak, ha a Protestantismus javára Írjuk is, haladásnak, a felséges czélhoz való közeledésnek a jelen viszonyok közt nem tekinthetem, mert az a protestanstismusnak, — mint a természet törvényei szerint lennie kellene, nem erősödését, hanem gyengülését vonja maga után. És ezt azon körülménynek tulajdonítom, hogy a protestanstismus erejét a pártoknak egymás elleni küzdelme, az örökösen tartó meghasonlások teljesen felemésztik és a mi a legfőbb — a jelenlegi protestantismus nem tud felmutatni vagy nem tud adni egy olyan általános és erős meggyőződést, mely a sziveket s elméket áthatná, elragadná s egy erős protestáus, vagy helyesebben keresztyén tál sail alommá egyesítené. Majd messze is térek tulajdonképeni tárgyamtól, de a lefolyt gyűlés eseményei hozták toliam alá a fentebbi észrevételeket. Ugyanis midőn Nyáry Béla báró a gyűlést megnyitotta s a szavazás eredményét kihirdette, a választás eredményével elégületlen kisebbség kifogásolva a választás lefolyását és a szavazatok számítását, más részt hivatkozva azon körülményre, hogy a megválasztott esperes nem birja a lelkészek többségének a bizalmát, a jelentést tudomásul venni nem akarta, s arra törekedtek, hogy Juhász Pált minden féle vexákkal elkeserítsék s lemondásra bírják. A tény magában véve nem annyira aggasztó, mint inkább az a modor, melvlyel eljártak s mely nélkülöz minden higgadtságot s megfontolást. A nagyobb botránynak uz elnök tapintatossága az által vette elejét, hogy a szónoktól megvonta a szót. Nagyon félszeg felfogás és cselekvési mód kezd lábra kapni. Ev. egyházunk alkotmánya szerint az esperest a ref. gyülekezet presbitériumai választják, tehát az esperest állás a gyülekezetek többségének a bizalmán nyugszik. A kisebbség szónoka, ki Juhász Pálnak személyes, engeszfelhetlen ellensége — ezzel szemben azt vitatta, hogy nem lehet tudomásul venni a jelentést, mert a birtokában levő nyilatkozat szerint a lelkészek többsége a megválasztott iránt bizalmatlansággal viseltetik. A jelenvolt világi tanácsbirák megbotránkozással utasították vissza e felfogást, mint a mely a presbitériumok jogainak megsemmisítésére vezetne. A protestanstismus az egyetemes papság elvén nyugszik, mely hierachiát nem ismer, igy nem ismeri ezt egyházi szervezetünk sem. Az egyetemes papság elvének folyománya a presbiteri rendszer, mely szerint minden jog a hívek közönségét illeti s minden hatósága képviseleti alapon szervehető. A lelkész az egyetemes papságnak az ige hirdetésére s a sacramentumok kiszolgáltatására felhatalmazott tagja és nem képviselője. Ezért van, hogy az ev. ref. egyházat sem a lelkész egyedül, sem a világi magában sehol nem képviselheti, hanem a kettő együtt. Ez az elv érvényesült egyházi szervezetünkben mindenütt, ez az elv érvényesült a világi törvényhozásban, jelesül a jelenlegi főrendi ház reformájában, melynek tárgyalása alatt ki-616 váló jelesünk, Tisza Kálmán fejtette ki, miért nem lehet a főrendi házba csak kizárólag a prot. egyházak püspökeit, vagy kizárólag annak főgondnokait behozni, mint a prot. egyli. képviselőit. A kisebbség akarata a barsi egyházmegyében ezen fontos, a protestanstismus alapját képező jogot respecíálni nem akarja, s figyelemre méltó ez a körülmény különösen azért, mert e felfogáshoz oly egyének is csatlakoztak, bár nevök az elnök közbelépése folytán felolvasva nem lett, kik régebb idő óta állanak az egyház szolgálatában s mint anuak képviselői több ízben nyertek a presbitériumoktól megbízatást. Ha ily higgadt s tapasztalt emberek is oda adják nevüket ilyen alkotmány ellenes actiolioz, történjék az akár bosszúból, akár meggondolatlanságból, mindenféUképen vészt hozó s baljóslatú. Abszurdum követelés az, hogy a megválasztott álljon félre, mert nem birja lelkész társai többségének bizalmát, s foglalja el helyét az, a ki nem bírja az egyházak bizalmát. Ez ellenkezik a gyakorlattal s ellenkezik az egyházjoggal. Hasonlóképen megdöbbentő s veszedelmes az a jezsuita okoskodás, melylyel az elégületlenek az egyház-közigazgatási szabályrendeleteket eredeti értelmükből kiforgatni igyekeznek. A szavazatok elkészítése s a szavazás megejtése körül hogyan kell eljárni, ezt kér. szabályrendelet állapítja meg, mely kimondja, hogy a mulasztás e tekintetben 5 frt. bírsággal sulytandó. Én úgy értelmezem ezen rendeletet, hogy itt csak a feledékenység s esetleg a szabály rendelet nem tudása büntethető 5 írttal, nem pedig a makacsság, vagy épeu a presbitérium akaratának a megakadályozása. Itt ugyanis fordult elő eset, hogy a presbitérium akarata ellentétben állott a lelkész akaratával, s a lelkész minden igyekezete sikertelen lett, és hogy a presbitérium határozatát, jelen esetben szavazatát, megsemmitse, tudva és szándékosan forma hibákkal állította ki a szavazatlapot és ezzel még dicsekedett is alkotmányunk nagyobb dicsőségére. Ezt mint gyakran előkerülhető esetet megfontolásába ajánlom a kerületi közgyűlésnek. Ennyit kívántam teljes tárgyilagossággal a barsi egyházi életből egyházam érdekében elmondani. Spectator. Tudósítás az egyhker. közgyűlésről. (Folytatás.) A gyűlés harmadik napján tárgyalt ügyek közé tartoznak az oktatásügyre vonatkozók s ezek között is első sorban a tanügyi bizottság jelentése, melyet fontosságánál fogva egész terjedelmében közlünk. 1. Nt. Szekeres Mihály ur, mint a bizottság összehívásával megbízott a jelenlevőket szívélyesen üdvözölvén^ felolvastatja az 1894. évi szeptember hóban tartott ft. egyházkerületi közgyűlésnek 162. jkönyvi számú határozatát s annak alapján felhívja a bizottságot, hogy elnököt és jegyzőt válasszon. A bizottság elniikéül nt. Szekeres Mihály úrat, jegyzőül pedig Tóth Kálmánt választotta. 2. Elnök ur felolvastatja „az egyházkerületi népiskolai bizottság szabályzata és ügyrendjére“ vonatkozó tér-
