Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
595 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 596 ezen új iskola falai között is Újaink, a jövő nemzedék, az 1st(‘ii félelmében, a vallás és tiszta erkölcsökben oktattatiiak és neveltetnek. Bármit beszéljen némely modern emberi bölcseség, bármint akarja is az isteni félelem, a valláserkölcs ereje és befolyása alól kivonni az embert, szivét és lelkét, s megtagadtatni mind azt, a mi a láthatón, az anyagon félül van: fenáll ma is, s fent fog állaní mindig azon valláserkölcsi világrend, melynek lét és végoka az Isten.— A XIV. zsoltár szavai szerint „csak a bolond szóll igy az ő szivében : nincsen Isten.“ Egy nemzet egykor detronizálta Istent a szív és lélek trónjáról, s helyébe ültette az észt Ámde épen ezen új Isten, az ész, mutatta meg s bizonyitolta be, hogy az igaz Isten liivése s valláserkölcsi világrend nélkül még a legnagybb állam sem tarthatja fenn magát, és a hol ezek hiányoznak, ott iszonyatos chaos, mindent megemésztő zűrzavar for.-*'ja fel s teszi semmivé a társadalmat. Úgy van! nem csa „ a társadalomnak, vagy egyes családnak vagy községnek, de bármely hatalmas ország- vagy államnak is el kell pusztulni, ha tagjai, ha népei istentelenek, vallástalanok, erkölcstelenek; ezért mondja egyik koszorús költőnk : „minden országnak támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görbéd.“ A hajdan hatalmas Róma óriási világbirodalma azért semmisült meg, a nagy latin nép azért züllött széc, mert az erkölcsi romlottság halálos betegsége emésztette fel erejét s az erkölcsileg egészséges és erős barbár népek, melyek épen ezért birodalmak alkotására voltak hivatva— elpusztították. — Épen azért, mivel bármely állam vagy ország hatalmának, jólétének fen tartója s virágoztatója, annak szellemi miveltsége, kulturális fejlettsége s erkölcsi ereje : az állam ép úgy nem lehet közönyös az iránt, vájjon népei az erkölcsi vallásos miveltség milyen magaslatán állanak, mint nem lehetnek közönyösek a különböző vallásfelekezetek sem tagjaiknak erkölcsi, vallásos miveltsége iránt; mert ezeknek szintén életfeltétele s fejlődhetésöknek egyik postulatuma az erkölcsi vallásos miveltség. Es hol nevelnek a családnak, a társadalomnak, az •egyháznak, az államnak istenfélő vallásos tagokat és polgárokat ? hol fejlesztik a gyenge gyermekben, vagy serdülő ifjúban a tiszta erkölcsöket? a haza s ennek népei boldogságát célzó és előmozdító tehetséget, becsületes munkásságot? Az iskolákban, a tanintézetekben. Ezért az iskoláknak, kisebb nagyobb tanintézeteknek, bármely jellegű vagy vallásfelekezetnek legyenek is azok. egyik legfőbb czélja kell, hogy legyen: a jövő nemzedéknek az Isten félelmében, mely kezdete a bölcseségnek, a vallásosságban és tiszta erkölesiségben nevelése, helyes , életirányban fejlesztése és ezek által az egy haza polgárai között a béke, egyetértés és szeretet megszilárdítása, az anyagi és szellemi jólét, boldogság, előhaladás alapföltételeinek azok életében megalkotása. Ezeket várjuk ezeket kívánjuk mi ezen új iskolától: azért szenteljük első, Borban Istennek. * * * Hogy vágyunk, óhajtásunk, akaratunk, melyeket ezen nagy áldozattal és erőfeszítéssel épített főgymnasíumra nézve szivünkben hordunk, valósuljanak, hogy ez a főtegyházkerület, a haza, a nemzet várakozásának s kívánalmainak megfeleljen: elmaradhatatlanul szükséges, hogy ebben ifjaink, a jövő nemzedék megtanulják szeretni hazát. A tanintézetek, bármely jellegű-, vagy vallásfelekezetüek legyenek is azok, csak rendezett társadalmi viszonyok között, s boldog, virágzó hazában és a hazai alkotmány védő szárnyai alatt és segélyével állhatnak fenn, * teljesíthetik kultur miszíojukat. És mi teszi a hazát boldoggá, virágzóvá és erőssé a különböző tanintézetek segélyezése és védelmére?... A nemzet, a haza polgárainak a közügyek iránt áldozatkészsége, az anyagi és szellemi erők fejlesztésében fáradhatlan munkássága; a vallás és erkölcs megszilárdítása; a béke s egyetértésérti nemes önfeláldozás ; szóval a haza iránt minden polgárban kiolthatatlan. még az életet is készséggel odaadó szeretet, mert mindezek a hazaszeretet gyümölcsei, eredményei és a haza boldogsága s virágzásának hazaszereteten alapuló eszközlői. Ezért habár mindnyájan, — mint a haza polgárai/különböző erővel és társadalmi állással, vagy különböző vallásfelekezetekhez tartozással bírunk is, — de a különböző erők s társadalmi állások, vagy különböző vallásfelekezetekhez tartozások együttes munkásságával és szív érzelmeivel kell szeretnünk a hazát; s főgondunknak tartanunk, hogy gyermekeink s a jövő nemzedék, a különböző tanintézetekben is megtanulják szeretni a hazát, „melyért annyiszor apáink vére folyt és melyhez minden szent nevet eyg ezredév csatolt.“ Meg kell tanulni gyermekeinknek, meg a jövő nemzedéknek, hogy nincs e világon olyan nemzet, mely hazájáért, mely Európa társadalmi és kultur érdekeiért annyit tett, annyit áldozott volna hazaszeretetből, mint e hazában letelepült magyar nemzet. Meg kell tauulniok, hogy a régebbi idők és korszakok setétségében a világosságért, a hazai alkotmáuy érdekeiért, a testvériség, egyenlőség szabadság magasztos s boldogító elveiért egy nép, egy nemzet sem küzdött oly kitartással, oly hazaszeretettel mint a magyar nemzet. Meg kelt tauulniok, hogy e hazában megtelepedett magyar faj miiy sokszor áldozta fel magát, hogy feltartóztassa a török s tatár hódítók millióit, s megmentse a keresztyéuséget és nyűgöt Europa kultúrájának nemes gyümölcseit. Meg kell tauulniok, hogy a magyar nemzet volt eleitől fogva a felvilágosodottság és szabadságért! küzdelmeknek első harczosa; e hazaföldje volt azon igazságok és boldogító elvekérti hosszas harczoknak véres színhelye, melyeket a költő nagyon helyesen s találóan énekelt meg e szavakkal : „Szabadság! itten hordozók véres zászlóidat, elhullanak legjobbjaink a hosszú harcz alatt. Meg kell tanulni gyermekeinknek , hogy még nem küzdött, nem szenvedett, nem vérzett eleget a magyar, mert - miként a biblia mondja: „a mi volt, ugyanaz ezután is leszenrt Fajunk hazáját szerető jellege, kedves hazánk geográfiái helyzete még ezután is, még a jövőben is erős küzdelemre,
