Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-22 / 38. szám

597 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP-598 áryakori vérzésre utalnak és a majdan bekövetkezhető hosszas küzdelemben, s vérző sebeinkben, miként a mult­­bau, úgy a jövőben is, csak a hazaszeretet mentheti meg a hazát s tarthatja fen a magyar fajt. Meg kell tanulni gyermekeinknek, hogy mi. mint reformátusok, első sorban magyarok és hazafiak vagyunk s e magyar haza fenál­­lása és virágzásával egyházunk fenállása, alkotmányos életünk virágzása elválhatlan és szoros kapcsolatban van. Kekünk vérünkben, vallásunkban van a hazaszeretet; mi nem gravitálunk, nem is gravitái tunk soha idegen hata­lom felé, hogy eláruljuk hazánkat, feladjuk magyar vol­tunkat. Mi csak a haza igaz s/.eretetével és csak e hazá­ban élhetünk s egyenesen reánk illenek a költőnek eme szavai: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áld­jon vagy verjen sors keze : itt élned halnod kell.“ Ezért óhajtjuk, ezért kívánjuk és akarjuk, hogy ezen áj tanintézetben gyermekeink s a jövő nemzedék tanul­ják meg szeretni a hazát, s ezért szenteljük ezt a hazának. * * * Végül azt kivánjuk, azt óhajtjuk és akarjuk, hogy ezen iskola-épületben gyermekeink, s a jövő nemzedék a hasznos tudományokra tanittassanak. Azt mondja Cicero: „haec stadia adolescent iám alant, senectutem oblectant, secundas rés ornant, in adversis refugium *1 solatium praebent\ delectant doniig non impedium for is, per­­noctant nobiscum, peregrinantur,rusticantur.u Tehát a tudo­mány erő, mely az egyesek jólétének s boldogságának, sőt fejlődése és elhaladásinak is alapja és eszköze. De a tudomány nemcsak erő, de hatalom is; mely nemcsak az egyes ember, de bármely állam, vagy nemzet existen­­tiájának, sőt nagyságának is előmozdítója és fentartója.— Az ifjabb Dionysius trónját elvesztvén, midőn kérdezték tőle: vmi hasznát veszi most már Platónak és a philosophi­­ónak ? igy felelt; azt, hogy a szerencse ily szörnyű fordu­latát háborithatlan lélekkel elviseljem.“ A nagy német nem­zet azért van most is Európa miveit nemzetei között az első helyen, mert mindenkor különös előszeretettel visel­tetett a tudományok iránt. Minden ember, minden nemzet s minden vallásfelekezet tehát nemcsak magának, de ha­zájának is akkor tesz hasznos szotgálatot, ha a tudomá­nyos miveltséget elsajátítja, s ennek ápolása és fejlesz­tésére iskolákat, felsőbb tanintézeteket állít. Protestáns őseink, midőn a római egyházból kilép­tek, első és főgondjuknak tartották az iskoláknak, felsőbb tanintézeteknekfelállitását, hogy az alsóbb néposztály is lás­son világosságot smegismerje a vallásigazságait; az intelli­gens osztály pedig tudományos miveltséggel bírjon, mely fentart s létet biztosit. Mert igaznak tudták és tapasztal­ták azt, a mit Hóseás próféta oly nagy bölcseséggel mond: Velvész a nép, amely tudomány nélkül van.“ Tehát őseink már azon időben a tudományos miveltségre nagy súlyt fektettek s érette sokat áldoztak. Manapság is azon hely­zetben vagyunk, hogy összes anyagi, és szellemi erőnket megfeszíteni s egyesíteni kell, hogy a versenyt a más vallásfelekezetüekkel kiállhassuk, s a niveaut megtart­hassuk. — Mi, kik oly nagy büszkeséggel hivatkozunk őseinkre, úgyis mint magyarok, úgy is mint vallásfeleke­zet kevesen, s anyagilag szegények vagyunk, és ha élni s boldogulni kívánunk: ki kell fejteni összes szel­lemi erőnket s fel kell fegyverezni magunkat a tudomá­nyos miveltség minden fegyvereivel. Ezeknek eszközlését kivánjuk, óhajtjuk és akarjuk ezen új iskolától, melyet épen ezért a tudománynak szentelünk. Azonban, hogy akaratunk, óhajtásaink és kivánsá- I gaink valósuljanak, hogy ezen intézet az egyházkerület ! s a haza közönsége várakozásának, a czélnak és rendel­tetésnek, melyért oly nagy áldozattal építtetett, megfe­leljen: az igen sok részben ezen iskolában működő m. t. tanár urak fáradhatlau szorgalma és a tanuló ifjak ma­gaviseletétől függ. Eléggé jól ismerjük tanárainkat, s meg vagyunk győződve a felől, hogy ők is ismerik azt a horderőt, melyet iskoláink nemcsak a magyar ref. egyház, de hazánk s nemzetünk fejlődésére is gyakoroltak a múlt­ban, gyakorolnak a jelenben s gyakorolni fognak a jövő­ben is ; és felfogták és tudják azt, hogy ezen intézet, az állam támogatása és segélye folytán, most új kezdő pont­jánál áll a magasabb fokú fejlődés és felvirágozhatás­­n&k. Öleljék fel tehát ezen megújult {intézetnek ügyét megújult erővel, szeretettel és az elődökéhez hasonló lel­kesedést tanúsító fáradatlan munkássággal. Ne csak ok­tassák, de neveljék is ebben gyermekeinket; ne csak a megszabott tananyagot dolgoztassák fel ifjainkkal, de az ifjúi könnyen lievülő szívben élesszék is a vallás és er­kölcs, a hazaszaretet és tudományos miveltség iránti lel­kesedés szent tiizét. ltjaink pedig fogadják szeretettel és bizalommal, méltánylással és engedelmességgel tanáraink napoukénti fáradatlan szorgalmát s munkásságát, hogy ragyogjon e helyen az Isten dicsősége, a hazaszeretet é& tudományos miveltség fényessége. Es ezzel véget is érhetne hosszúra nyúlt és sokak előtt talán unalmassá is vált beszédem, ha nem volna még hátra egy igen fontos és rám nézve nagyon kedves erkölcsi és vallásos kötelesség teljesítése. Es ez az, hogy midőn ezen épületet, a főt. egyházkerület megbízásából és képviseletében rendeltetése és czéijai valósítására hi­vatalosan átadom: egyszersmind hálafohászt is rebegnek mindnyájunk nevében ajkaim Istenhez, a mindenség bölcs gondviselője és kegyelmes atyjához azon áldó kegyelem­ért, melyekkel ezen iskola felépítésénél megajándékozott. Mindezekért Uram a te nagy nevedre térjen hála és ma­gasztalás s minden dicséret és dicsőség. Isten lelki s testi minden áldását kérem 0 Felségeikre, dicsőségesen ural­kodó felséges Királyunk s Királynénkra és az egész ural­kodó családra, kiknek bölcs és áldásos kormányzata alatt emeltetett ezen épület. Isten áldását kérem magyar ha­zánkra, nemzetünkre, a magyar államkormányra s ennek itt jelen levő közoktatásügyi államtitkárra és képviselőjérj, a magyar ref. egyházra, a főt. dunántúli egyházkerületre, Veszprém vármegyére s ennek főispánja gr. Esterházy Móricz Ö Méltóságára, Pápa városára s ennek tisztika­rára; a pápai nt. reform. egyházmeg3Tére, a pápai reform, egyházra; s mindazon kegyes jóltevőkre, kiknek áldozat­­készsége s nemes adományaiból épült fel ezen iskola.— Mindezek maradandó s fényes emlékoszlopot emeltek ezen 38*

Next

/
Thumbnails
Contents