Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
583 DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 584r is adófizetés alá vonattak. A beterjesztett új adókulcsokat az egyházmegye, a teher arányosabb megosztliatása és könnyebben viselhetése szempontjából, mind megerősítette. Az ekeli egyház adózási rendszerét megerősitő ily határozat ellen egy kültag fellebbezést nyújtott be az egyházkerületre azon okon, mert az egyház nem igazolta kellően azt, hogy rendes szükségleteinek fedezésére eddigi bevételei és jövedelmei elégtelenek voltak s a tvkv 246. §. ; értelmében az osztályba sorozás behozatalára jogosultsággal birt. Tanúság, hogy a rendszer változtatásoknál a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. A ft. egyházkerületre több ügyben fölterjesztést intézett a közgyűlés. így pl. a kerületi kapcsolatban eszköziendő biztosítások általánossá tétele czéljából múlt évben hozott azon kerületi határozatnak, mely szerint a lelkészek az „Adrián“ kívül más biztosító intézeteknél viselt ügynöki állásaiktól eltiltatnak, mint túlszigoru s az egyéni szabadságot is sérelmesen érintő rendelkezésnek hatályon ki vili helyezését s illetve enyhítését kérelmezi oly módon, hogy ha a főtiszt, kerület az „Adria“ társa- ! ságot hivatalosan és melegen ajánlja is, ne tiltsa el szegény lelkészeinket más, különösen az „Első magyarnál“ régebben viselt ügynöki állásuktól, melyben maguknak némi jövedelemforrást nyitottak. Mert hogy azok a lelkészek és tanítók/kik míg az Első magyar b. t. hivatalos ügynökei voltak s azt mint legjobb, legmegbízhatóbb társulatot ajánlották híveiknek s a közönségnek, most egy/ szerre mintegy köpönyeget fordítva, ugyanazon társaság, nak ellene nyilatkozzanak, az a lelkészi hitelesség rovására esketik csak. Megkereste a közgyűlés a főtiszt, egyházkerületet az iránt is, hogy a „Gusztáv A. egylet“ és „Füredi szeretetházra“ kívánt adományok helyett a felállítandó tanitóképezdei internátusra nyittasson adakozási rovatot Továbbá felirt a népiskolai egész éves tanrend, s illetve a most érvényben álló egy vizsgarendszer fen tartása érdekében, mely a gyakorlatban jónak vált be, de a melyet most a kerül, tanügyi bizottság, a múlt évi kerül, gyűlés megbízásából készülő javaslatával, a féléves vizsgarendezerrel akar felcserélni. Az egyházak osztályozását a jelentő ivekben kitüntetett lelkészi javadalmak mértéke szerint, — stólát, lakást nem számítva, — a gyűlés főtiszt, esperes urra bízta. A konventi kimutatásból következtetve Komárom IV. osztályú lelkészi állásnak lesz kimutatva 60 frt fizetéssel? A közgyűlés tartama másnapra is átnyúlt, de ezúttal le is tárgyalt minden intézkedést igénylő ügyet. Számos közigazgatási ügy nyert elintézést, melyek a nagy közönséget kevésbbé érdekelhetik. Közgyűlés végeztével a bíróság tartotta rendes ülését s 13 vitás és peres ügyet intézett el. Nyerjen e tudósítás befejezést a közlő bocsánatkérésével azért, hogy oly sokáig megvárakoztatta vele a netalán érdeklődőket. Volna mentsége is, de arról hallgat- Hadd értsenek hallgatásából azok, a kikre tartozik. T. K. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Barátom! Lapod 36-ik számában némi meglepetéssel olvastam, hogy én valamikor egy merész inditványnyal leptem meg a világot, ígérvén, hogy7 én leszek az első, a ki összes papi javadalmazásomat az országos közpénztárba juttatom. Ez a hivatkozás engem azért lep meg, mert én életemben egyszer voltam első, s akkor megfogadtam, hogy soha többé első nem leszek. Csurgói deákságom utolsó évében voltam először és utoljára első; ekkor sem a magam jószántából, hanem azért, mert az osztályombeii táltosok mind megugrottak az első pádból, nem én előlem, hanem a professzorunk elől, ott hagyván engem martalékul elsőnek. így lettem én első eminens, életemnek egyik ködös novemberi reggelén, ez is csak azért, mert én jobban tudtam a zsoltárokat, mint Szabó Józsi, a mostani nemeskei pap. Éu t. í. Szenczi Molnár Albertet tartottam utolérhetetlen poétának, ő pedig Horátiust; de még is nagy volt köztünk a különbség, inéit én az én poétámat énekelni is tudtam, ő pedig nem tudta skálára szedni a maga Horatiusát. Másként ő lett volna az első eminens, az ő fejéhez repült volna minden kréta, az ő nyaka közé szállott volna minden áldás (hiszen már Virgilius megmondta: Dánt animos plagae) és most neki kellene megírni ezt a védekezést. Sok keserűséggel járt ez ; meg is fogadtam, hogy kiirtok kebelemből minden elsőségre vívó szenvedelmet. Hát hogyan jutott volna énnekem eszembe az elsősködes életemnek delén ? Hogyan verhettem volna én a mellemet, kiáltozván magno hiatu, hogy én leszek az első? Herodesi bőkezűséggel országomnak felét Ígérgetvén egy szemkápráztató boszorkánynak. A ki országos közpénztárral csalogatja áldozatait. Országos közpénztár! Megelégedném bizony kevesebbel is. Megelégedném azzal is, ha a mi egyházmegyei gyámintézeteinket, ezeket a külön csoportozó bokorerdőeskéket egy egységes szép nagy ligetté foglalhatnám. Milyen édesen pihennének ennek árnyékaiban a mi özvegyeink ! Milyen vidáman szaladgálnának ennek pázsitjain ami árváink! Mindjárt bemetszeném én is valamelyik öreg bükkfa sima hamvas oldalába az én Főldváry nagyanyám nevét, a ki 35 vforint deficziens segélyből hat árvát nevelgetett, s ráadásul még Soltra Alajosnak és másoknak is pártját fogta. Mert a kit az 6 két szeme meglátott, azt az ő nagy szive nem hagyta vigasztalanul. Micsoda árvaházakat tudna ő alkotni azokból a kétszáz forintokból, a melyeket mi a majdan születendő özvegyeknek ígérünk! Tehát egy ilyen ötveu-hatvan bokorerdőből egybefoglalt liget! Ez lenne a mi egyesülésünknek legékesenszólóbb hirdetője, és a mi tanácskozásainknak legtartósabb alkotása. No hát, ehhez a kérdéshez én is hozzászóltam, fogadásomhoz híven, nem az elsők között. Elolvasták-é, vagy föl sem szelék? Kosz volt, silány volt, aljas volt. Elég. De hogy én a papi fizetések fuzionálásához valami
