Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

573

DŰNANTŰLI PROTESTÁNS LAP

■574

házi javak államosítása. Az összes lelkészkedő papság állami dotatiója. Egyházi pótadók. S tcbb és több szinte meseszerü, illusiorus dolgok,“— melyek felett a legvérmesebb reménynek is napirendre tértek.

De a dologhoz megközelítőleg sem szóllott senki is, ily igazságos és bízvást mondhatjuk, hogy evangelmi alapon, mint a tornaiak. Ok — igazi, az ideális értelemben veendő socialisták. A Krisztusi elveket felépíteni akaró soeialisták. Azt akarják, hogy a magyar ref. egyház lelkészeinek javadalmazása jövőben ne az egyes hitközségek joga és kötelessége legyen, hanem az egyetemes egyházé, — mely czélra az összes egyházi és lelkészi jövedelmek központosítva lennének.

Baksai Sándor a kúnszentmiklósi költő pap, a hetvenes évek legelején, a Prot. egyházi és iskolai Lap hasábjain a tornai egyh. megyén most elfogadott hason indítvánnyal lepte meg a világot, felajánlván a maga részéről, hogy ő lesz a legelső, ki összes papi javadalmazását az országos közpénztárba juttatja. Mi, kik akkor még szintén az ábrándok világában jártunk, lestük, vártak az eredményt, de bizony nem jött arra sehonnan semmiféle visszhang. Nem felelt arra senki, -- sem az alföldről, sem a nyírségről, még csak egy lévita sem. ügy járt Baksai is, mint Török József, az akkori időben czeglédi evang. pap, ki a magyar állam adóságainak törlesztésére évi 10—10 forintot ajánlott fel.

Erre se szólt senki, amazt se akarta senki.

Most egy világi hitsorsosunk, telve jóindulattal, jó akarattal, de telve a jogos igazság Krisztusi érzetével is,-— Xécsei József, a tornai egyházmegye gondnoka, tette meg indítványát a református papság javadalmazásának igazságos rendezésére. A nagyfontosságu indítvány íme igy hangzik :

1. A Magyarország területén a lelkészi hivatalok rendszeresítése, feutaitása, s az azzal járó javadalmazás kérdése egyesittetik, s azok jövőben ne az egyes hitközségek jogait és kötelezettségeit, hanem az egyházak egyetemének jogait és kötelezettségeit képezzék, minden más az egyházi életünk különböző ágazatainak kezelésénél az eddigi teljes függetlenség érintése nélkül.

2. Az egyházi terheink viseléséhez híveink a tiszta jövödelem aránya szerint járuljanak!

Az egyházmegyei közgyűlés az indítványt egyhan gulag elfogadta.

Az indítvány indokolásából a következőket emeljük ki:

Az indítvány elsőben is kifejti, hogy a protestáns egyház szervezetében nincs meg az a kapocs — az evangeliomba vetett hiten kívül, mely az egyháznak megadná azt az erőt és hatalmat, mely múltjánál, hivatásánál és szelleménél fogva is méltán megilletné.

A közös érdekek szálait összefogó ezen belső egység hiánya volt oka a múltban sok olyan eseménynek, a mely egyházunk fejődését megakadályozta, s kifelé való hatását megzsibbasztotta.

Ha — úgymond — elfogultság nélkül vizsgáljuk lelkészi hivatalaink jelenlegi helyzetét, kénytelenek vagyunk beösmerni, hogy az azzal járó javadalmazás egyáltalán meg nem felel az azzal járó kötelességek teljesítéséhez szükséges előkészíiltség és nehézségeknek, sem a lelké! széktől megkövetelt társadalmi helyzetnek.

Az idokolás ezután kifejti, hogy ily körülmények közt természetes, ha a pályaválasztás küszöbén álló ifjak idegenkednek a tengődésnek is csak kétes reményével biztató lelkészi hivataltól.

De nekünk nemcsak az a czélunk — folytatja, — hogy lelkészeink részére a mindennapi tengődést úgy & hogy biztosítsuk, hanem az, hogy azok jövödelmét állandósítsuk és biztosítsuk, továbbá az, hogy azon tátongó űrt is, a mely lelkészeink fizetése között a jelenlegi szervezetben van, addig hidaljuk át, mig abba az ürességbe egyházi épületünk be nem roskad, mert mi, feltéve, hogy 800 írtra felemelhessük is a minimális fizetést, ezen őszszeget sem tartjuk olyannak, a mely vonzaná a tanuló ifjúságot ezen különben szép és lélekemelő lelkészi pályára, különösen azért, mert az emelkedés lehetősége, anyagi helyzetének javulása olyan mértékben, a mint *dokészültsége és kifejtett munkássága folytán azt méltán: elvárhatna, csaknem teljesen ki van zárva, sőt az, mentői jobban lenne arra szüksége, az idők folytán annál nagyobb teherrel nehezedik reá.

Az indokolás kiemeli ezútán, hogy az egységesítés.

! által kiemelnék lelkészeinket abból a tekintélyüket végképpen aláásó s sokszor megszégyenítő helyzetből, mely a mai rendszer mellett évenkint a fizetésük behajtása alkalmával ismétlődik.

A lelkészi hivatal javadalmazásával elválaszthatlak I kapcsolatban van egyházi terheink viselésének eddigi rendszere, mely éppen olyan égető sebe egyházi életünk! nek, mint az előbbi.

És itt a következőkben adja elő a két kérdés megoldási módszerét:

Mindruek előtt szükségesnek tartjuk, hogy első sorban is körültekintő gondosság s a körülmények komoly mérlegelése mellett njeg fog kelleni alapítani azt, hogy mely egyházközségben elkerülhetetlenül szükséges a lelkészi hivatal fentartása, ez lévén a kiindulási alap, ennek meghatározása után jönne a lelkészi hivatalokkal járó javadalom megállapítása, az átalakult viszonyok kellő mérlegelésével : s ebből folyólag fejlődnék ki a javadalmazás! sál járó azon terheinek, a melyeket az egyes egyházakban I a lelkészi javadalom valódi alapját a lelkészek által ed- I dig is bírt ingatlan vagyon jövödelme nem fedezi, az egyházunkhoz tartozó hívek tiszta jövödelme aránya szerinti megosztása. Meggyőződésünk szerint csak ezen módozatok azok, amelyek égető sebeink gyökeres orvoslását egye* dűl képesek eszközölni.

Ezek után a lelkészi javadalmazás megállapításának: beosztását a következőképen javasolja:

I-sö osztályú fizetéssel azon lelkészi hivatal java| dalmaztatuék, ahol a lelkész két káplánnál többet kénytelen állandóan alkalmazni.

II ik osztályú javadalommal azon lelkészi hivatal láttatnék el, ahol a lelkész egy, esetleg két káplán tartására kényszerülve van.

III ik osztályú fizetéssel azon lelkészi hivatalok láttatnának el, ahol a lelkész káplán tartására kötelezve nincs, illetve a káplán alkalmazása egyházi érdekekből szükségtelen.