Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
DUNÁNTŰLIPROTESTÁNS LAP 572 57» liatározatok hozattak. így az esedékes alaptőkerészletekkel hátralékban levő lelkészekre nézve kimondatott, hogy tartozásuk egyházi közigazgatási utón, évi fizetésüknek a gondnok általi visszatartásával, hajíassék be ; egyéb adósokkal szemben azon nagy jelentőségű határozat hozatott, hogy kölcsöneik után nemcsak a kamatot tartoznak pontosan megfizetni, hanem a tökéből is kötelesek 10%-ot törleszteni évenként, különben az egész összeg felmondalak és pereltetik. A kerületi gyámolda új alapszabálytervezetére vonatkozólag a közgyűlés megtette észrevételeit s módosító javaslatát a főtiszt, egyházkerületre megszivlelés végett fölterjesztette. Helyesli a javaslatot, hogy az alapszabály a lelkészekre az eddiginél nagyobb terhet nem ró, mert azok az egyházmegyei s a közel jövőben felállítandó orszgyámintézet által különban is oly súlyosan meg lesznek terhelve, miszerint attól lehet komolyan tartaniok, hogy a sokféle gyámolda agvongyámolitja őket. Ellenben nem helyesli a tervezetnek a lelkészek nyugdíjazására vonatkozó részét. Tagadhatlan, hogy a nyugdijkérdés előbbutóbb megoldandó lesz, de nem ily kisszerű eszközökkel! Ilyen intézkedés oda vezethetne, hogy egy megvénült lelkész öregsége napjaira 31 frtos nyugdíjra szorittassék.— Méltánytalan a tervezet 6. §-ának azon intézkedése is, mely szerint az 1882. év junius 1-je előtt özvegységre jutott leikészuék felényi segélyben részesüljenek, mert hiszen azok, egyházmegyéjük gyámoldájából a legtöbb helyen nagyon is csekély osztalékban részesülnek, de meg az e. kerületi gyámolda nemcsak a lelkészek évi befizetéseiből nyeri jövedelmét, henem egyéb kerületi alapokból is, melyeknek megteremtéséhez az ő férjeik is hozzájárultak. Fölterjesztett javaslatában kimondja az egyházmegye, hogy ha a kerül, gyámolda az özvegyeken s árvákon komolyan segíteni akar, nagyobb mértékben vegye igény be az egyházkerület által kezelt alapokat. így az államsegély 25°/0-a fordittassék a gyámintézet czéljaira mert hiszen általánosan tudva van. hogy az a szegény egyházak és lelkészek részére adatik. Ugyancsak a gyá" molda alapjához csatolandó a tüzkárbiztositási alap és évi jutalék, mert ez az alap isteni és emberi törvények szerint is a lelkészi kart illeti, miután mondhatni, hogy a lelkészi kar ügynöki dijaiból gyűlt össze. A Baldaccyalap jövedelme is, a mennyiben emelkedik, szintén nagyobb mértékben használandó fel e czélra. Ha ilyen jövedelmekkel a tőkésítés nem 30°!o-kal, mint tervezve van, hanem 10°f)-kal foganatosittatik, ily módon a nyomortól és koldusbottól meg lennének menthetők az özvegyek és az árvák. Nem volna méltányos a 30°/0-os tőkésítés, mert «ezzel a mostani özvegyektől vonatnék el bizonyos mérvű segély azért, hogy a jövő nemzedéknek annál több jusson, pedig öt év múlva az orsz. gyámintézet is megkezdi a segélyezést s az akkori özvegyek és árvák sorsa úgyis hasonlithatlanul jobb lesz a mostaniaknál. Az orsz. gyámintézet ösmeretes alapszabálytervezetére nézve, bár az véleményezés végett az egyházmegyékre hivatalosan le nem küldetett, kimondotta a gyűlés, hogy inkább a tetvezetnél kisebb segély adassék addig, mig a gyámintézet megerősödik, de az öt szolgálati éven alul elhalt lelkészek özvegyei és árvái is részesüljenek rendes segélyben, valamint hogy a 60 éven felüli feleség és gyermek nélküli lelkészek a belépésre ne kényszerittessenek. Igazságtalan eljárás volna olyanokat fizetésre kényszeríteni, a kik nyilván semmi előnyét nem élvezhetik az orsz: gyámintézetnek. Ilyen értelemben az egyházkerületre fölterjesztés intéztetett. Az em. számvevőség jelentéséből kellemesen értesült a gyűlés az egyházmegyei pénztár emelkedő állásáról. A múlt évi bevétel volt 2824 frt 90 kr, a kiadás 1891 frt 30 kr, és így mutatkozik pénztármaradvány 938 frt 46 kr. A törzsvagyon 7014 frt 97 kr, mely az előző évi maradékhoz viszonyítva 389 frt 14 kr. tőkeszaporulatot mutat. Az eddig oly nagy összegekben mutatkozó kamat hátralék 49 frt 28 krra olvadt le. E körülmény nt. Veres Ede em. pénztáros erélyes és buzgó működéséről fényesen tanúskodik, miért is neki a gyűlés teljes elismerését nyilvánította. A különböző segélykérvények elbíráltatván, államsegélyre ajánltattak Érsekújvár 60 írtra, oly czéllal, hogy az ó-gyalllai lelkész úti költségeire szolgáljon, aki ezért az eddiginél gyakrabban tehetne látogatást Érsekújváron a katonaság körében s a különböző iskolákban levő hitfeleink vallásos ellátása végett. Továbbá ajánltattak Mad és Kulcsod, a lelkészek közül Csiba Mihály, Bödők Pál és Kocsis József — egyenlő arányban. ‘A Baldaccy-segély Kulcsod, Kis Mánya és Udvard egyházainak javasoltatott. Közalapi segélyre ajánltattak a következő egyházak és lelkészek: Kis-Mánya építkezésre 300 frt, Hetény adósságtörlesztésre 100 frt, Hodos szintén adósságtörlesztésre 100 frt. Alső-Szőllős tűzvész által elpusztult lelkészlakának feléditésére 200 frt, Csiba Mihály, Bödők Pál, Petites Endre 100—100 írtra mindannyian nyomasztó anyagi helyzetükre való tekintetből. (Vége köv.) T. K. A socialisták. Czikkünk szokatlan czimével nemcsak hogy vádolni nem szándékozunk, annál inkább gúnyt űzni vagy szatírát írni nem akarunk : sőt ellenkezőleg, — lelkünk mélyében élő egész rokonérzettel üdvözöljük azon protestáns testvéreinket, kik ott fönt a Kárpátok lenyulásánál, a tornai református egyházmegye néhány nappal ez előtt tartott közgyűlésén, egyhangúlag egy oly fontos, az evangeliom elvein épülő indítványt fogadtak el, melynek kiáltó szavai, kell hogy eljussanak a Magyarország területén lévő összes egyházi tényezőkhöz is. Hogy miről is van szó ? . . . legnagyobb részben a hírlapokból már értesülve lettek az olvasók, — de mi is, kik annyiszor irtunk, szólottunk, kiáltottunk ez ügyben : kötelességszerünek tartjuk, némi commentárral teljes egészben ismertté tenni a tornai egyházmegye határozatát. Jó ideje, hogy napirendre került már a protestáns papság anyagi ügyeinek rendezése felett, a különböző helyekről és különféle formákban felvetett kérdés: „az egy-
