Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 570 569 az igazgató ur különös szerencsének mondja. Holott mi — ismerve a kath. hitoktatás tendeocziáját különösen velünk szemben — veszedelemnek tarthatjuk; főkép ha illusztrálásukra elmondom azt az esetet is, mely akkor történt, midőn hitoktató voltam ott. Történt, hogy egyik ág. evang. vallásu növendékem Judtomon kivül — nem tudom mely okból— eljárt a kath. tanórákra is. Idő múltán megtudtam azt a többi növendék vallomásából. Mindjárt kérdést intéztem az igazg. urnái, hogy tud-e ez esetről, mire az volt a válasz, hogy erről a növendékről ugyan nem tudja, de arra emlékszik, hogy egyik prot. tanuló szülője úgy nyilatkozott, hogy gyermekét a kath. hittanra is akarja taníttatni. Én azonnal kértem, hogy ezt tiltsa meg az illető növendéknek nemcsak azért, hogy az országos törvény tiltja, de azért is, mert az ilyen kétkulacsosság a növendék jellemfejlődésére káros hatással van. Megtörtént. De azután volt alkalmam hallani, hogy a kitiltott növendékről az illetékes hitoktató növendékei előtt állítólag több Ízben úgy nyilatkozott, hogy azt az ördögök elevenen fogják elvinni. Hát az ilyen szellemű vallásoktatást én részemről növendékeinkre nézve szerencsének nem mondhatom. A dolog tehát most úgy áll, hogy protestáns hitoktató nincs. Nincs, a mennyiben a közoktatási miniszter ur érthetetlen okból — nem is tekintve az ág. evangélikusokra — ez állást beszüntette. Hogy ez ügyben tenni kell valamit, az bizonyos. Tenni kell egyetértőleg az ág. evang. egyházkerület elnökségével. Egyházmegyénk, mint közelről érdekelt fog is felterjesztéssel élni a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésre. Azért vagyok bátor ez ügyet annak tagjainak szives figyelmébe ajánlani. Körmend. Fülöp József. EGYHÁZI ÉLET.. Tudósítás a komáromi egyházmegyéből. A komáromi ev. reform, egyházmegye Rév-Komárom városában július 9. 10. napjain tartottat, évi közgyűlését Esperes ur szokott magas szárnyalást! imája után nm. Beöthy Zsigmond v. b. t. tanácsos, em. gondnok ur beszéde nyitotta meg a gyűlést. E beszédben, melyet lapunk 30-ik számában már egész terjedelmében közöltünk, a magas korában is lankadatlan buzgóságu, bölcs kormányzó 10 éves gondnoki működése alkalmából egyfelől „a lelki öröm folytonos élvezetének“ vallotta az egyház ügyei körül gondnoki minőségben végzett szolgálatait, másfelől háláját fejezte ki az egyházmegye közönsége részéről tapasztalt bizalomért, kérve azt, hogy míg Isten kegyelméből az ügyek élén álland, továbbra is ajándékozza meg ót előtte nagybecsű bizalmával és szeretetével. Beszéde további folyamán nagy vonásokban jelezte az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével tetemtett új helyzettel szemben a lelkészek teendőit, felhiván azokat, hogy nyugodtan és hazafias kötelességgel segédkezzenek a törvények végrehajtása körül s hangsúlyozván, kogy az új helyzetben az eddiginél is fokozottabb mértékben fordítsanak figyelmet az iskolákra, a hitoktatásra, a kér. buzgóságnak úgy magános mint nyilvános gyakorlására, egyszóval a bensőségteljes valódi hitélet ébrentartására. A nagy tetszéssel fogadott s lelkesült éljenzésekkel kisért beszédre főtiszt. Vályi Lajos esperes ur meleg szavakban, tolmácsolta a nagy érdemű gondnok irányában, 10 éves buzgó és áldásos gouduoki működése határkövénél az egyházmegye mélyen érzett háláját a múltra s áldáskivánatát a jövőre nézve, biztosítván őt az egyházmegye tagjainak tántorithatlan ragaszkodásáról. Az alakulás után, mely alkalommal Tóth Kálmán, újonnan választott em. e. főjegyző és Pap Elek tanácsbíró hivatali esküjüket letették, az egyházi aljegyzőségr© pedig Varga József és Kovács Géza lelkészek, a világir®. Dr. Szily János és Domány János urak, mint az első szavazásnál viszonylag legtöbb szavazatot nyert egyének, új választás alá kitüzettek, kezdetét vette a tárgyalás e gyűlést megelőzőleg nyomtatásban jó eleve kiosztott esperes! jelentés felolvasásával. A jelentés, egynémely sötét pont kivételével, általában derült képet nyújt az egyházmegye anyagi és szellemi ügyeinek állásáról. Szomorú jelenség a többek között az, hogy a tőlünk kitérők száma már évek óta folytonosan fölülmúlja a hozzánk áttérők számát; hogy több egyházban az évi járandóságok évről-évre következetesen hátralékban maradnak s behajtásuk a polgári hatóság segélyének igénybe vételét várja, — hogy pl. Lak- Szakállason, vallásunk gyalázatára még mindig omló félben van a papiak s elhagyatott állapotban a templom.— Ezek ellenében nagy számmal vannak a vallásos életnek az egyház oltárára hozott adományokban megdicsőülő örvendetes nyilatkozásai. Ilyenek az alapítványok, melyek összege a múlt évben 725 frt, kegyes végrendeleti hagyományok 405 frt, Isten dicsőségére befolyt adakozások: 1860 frt, perselypénz 1085 frt összegben. Ilyen az, hogy Padányban egy buzgó nő 30 frt értékű bordó bársony, Réthén egy kegyes keresztyén szép, arany nyal hímzett: vörös bársony térítőt, az imeiyi nők szintén egy díszes urasztali térítőt ajándékoztak a szent asztalra. Epitke-zésekre fordittatott az elmúlt évken 13191 frt. Az egyházak adósságával 29122 írttal szemben a tőkepénzek: összege 51,184 frt. Magtári állomány 1126 hl., 3779 p mérő és 1603 mázsa különböző gabona. Tüzkárbiztositási díjul fizetnek az egyházak és egyesek 1416 frt 65 krt. Az em. gyámintézet vagyoni állásáról beterjesztett kimutatásból ismételten megelégedéssel győződött meg slz egyházmegye arról, hogy a pénztárnak nt. Ozirók János ur igen hivatott kezelője. A gyámintézet összes vagyona, a múlt év végén: készpénzben, alaptőkében, kötelezvényeken és kamatkövetelésekben 25422 frt. 48 kr. Évi szaporulat 254 frt 82 kr. A hátralékos adósok ellen szigorít'
