Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

555

DUNÁNTÚLI protestáns lap.

nyújtja minekünk a legtisztább és legszentebb örömöket. Csakhogy azután bármily emelkedetten gondolkozzunk is a tárgyban, nem tudunk oly magaslatra jutni, a lionnét egy bizonyos körülmény teljesen eltörpülne, elenyésznék szemeink elől. A mi, ha a jövő életet illető rém énjeinknek semmiféle más alapja nem lenne is, pusztán maga elementáris erővel követelné annak megvalósulását. Mert liát ez a világ nem tökéletes, nem jó, nem igaz. Sok itt a viszásság, sok a nyomorúság, sok az igazságtalanság. Az itt annyiszor megsértett, mapától az Istentől belénk oltott igazságérzet ellen állhatatlanul sovárog kielégítés után. Kiegyenlítésnek, igazságszolgáltatásnak okvetetlenül kell lenni. Ebből megértheti azt a megjegyzésemet is. hogy inire7 vagy inkább kikre gondoltam, a midőn azt mondám, hogy vannak, a kiknek van okuk félni a jövőélettől.

Elhiheti Rácz ur, hogy az Isten előtt való érdemszerzés dolgában én is úgy gondolkodom, mint ön. S e tárgyban való nézetemet még Kossuth Lajosnál nagyobbvalakire, Jézus Krisztusra alapítom. (1. Lukács 7. 10) Föntebb már fölemlitém, hogy Rácz ur is Isten végére mehetetlen kegyelmétől várja az üdvösséget Tehát Drummondnak a Biogenesisben kifejtett nézetével megegyező nézetet táplál. S elég különös, hogy az érdemekhez támaszkodó, azokban bizakodó pápístás elvet elitéli. és mégis az ez elvnek megfelelő spontán generatio elvlovagjául szegődik ! Rácz ur válaszában még egy másik különösséget is találtam ; ő tiltakozik a keresztyén vallásnak a puszta moral niveaujára való sülyesztés vádja ellen. Es néhány sorral alább ezeket Írja: „Szerintem nem az a f'ő az üdvözülésre, hogyan nevezzük Istent, kit tartunk az ő igazi prófétájának, hirdetőjének, hanem a tiszta szív, Isten félelme, embertársaink szeretete, igazságra törekvés, alázatosságlu Helyes és igaz beszéd az sok tekintetben, de mégis csak a moralizálás ri ki belőle. Ez az a felfogás, a mit nem helyeselhetek. En nem fordítottam el semmit, nem fogtam «Iferditve Rácz urra semmit se. Kegyed mondotta bírálatában Drummond fejtegetéseire, hogy kevély tan az, mivel az csak a Krisztus által tartja .lehetőnek az Isten országába való bejutást. Kegyed mondotta, hogy minden vallás a maga liitczikkeit tartja egyedül igaznak és idvezitőnek, mely fejtegetései mán elmondja ön, hogy ön szerint mi üdvözít i. i. a tiszta szív. Istenfélelme, embertársaink szeretete egyedül s hozzá teszi „tekintet nélkül árra, hogy Jézusra vagy Mohamedre, Budimra vagy Confucíusra esküszöl-e, a föld déli vagy éjszaki felén lakói é?; Nohát kérem ebből az látszik ki, hogy ön minden vallásos hitet egyformán becsül, az az jobban mondva egyformán lenézi mindet — csak a morál a fő ön előtt. Nagjon elhiszem, hogy rosszul esett önnek, midőn én az ilyen felfogást „hiszékeny tudatlanságból eredőnek neveztem. Sajnálom, de vissza nem vonhatom, legfeljebb oda ! szelídíthetem, hogy az a nézet a világ- és a vallások tör- j tóműmében való járatlanságból s magának a keresztyén , vallásnak felületes ismeretéből származik.

Soha eszemágában sem volt azt képzelni, mintha azok között, a kik Jézusnak más nevét sem ismerik, ne «Illetnének olyanok, a kik ugy élnek, mintha általa liivat-556

tak volna el. Lehetnek s bizonynyal vannak is elegen, a kik Jézust névszerint ugyan nem ismerik, de ő azért azoknak szivében él. S viszont fájdalom lehetnek, sőt vannak is elegen, a kik hordozzák, hangoztatják Krisztus nevét. de Krisztust naponként megfeszítik bűneikkel, aljasságaikkal. Elég baj az rájuk nézve. Hiszem és vallom, hogy meggyőződésért vagy akármi másért se vetheti ember embertársát a kárhozatra, de nem is idvezithet ember senkit sem. Mindkettő Istentől függ, de azt is hiszem, és vallom, hogy az igazságra törekvőknek, a szentségre és tökéletességre igyekvőknek minden más fölött határtalanul előnyére van, ha Krisztust ismerik. Hiszem és vallom. hogy érdem, moral nem idvezithet, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Hiszem és vallom, hogy Isten bülcsesége, igazsága nem egy mértéket alkalmaz a Krisztus nevét ismerőkre és nem ismerőkre.

A rágalmazás mint tudjuk, valakire valami alaptalan lefogásából áll. Olyannak találtam én Rácz ur egy tételét, a mennyiben az ellen Drummond sehol sem vétett. De ha ön nem azért hozta fel azt a tételét : „ha a természeti világ körében minden történésnek meg van a maga oka, meg van annak a szellemi világban is, s így ok nélküli és pedig lelkünkre befolyást gyakorló ok nélküli cselekvésről nem lehet szóu - mintha Dr. ez ellen vétett volna, hanem mint mondja s miben nincs okom kétkedni — azt a hitet akarta vele kifejezni, hogy a szabadakarat problémáját is felfogja és tárgyalni fogja, — hát az Isten szerelméért miért nem irta várakozását ily világosan és érthetően? Bizonynyal az a sajnos félreértés nem esett volna meg.

Ha Rácz urnák Isten és a világ egymáshoz való viszonyáról olyan fogalma van, mint a milyet válaszában felmutat. Ha nekünk nem szabad a természetes és törvényszerű történést és az isteni működést egymással ellentétbe állitanuük: mindkettő alapjában véve egg és ugganazu lévén : megfoghatatlau előttem, hogy miért kellett Rácz urnák oly kategorice és oly emphasissal állítani, hogy a mechanikus okokról való, tehát minden isteni beavatkozást kizáró magyarázat a tudományos magyarázat?

Még csak egy két megjegyzést akarok tenni. Nem emlékszem, hogy valahol a tudománytól való félelmemnek kifejezést adtam volna. Talán inkább szánalmamat fejeztem ki néhány nagy elme eltévelyedése fölött. A tudomány fényétől nem félek — a keresztyén vallást sem féltem tőle. En is azt hiszem: a mi igaz az előtt megkell hajolnunk, ha bár még oly kedves hitünket romboljuk is le. Az észről is azt hiszem, hogy Isten, azért adta azt, hogy használjuk, igazi keresztyén és protestáns elvnek vallom én is. hogy mindeneket megvizsgáljatok, még ez Isten mélységeit is! A mennyire emlékezem nem is én voltam az, a ki egy tudódnak Isten és a vallás mélységeiben való vizsgálódásaira ilyet kiáltott oda: „Szerző maga mondja, hogy a vallás mysterium nélkül képtelenség ; akkor hát tisztelje a mysteriumot s ne zaklassa efféle képekkel, hasonlatokkal“.

En is azért szeretem és becsülöm a mi protestáns egyházunkat, mivel felszabadította az emberi észt szó-