Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
547 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 548 közvetlenül ahhoz csatlakozva történhetik meg; annyival is inkább, mert a kiadott miniszteri utasítások 61. §-a egyenesen meghagj^ja a polgári tisztviselőnek, hogy a házasságkötés idejének megállapításánál kötelessége különös gondot fordítania arra, hogy a házásuló feleknek módjukban legyen még házasságuk megkötésének napján a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességüknek eleget tenni. Ha ez azonban bármely ok miatt ily időben meg nem történhetnék, az egyházi megáldásban a később bármikor jelentkező házastársak is, készséggel részesítendők. Mindezekre való tekintetből szükséges, hogy erre vonatkozó szándékukat a házasság megkötése előtt idejében jelentsék be az illetékes lelkészi híva; árnál. 4. §. Egyházi összeadásra jelentkezhetnek és abban feltétel nélkül részesittetnek első sorban minden 1 örülmények között „keresztyén hitünknek sorsosai,“ tehát ezek között a vegyes vallásit házasfelek is, már csak az eddig érvényben volt törvények értelmében is. Ezek mellett aztán a keresztyén és nem keresztyén házasfelek közül azok, a kik Isten általunk hirdetett szent igéjének és minden nemes erkölcsiérzést megszentelő áldásának kívánsága és belső szeretete által, e végből hozzánk fordulnak, hogy igy ekképen is mindinkább terjedjen közöttünk Istennek országa, a mely az ő szeretetében és imádásában áll, az apostol szerint s a melyet minden őt kereső népeknek hirdetni hivattunk el. 5. §, A mi a házasfelek egyházi összeadásának módját illeti, minthogy kánonaink és erre vonatkozólag eddig is gyakorlatban levő rendtartásunk alkotó részei, azoknak tartalmát és szellemét tekintve, a változott viszonyok között is, megfelelnek az alkalom természetének és céljainak és az ahhoz kötött szivbeli és vallásos érzések és lelki ajándékok kielégítésének és közlésének, azok lényegükben továbbra is megmaradnak és alkalmaztatnak. — Megmaradnak tehát az esketési szertartási beszéd (agenda); a házasfelektől külön eskünek, rendtartásunk által előirt és megállapított formája a már törvényesen megkötött házasságnak ima által való megáldása. Nem alkalmazandó azonban jövőre azon kérdés, a melyet eddig az esketési szertartási beszéd után az eskü letételét megelőzőleg, a jegyesekhez intéztünk, a házasságkötéshez szükséges szabad beleegyezésük kinyilatkoztatása czéljából. Az esketési beszédek, mint Isten igéjének alkalmi hirdetése, képezték eddigi esketési szertartásunkban is a leglényegesebb és épen protestáns egyházunk hivatásából kifolyó alkotó részt. Kétszeres gondot kell azért a jövőben arra, mint kiváló alkalmi lelki gondozói eszközre fordítania mindenkinek; megtartván az apostol parancsolatát, hogy a kik reánk bízattak, azok erősittessenek a hitben és a keresztyén szeretetben, a lélek által, a mely megelevenít. A keresztyén és nem keresztyén házasfelek megáldásánál alkalmazandó eskümintánál, a papi bölcseség belátása szerintjtehető meg a szükséges alkalmi módosítás. 6. §. Kánonaink s protestáns rendtartásunk törvényei, a házasfelek egybeadásának rendes helyéül Istennek házát. a templomot, jelölik ki. Lelki gondozói tiszte azért a lelkésznek odahatní, hogy rendes körülmények között, egyházunk eme rendtartása, továbbra is megtartassák. A háznál a család körében történt esketés ezután is a kivételek közé tartozhatik. 7. §. Ugyancsak kánonaink rendelik el, a jó rendtartás czéljából, hogy „sarlóját senki a más búzájába ne vágja.“ Épen ezért a házassági szövetség megáldásának, az illetékesség kérdése megállapítására vonatkozó eddig gyakorlatban levő szabályai továbbra is érvényben maradnak s abban alkalmazkodnia minden lelkésznek any nyíval is inkább szoros kötelessége, mert a megkötött és egy házilag is összeadott házasságok egyházi anyakönyvezése csak ezen szabály szigorú megtartása mellett lehetséges. 8. §. Az eddigi szabályoknak megfelelőleg az egy házi esketésnél továbbra is két tauunak kell jelen lennie. 9. §. Az állami törvények szerint megkötött és esryházilag is összeadott házasságra vonatkozó adatok, az erre a czélra ezután is teljesen használható és egyházunk által eddig is vezetett, megfelelő anyakönyvbe Írandók be- Megjegyezvén, hogy az úgynevezett „Hirdetési rovatba“, mellőztetvén most már az ezen utasítás 1. § a értelmében az egyházi hirdetés, a polgári tisztviselő által kiadott, ezen utasítás 2. § ában említett házasságkötési- „Tanúsítvány“ száma, kelte jegyzendő be. Ezen házasságkötési tanúsítvány, a lelkészi okiratok között, a megfelelő egyházi anyakönyvre való utalás feljegyzésével, gondosan megőrzendő. A polgári hivatalnok előtt megkötött, de egyházi megáldásban nem részesült házasságra vonatkozó adatok, ha amint kell, azoknak a lelkész az e czélból is teendő külön egyházéleti, közigazgatási és rendtartási intézkedések és lelki gondozás útján tudomására jut, a beállott új viszonyok között, tovább már egy egyházban sem nélkülözhető úgynevezett „Családkönyv“-be vezetendők be. A „családkönyv“ vezetésére vonatkozólag egyházunk kormányzó hatóságai külön utasításokat fognak megállapítani. 10. § Mindaddig mig az egész stóla ügy, különösen, annak megváltása, vagy más módon való kárpótlása rendezve uem lesz, a lelkészeket az esketésére eddig törvényes rendeletek által megállapított stóla ezután is jogosan megilleti. II. A gyermekek vallása. 11. §. Az 1894. évi XXXIII. törvényczik megfelelő szakaszai eltérvén az eddig érvényben levő törvényektől, a gyermekek vallására vonatkozólag ekképpen intézkednek; Bevett vag3r törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó házasulok, házasságuk megkötése előtt egyszer s mindenkorra megegyezhetnek arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. A megegyezés csak akkor érvényes, ha a királyi közjegyző, királyi járásbiró, polgármester vagy főszolgabíró előtt a megállapított alakszerűségek mellett jött létre
