Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
DÚNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 539 54^> gél és őszinte lelkesedéssel alkalmazandó eszköz áll e ezélból rendelkezésünkre. Ott vau első sorban híveink lelki gondozásának, az ugynevezett evangelisationak és belmissio széleskörű, sokirányú munkájának s kiváló papi hivatás és kötelességteljesítésének áldásos, mondjuk • jövőre őszintébb akarása és nagyobb lelkiismeretességgel való teljesítése. Templomi igehirdetésünk, bármennyire nagyjelentőségű legyen is az különben s bármennyire elsőrangú tényezője is a protestáns tudat és hitélet fejlesztésének, egymagában távolról jsem elegendő híveink vallás-erkölcsi életének táplálására. Az az új viszonyok között, épen azoknak kisertéseí és bizonytalanságai;, valamint az azok árnyékában rendesen járni szokott ellenségek miatt még kevésbé lesz elegendő, lia ahhoz a szélesebb körit, a sziveket közelebb érintő és közvetlenebb szeretetével inkább megnyerő gondozás támogatása is erősebb mértékben nem járul. Ennek okos, tapintatos, a körülményeket figyelembe vevő s a Protestantismus — lelkeket felvilágosító és megnyerő — szellemének és czéljainak megfelelő gyakorlása legyen tehát minden protestáns lelkész kezében egy részről az a fegyver, a mely megvédje egyházunkat az új viszonyok között is ; más részről az éltető lélek, a mely az új törvényeket is áldásossá s egyházi életünket is erőssé tenni hivatva van. Eme mélyebbre ható valódi s nagyobb eredményeket feltüntető lelki gondozás gyakorlásának azonban természetesen megvannak a maga nélkülözhetetlen előfeltételei, valamint áldásos működését előmozdító és támogató kisérő társai is, a melyeket hasonlóképen fel kell használnia, épen napjainkban minden lelkésznek, a ki csak hivatásának magaslatára tud emelkedni és a ki kötelességszerüleg kíván munkálkodni, egyházi életünk minden irányban való megerősödésén, sőt fokonkinti felvirágozáson. Ezen, a sikeres lelki gondozást és az élet cselekedeteiben nyilvánuló evangélizálást kisérő és gyámolitó előfeltételek, egyebek közt: a gyermekek, mint leendő egyháztagok vallásos oktatása a népiskolában a lelkészek vagy szükség esetében a segédlelkészek által, valamint azt folytatva és kiegészítve, ugyancsak általuk a konfirmálásra való előkészítő, alaposan vallásos oktatás. Hogy templomi igehirdetésünknek s más egyéb homiletai vagy liturgusi működésünknek is sokszor nincs meg remélt gyakorlati eredménye és híveink benső vallásos életét es erkölcsi cselekedeteit átható és megelevenítő ereje, ennek a tapasztalás szerint egyik oka az is, hogy "templomi közönségünk s felnőtt, már az élet erős ráhatása és .gyakran helytelen irányba csalogató hatalma alatt álló híveink egész lelkülete, nincs eléggé előkészítve a későbbi lelkészi vezetésünk iránt szükséges őszinte, bizodalomteljes odaadásra s lelkipásztori gondoskodásunk szívből származó keresésére. Itt, a gondjainkra bízott hívek vallásos életének ezen pontján, kell azért jövőre nagyobb mértékben előkészíteni összes lelkészi működésünk kielégítőbb sikereit. így kell előkészítenünk mindnyájunknak egy minket megértő, szeretetünk czéljainak engedelmeskedő s munkásságunk iránt ilyképen is hálára kötelezett gyülekezetei. Külföldi virágzó, előttünk példáryképül álló testvéregyházak fejlődése, tartalmas egyházi élete mutatja, hogy jó és sikeres kurapastoralist gyakorló lelkészek csak egyszersmind egy személyben jó katechéták lehetnek. A vasárnapi iskolák vezetése, ifjúsági vagy legényegyletek szervezése, énekkarok alakítása, vallásos felolvasások rendezése mind olyan eszközök, a melyeket épen a reánk váró feladatok megoldása végett, a körülményekhez képest igénybe kell vennünk, épen a lelkészi karnak elsőrangú hivatása és feladata. Népünk ízlése — önmaga nem ismervén valódi lelki szükségeit — fájdalom, sokszor a vallás terén is meg van romolva s okos tanácsadó nélkül helytelen, sőt egyházi életünkre veszélyt hozó utón keresi kielégittetését s az igaz vallásos kedélyt megmérgező táplálék után nyúl öntudatlanul is. A tiszta vallásos érzést erősbitő, az erkölcsi életet nemes cselekedetek által gyümölcsözővé tevő vallásos iratok terjesztése azért ezen irányban is a lelkésznek kötelessége, annyival is inkább, mert protestáns egyházunk ma már áldozatok árán is gondoskodott arról, hogy ily nemes irányit vallásos íratok rendelkezésünk alatt álljanak s lassankint a legkisebb és legszegényebb egyházban is megvessék alapját az annyira nélkülözhetetlen parochiális könyvtáraknak, a melyek vannak egyedül és legbiztosabban hivatva arra, hogy kiszorítsák híveink köréből a lelkűket saját pénzükön megmételyező hitvány irodalmi termékeket. De viszont már csak az itt megemlített sok oldalú és több irányú teendők is mutatják, hogy azok sikeres teljesítése czéljából föfeltétel a lelkészre nézve az, a mit szent könyvünk is parancsol, hogy t. i. „A jó pásztor ismerje az ő juhait.“ Hogy a lelkipásztor ugyanis egyházának minden irányban gondját viselhesse, arra nézve múlhatatlanul szükséges az, hogy egyházának életéről, az abban történt nevezetesebb, jellemzőbb vagy éppen tanulságosabb eseményekről és mozzanatokról, egy pontos és hű kép álljon előtte, hogy igy aztán minden perczben tisztában legyen a felől: hová kell fordulnia lelki gondozói munkásságának nagyobb erejével, mi az, a mit gyülekezetének érdekében legközelebb tennie kell, s mi az, a mi egyházának erős oldala s hol tűnnek fel annak netalán való gyengeségei? Mindezekre s általában a gyülekezeteink életében előforduló mozgalmakra vonatkozó adatokkal és feljegyzésekkel edd:g is rendelkeztünk ugyan az úgynevezett anyakönyvekben, azonban ezek az adatok és feljegyzések épen az anyakön v ve kitek természete és azoknak rendeltetésénél fogva, sokkal szórványosabbak, rendezetlenebbek, semhogy azok mindenkor tisztán és könnyen áttekinthető képét nyújthatnák gyülekezeti életünk bármely ágának, különösen most, a midőn az állami anyakönyvek mellett esel“' leg még hézagok is könnyen támadhatnak azokban. Ezen különféle anya könyvek így is magukban foglalhatnak ugyan sok mindenféle adatot, de arról épen a
