Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
541 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 542 gyakorló lelkészek tehetnek tanúbizonyságot, hopy menynyire kevéssé tájékoztatók azok, hosszab utánjárás és egybevetés nélkül, ha talán csak oly egyszerű kérdésekre akarunk is pontosan megfelelni: hány lélekből áll egyházközségünk, hány abban a férfi és nőegyháztag? hány a külön család, mennyi a gyermekek száma stb. ? Az anyakönyveket és azoknak különben nagyszámú adatait, lelkígondozási czélokból hasznavehetővé csak az úgynevezett „családkönyvek" tehetik. Ezen „család-könyvekben“ ugyanis külön iv lévén nyitva egyházunk minden önálló családjának, azokban egyszerre kellően csoportosítva látjuk az egyes részletekből s azoknak rendszeres összetételéből aztán az egész egyháznak múlt és folyó történetét s az e tekintetben szükséges tudnivalókat is. A családkönyveknek itt érintett jelentősége és az azokhoz kötött nagy érdekek kívánják azért meg, hogy azok jövőre minden egyházban megkezdessenek, s hogy jelen utasításunk különösen is kötelességgé teszi azok pontos vezetését. Mindezen irányadó elvek kiegészítéséül, alig szükséges kiemelnünk, hogy behatóan és részleteiben is tanulmányoznia kell minden lelkésznek, úgy magukat az életbelépő törvényeket, mint az azok végrehajtására kiadott miniszteri utasításokat is, mert csak így egészükben lesznek teljesen megérthetek a törvénynek rendeletéi és a nagyfontosságu életkérdéseket szabályozó irányzatai, nemcsak, hanem ezeknek alapos ismerete pótolhatja ki azon utasítási javaslatokat is, a melyeket protestáns egyházunk püspökei, az egyöntetű eljárás czéljából a legszükségesebb teendőket illetőleg ez alkalommal addig is, mig e részben egyházi főhatóságainknak ezek, megbízatáshoz képest, bemutattatnáuak és általuk végleg megerősittetnének, megállapítottak. (E czélffe használat végett ajánlatosak a következő, igen jó kiadásai a törvényeknek: „A kötelező polgári házasság törvénye,“ Budapest Lampel Róbert kiadása és „A házassági jogról“ : „A gyermekek vallásáról.“ Magyarázatos kiadás. Két-két füzet dr. Imling Komádtól, Budapest. 1895. Második kiadás Ráth Mór.) EGYHÁZI ÉLET. Helyreigazítások. Mivel az őrségi egyházmegye közgyűlésének ez évi jegyzőkönyvéből a közérdekű pontok e becses lap múlt számában nyilvánosságra hozattak, kötelességemnek ismerem azok egynémeiyikének hiányosságát kimuiatni. Ezen kötelességemet már a gyűlésen teljesítettem volna, de sajnos, súlyos betegségem miatt azon jelen nem lehettem. Hiányosság található mindjárt a jkönyvbé befoglalt esperesi jelentésben, a hol az az önkéntes adakozásokról szól. Az esperesi visitatio alkalmával bejelentettem, hogy a gyülezeti nők kegyes adományából egy keresztelési asztalterítő és egy keresztelési kanna vétetett 30 írt 50 krért. Ez azonban az esperesi jelentésben nem látható. És ez nem is volna baj, mert mi nem azért szoktunk adakozni, | nem azért tettünk szerény körünkben lélekemelő dolgo- i kát, hogy kürt- és dobszóval hirdessük. Most sem az bánt bennünket, hogy a nyilvánosságot nélkülöznünk kell, hanem az, hogy az esperesi jelentés irányunkban neon igazságos. Ha a többi egyházak áldozatkészsége egyházmegyei gyűlésünkön bemutattatik, mi is megkívánhatjuk, hogy ne mellőztessünk. De mi az a 30 frt 50 kr / Szóra sem érdemes! Hát igaz, hogy csekélység, de ha azokat a tényeket sem hallgatjuk el, miket az esperesi jelentés elhallgat,, akkor ez még sem lesz olyan csekélység. Ebben az évben — mint az az esperesi visitatio alkalmával szintén jkönyvbé vétetett — építkezésekre 400 frt körül kiadtunk (a munkát nem számítjuk) 230 frt adósságot lefizettünk. Mindezeken kívül az évi rendes költségvetés 200 irtot teszen ki. Ha ennyi teher viselése mellett, még önkéntes adakozásban is nyilvánul a gyülekezet áldozatkészsége, bármily csekély legyen az, nem ignorálandó. Volt idő mikor az önkéntes adakozás gyümölcseként százakat mutattunk be. A másik hiba a lelkészi fizetések kiállításánál mutatkozik. Tudvalevőleg a lelkészi fizetések a nagy pontossággal és lelkiismeretességgel (?) kitöltött Jelentő ivek- I bői állitattak ki. Itt is csak a saját egyházamra vonat- I kozólag mutatom ki az alaposságot. „Nagy-Rákos 701 kor. 355 frt. IV. osztály Hát ha az általam kitöltött Jelentő ivekből ez volna kiolvasható, akkor én is azok közé tartoznám, kik a hamis adatok beírásával félrevezetik a Konventet, az államkormányt és azt a nagy közönséget, mely az egyházak anjmgi állapotáról, a lelkészek javadalmazásáról az egyetemes leltárból kíván magának tudomást szerezni. De hát a dolog nem így áll. Én a nagyrákost lelkész fizetését a valóságnak körülbelül megfelelőleg vettem feí. midőn 1734 az az ezerhébzázharmiacznégy koronát (867 frtot) mutattam ki. Ha ebben van hiba, az, hogy a gaboua árát igen magasra számítottam, a folyó árnál sokkal magasabbra, úgy amint azt a gabona árának 10 évi átlaga körülbelül mutatta, tehát az benne a hiba, hogy a gabonának mostani ára szerint a valóságos fizetésnél sokkal többre és nem kevesebbre számítottam. A jegyzőkönyvből épen az ellenkező olvasható ki. Hogy állításom igaz. azt a Jelentő iveknek kezeim közt levő 11-od példányából bármikor kimutathatom. Állításom igazsága mellett szól azun körülmény is, hogy a Kenessey Béla által özszeálliíott kimutatásban N.-Rákos hiányzik az államilag segélyezendő egyházak sorából. No, ha majd az országos gyámoldába fizetendő százalék és illeték is ilyen alapos kimutatások szerint lesz fizetendő, szépen nézünk ki. — Egyáltalán a Jelenté ívekuek és az azok alapján készült kimutatásoknak (tisztelet a hibátlanoknak), ha igazán akarunk beszélni, legmélíóbb sorsuk a tűzbe dobás. Mert a jelentő ivek, maguk is telvék kibákkal, ahol pedig a valóság körül járnak, azt — amint már N.-Rákos példájában kimutattam — egyik vagy másik kimutatás ferdíti el, talán azért, hogy semmi igaz ne legyen benne. Hogy a Jelentő ivek is telvék hibákkal, közelebbről, ftogy az azokban kimutatott és el nem ferdített lelkészi
