Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

535

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

536

Tévedni méltóztatik kedves Rácz ur, egyátalán nem vagyok türelmetlen mások meggyőződésével szemben; feltettem és felteszem Rácz úrról, hogy meggyőződését, becsületesen formálta, feltettem és felteszem azt is, hogy a szerint fog is cselekedni, a mikor annak az idejét elérkezettnek látja. Épen ezért nem hívtam és nem hívom most sem fel, hogy ezt vagy amazt, igv vagy amúgy cselekedjék. Ez tisztán kegyed dolga. Hanem igenis vitába bocsátkoztam önnel az „Önállóban“ tett kijelentései fölött. Mert azok, őszintén megvallva olyan benyomást tettek rám (nemcsak rám, de másokra is), mintha a doctor ur is azok közé tartoznék, a kik a tudományról nagyon ferde fogalmat táplálnak. A kik azt hiszik, a tudomány csak akkor érdemli meg a tudomány nevet, ha a vallás és hit tárgyait egy es-egyig letagadja. Másrészről a Krisztusról és a kérésztyénségről való nézete nagyon is nem evangeliumszerii. Mindez sajnálkozással töltött el. De láttam viszont azt is, hogy nézete meglehetősen megcsoutosodott, — azért Írtam észrevételeimben itt-ott nem éppen szeretetreméltó modorban. így mutathattam ki, hogy az a bölcseség, melyet ismertetése lehel, nem valami mély böleseség.

Higyje el Rácz ur, még azt sem türelmetlenségből, és nem is alaptalanul mondtam, hogy ön vallási nihilismusra hajlandó. Bár ha az oly zokon esett is Önnek, hogy sérelmében kissé nagyit is, midőn a lap olvasóival —- a kik talán az én észrevételeimet is olvasták — azt akarja, elhitetni, mintha én önt egyenesen hit és isten nélkül valónak állítottam volna. E kettő között szerintem egy kis különbség van. De hát édes Istenem! ha az Ön tételeiből olyan Isten fogalom tűnik ki, mely aligha jobb a semmilyen Istennél, ha ön tagadja az incarnatiot, fölöslegesnek farija az újjászületést ha ön nem hiszi a lélek halhatatlanságát, — mi maiad meg a. keresztyén vallásból? Pedig ismertetésében hangoztatja kegyed mindezeket. Az ilyen fajta keresztyénségben a vallás morállá zsugorodik össze. A akármint tiltakozzék is valaki, a fejlődés törvénye szerint ez az út előbb-utóbb a nihilbe vezet. A sok példa közül ott van pl. az ifj. Coqu'erel esete. Örvendek rajta, hogy lelkének-szívének hevével tiltakozik a nihil ellen. — de félő, hogy oda jut.

Rácz ur válaszát azzal a kijelentéssel végzi, hogy egy sort sem változtat az Őrállóban Drummond müvéről kifejezett véleményéről; mivel sehol sem sikerült őt felfogása téves és kárhozatos voltáról meggyőznöm. Hát az nem lehetetlen. Sőt csodálkoznám is, ha sikerült volna, látván, Rácz ur miként felelt meg észrevételeimre. Sok elég fontos kérdést tettem fel, — de azokat majdnem mind mellőzi, felelet nélkül hagyja. S viszont a mellékesbe bele köt. azok fölött bőbeszédű fejtegetésekbe bocsátkozik. Mondhatnám, fejtegetései érdekesek is, de többnyire nem tartoznak a dologra ; általán véve könnyedén akar elbánni a dologgal. így pl. felhívtam figyelmét, hol kereskedjék, ha Drummond müvéről ki akarja mutatni, hogy nem tudomán3'os. Elmondottam: azt kellene kimutatnia, hogy Drummond valóságos biológiai tényekből indult-e ki, vagy nem ? Es az ezeknek megfelelő szellemi élet. tények,

tünemények léteznek-e valósággal, vagy csak Drummond képzeli azokat?“ Erre nézve Rácz ur elégnek tartja két példát hozni fel. S lássuk, hogy áll a dolog ezekkel? Drummond a biogenesis czímü fejezetben azt bizonyítgatja, hogy az ember önmagától nem juthat el a magasabb életre, hanem Isten kegyelme hívja el, Isten költi föl a szunnyadó lelket. Errre azt mondja Rácz ur: „hogy tovább ne menjek, azt aligha fogadhatnám el tudományos szempontból bizon\itásnak, a mivei Drummond a biogenesis törvényének a szellemi világban való érvényességét bizonyítja. A mily zárt ajtó van, moűdja Drummond (37 1.) a szervetlen és szerves világ közt, ép oly zárt ajtó van a természeti (psycikus) és szellemi (pneumatikus) közt; ember azt fel nem nyithatja, csakis a felsőbb világból benyúló kar emelheti az alsóbb világ tagjait a felsőbbe. S mi a bizonyíték erre: két bibliai hely, (János ev. II. 5-7 és 1 János V. 12) melyek kimutathatólag nem Jézustól származó kijelentéseket tarsalmaznak, melyek jóval későbbi kor felfogását tükrözik vissza, melyek közül az utóbbi nem is mint Jézustól való van feltüntetve, hanem csak róla állittatik. Kérdem: tudományos bizonyíték ez? ez adja meg Drummond müvének a tudományos jel le get ?“ Drummond látja a természetben, hogy élő csak élőtől származbatik. A holt anyag magától meg nem elevenedik — peudantját megtalálja a kiielentésben is, hogy az emberi lélek csak Isten ihletésére, lesz képes a magasabb életre, más szóval az ember a maga erejéből nem idvezülhet — „ha valaki ujonuan nem születendik“ ... „a kinél adu vagyon annak élete vagyon“. De Rácz ur ezeket, a szentírási helyeket nem fogadja el bizonyítékul. Már azért se, mivel szentirási helyek — s hozzá még nem Jézustól származó kijelentések. De nekem úgy tetszik, mintha Rácz ur válaszában olvastam volna „Isten kegyelméből élünk és üdvözülünk“ — hogy is tea el is végzi azt, a mit bennem elkezdett.“ Vájjon ellenkeznek-e ezek a mondások, ha ugyan meggyőződés kifejezései, nem pedig szólamok. Drummond felfogásával — avagy nem ugyanazon eszmének más szavakkal való kifejezései-é ? és mik erre az ö tudományos bizonyítékai ? De meg nekem ugy tetszik, hogy a Jézustól származó kijelentésekből is, úgy a mint az evangeliomokban megörökitvék, találhatunk akárhány helyet, a melyben Jézus is ugyanezt az eszmét fejezi ki. Ezenfelül kérdem, ha az ember maga erejéből üdvözölhet, vau-e értelme Jézustól vagy bárki mástól származó kijelentésről beszélni? mi szükség akkor akijelentésre ?

Épen igy van Rácz ur a másik kifogásolt fejezettel, a növekedéssel is. Ennek a fejezetnek a valóságos értelme ez: A testi és szellemi növekedésnek meg vau a maga törvénye. A hol a növekedésre való feltételek megvannak, ott a fejlődés megtörténik a maga rendje és módja szerint, minden erőlködésünk és aggságoskodásunk nélkül. Miként a mezők liliomai nőnek és virágoznak. A növekedést lehet megakasztani. A növény, állat, ember, ha tőlük a fejlődés egyik vagy másik föltételét megvonjuk elcsenevészeduek, nem mennek sokra. De viszont maga a növekedés akaratunk hatalmi körén kívül esik pl. egy kifejlett ember, vagy akár egy gyermek is akárhogy erői-