Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
H atodik évfolyama 34. s/iiiii. Pápa, 1885 augusztus 25. ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt. DUNÁNTÚL! Ax egyház és iskola köréből >© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. «SÍIÉI Ml. HÍZH. BáTáLÖS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj HO kr. TARTALOM: Egy akol, egy pásztor. Patay Károly. — Értsük meg egymást. Cs. L. — A magyarhoni ág. hitv. ev. ret‘. egyház püspökeinek javaslata az egyetemes bizottságokhoz, a z egyházi törvények életbe léptetése után történő egyházi és lelkészt eljárásra nézve. — Egyházi élet. Helyreigazítások. Csiszér András. Vegyes közlemények. Egy akol, egy pásztor. Lesz-e idő, bekövetkezik-e valamikor, hogy csakugyan egy akol leszen és egy pásztor? Lefognak-e hullani azok a válaszfalak, megszűnnek e azok a határok, melyek ma népeket, nemzeteket, egyes felekezeteket oly mereven, ridegen választanak el egymástól ? Lecsillapodike a társadalmi közjóiét oszlopait meg-megrázó, tulcsapungó féktelenségekben jelentkező osztály érdekek folytonosan, szított vihara? Ki fog-e aludni a felekezetiség szülte szíikkeblüség oltárain a gyülölség, türelmetlenség magasan lobogó lángja? Vagy mindezek hatványozott alakban nőnek, fejlődnek az emberi szellem, a miveltség . . s az ezekkel járó kívánalmak, igények . . érzékenyebb . . idegessebb szenvedélyek. . indulatok fejlődésével? Századok, ezredek vérével öntözött áldott béke olajfája, megszaggatva . . megtépve az idők viharával, még jobban elhullatod-e ágaid? leveleid egymásután foszlanak-e le rólad? Vagy a kövéren öntözött talajban kihevered-e régi sebeidet, s zöldülni, virulni fogsz-e üdén, soha nem mutatott, csak sejthetett bájaid, kellemeidben? Nehéz, szerfelett nehéz kérdések ezek, s ha nézzük a jelenkor társadalmi mozgalmait, a Sociologiai törekvéseket, a különböző osztályok ellentétes érdekei szülte forrongásokat túlkapásokat, a proletariátus harczát a tőke, a vagyon, a miveltség ellen; s ha egy tekintetünk vetjük a különböző felekezetek egymás iránti türelmetlenségére, mondhatnám idegességére, mely a legcsekélyebb érintésre is feljajdul s kész a gyülölség szikráját dobni a különben is gyúlékony anyagokkal telített levegőbe, mit sem törődve, hogy annak fel robbanása, megsemesiteni képes a «oltára vívmányait, fejleményeit, sőt önmagukat is romjai alá temetni; ha látjuk, hogy még ugyanazon elvi alapokon nyugvó felekezetek is mily féltékeny kicsinykedéssel őrzik parányi érdekeiket, és jogaik, intézményeik megszokottságából csak egy hajszálnyit sem hajlandók engedni az általános, az egyetemes érdekek, ideálisabb magasztosabb | czélok, törekvések megvalósithatására; mindezeket látva, bizony, bizony elborul az észlelő tekintete, és a szemlélő lelkét nem csak hogy csüggédés, hanem kételkedés tölti el! Különös, csaknem megfejthetetlen! Messze idők homályába vesznek el az emberiség mivelődésének első nyomai, ezredéves földrétegek . .. emberi léptek által csak legújabban felkeresett barlangok, sziklába vésett sírok rejtegetik, i takarják a mivelődés történelmének legrégibb s már, már porladozó okmányait; az emberi elme, bölcseség okos| kodásainak, buvárlatainak eredményét befogadni képtelen ' volna a leghatalmasabb, monumentálisabb épület is ... s : még is csak tapogatódzunk, szüntelen kutatjuk keressük a jobbat, a czélosabbat, keressük ez igazságot, az egyetemeset, elfogadhatót, az általánosan boldogítót, annélkül, hogy megvalósíthatnék, meglelhetnék s utolérhemők azt ! ! Sőt | szétágazóbbak. ellentétesebbek az irányok. Sokkal változóbj bak, megtévesztőbbek az utak, annyira szétszedve, szét; bonczolva az igazság, hogy a tömkelegben eligazodni, a helyes nyomokat megtalálni, követni csaknem lehetet| lenség! Joggal hinni lehetett, hogy a keresztyénség l felléptével, mint magasabb, isteni igazság jelentkező! sével, annak a többi vallásokat messze felül haladó eszményi tisztaságú moráljával az óvilág, politeismusa felett messze kiemelkedő monotheisticus világ nézletével, rohamosan fogja meghódítani a föld népeit, nemzetségeit ; hinni lehetett, hogy a keresztyénség ragyogó, fényes napja mellett elhalványodnak a többi — sötétségben bolygó csillagok. - S ime két ezer év múlva is csak ott állunk, hogy legnagyobb részben csak a keresztyénséget általánosságában felvett Európa lakosságának szaporodó tömegei, melyek olykor-olykor egész rajokat bocsátanak magukból ki, magukkal vivén az ősi fészek civilisatióját, vallásos nézeteit — azok követői hívei; míg a többi földrészek nagy tömege, ma is képzelt önalkotta Istenek előtt borul porba, és sötét erkölcsi törvények járma alatt lézeng. Sőt nem elég, maga a keresztyénség is száz meg száz kisebb nagyobb felekezetekre oszolva, egymást meg-R4
