Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
Hatodik évf olya m. 33. s/ám. Pápa, 1885 augusztus lg. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. I--------------------—---X Az egyház és iskola köréből <& HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÁRTALOM: A vallástanitás középiskoláinkban. — Válasz az észrevételekre. (Folyt, és vége.) Báoz Lajos. — Egyház i é 1 e t. Az őrségi ref.egyházmegye 1895' jul. 1-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. — Az a bizonyos dogma. Szabó Zsigmond. — Iskola ügy. A csurgói ev. ref. főgimnázium értesítője. Borsos István. — Vegyes közlemények. — Hivatalosrész. Pályázat. A vallástanitás középiskoláinkban. Református középiskoláink vallástanárai ezen hónap vége felé, — bizonyosan a tanáregyesületi gyűlés alkalmából, — értekezletet fognak tartani Debreczenbec, melyen megbeszélik úgy saját helyzetüket, mint a vallástanitás ügyét, mai helyzetét és jobbá tételének kívánalmait. Nem biztatom magamat azzal a csalóka remény nyel, hogy szavaim talán oly messze is elhatnak s némi figyelemben részesülhetnének ; azzal sem áltatom magam, hogy valami nagyszerű panaceéval, valami világboldogitó eszmével tudok előállani: inkább csak azért bátorkodom egy pár szerény nézetemet a nyilvánosság elé tárni, mivel a vallástanitás ügyének emeléséért szivemben őszinte lelkesedés buzog s nagyon boldognak érezném magam, ha csak egy hajszálnyival hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy középiskoláinkban a valódi ref. szellem és érzület, — a mint azt egy, e becses lap múlt számában közlött czikk fejtegette, erősittetnék és magasabb lendülésnek indulhatna. Mindenek előtt egy különvéleménnyel bátorkodom előállani, melyért sokan talán nagyon keményen el is fognak Ítélni, vagy pedig azzal vádolhatnak, hogy nem értek a dologhoz. De jó szándék vezetvén, nyugodt lélekismerettel mondom ki szavaimat, melyekkel senkinek sem árthatok, hanem az ügy tisztázását talán egy szemernyivel elősegíthetem. Őszintén kimondva — nem helyeslem azt, hogy középiskoláinknál külön vallástanári kathedrák állíttattak fel, s ha rajtam állana ismét vissza térnék a régebbi álapothoz, midőn a vallástanitás nem egyetlen kézben volt csoportosítva, hanem több iránta hajlandóságot érző közt osztatott szét. Igen is, — ez a meggyőződésem: hogy a vallástanitás eredményessége mit sem vesztene, sőt a legtöbb helyen még emelkedést nyerne, ha egy helyett három vagy négy oly tanár kezébe adatnék, kik a tanári pálya előtt a tlieologiát is elvégezték. Gyakorlatilag nem volna ez kivihetetlen, mivel mostanában nagyon szaporodnak ismét — s igen helyesen — ilyen két pályát végzett tanáraink, a kolozsvári theol. fakultás működésének megkezdésével pedig még inkább szaporodni fognak. S hogy vallásos és paedagogiai szempontból sem volna az káros, ezen meggyőződésem alapos érvekkel támogatható. Ugyanis mindnyájan emberek vagyunk, kik egy vagy más, kisebb vagy nagyobb hibával születünk a világra s éljük le napjainkat. Ha már most a vallástanitás esetleg egy oly ember kezébe kerül, a ki különben kifogástalan egyénisége, sőt talán ee:y«s kiváló tulajdonságai mellett is nem bír pl. az ügyes előadói képességgel, vagy nem tud lelkesíteni, vagy sajátos természete miatt nem tudja tanítványai meleg szeretetét és bizalmát megnyerni: az ilyen tanár abban az iskolában, a hol működik, a vallástanitás eredményességét minden törekvése mellett is minimumra fogja leszállítani, a nélkül, hogy ő azért elítélhető volna. Hiszen egyéni természete miatt nem tehet róla, mert „önkénytelenül az ember mindenre születik“. Mig ha több ember kezébe osztják szét a vallástani-33 ADIHÍSTDLI EV. REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
