Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-04 / 31. szám

483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 4H4 Nem ritkán hangzik fel olyan panasz, mely a tanárokban, vagy legalább azoknak egy jó részében keveseli az egyházias buzgóságot. Ez a panasz ugyan túlzott és igy igazságtalan, mert az alapjául szolgáló jelenség csak elkerülhetlen következménye petyhüdt egyházi viszonyaink­nak s benne a tanárok épen nem leledzenek nagyobb mértékben, mint más egyházi férfiak. De ha akadnak talán, kikben a kálvinista öntu­dat és erős prot. érzés halványul óban van, a ref. tanáregyesület igen alkalmas eszköz ennek fel­­villanyozására. Hogy a társulás menynyire emeli az egyesek súlyát, nem szükséges bizonyitgatnom. Egy nagj' czélok szolgálatában erőteljesen küzdő ref. tanár­­egyesület nagy mértékben emelné a ref. tanárság erkölcsi tekintélyét, súlyát és befolyását, a mi annyira ezükséges volna tanügyi és nevelési szempontból. Meg kellene tehát alakitani ezt a ref. tanár­­egyesületet még akkor is, ha talán, most egyelőre nem valami nagy számmal jelentkeztek tagok. A reá váró szép feladatok s az azok megvalósí­tásában kifejtett eleven munkásság csakhamar megnyerné és magához vonzaná a mostan még tétovázókat. Az országos ref. tanáregyesületre okvetlen nagy jövő var, csak bátran életre kell liivni. Borsos István. A socialismus. (Folytatás.) Összegezve az eddig elmondottakat, az igazságról való socialista fogalom izgatás képzelt jogok követelésére. Az igazi úgynevezett népbarátok, a helyett, hogy a mun­kásosztály előtt szüntelen annak képzelt jogait hánytor­­gatják, inkább arra kellene, hogy emlékeztessék a nép minden osztályát, hogy úgy az egyeseknek, mint a társa­dalomnak életében első a kötelesség s a jog is csak ebbből származik. Csak az olyan népben, melyet a kötelesség legfőbb méltóságának érzete hat át, továbbá az isteni törvény iránti tisztelet, mely másokért, ideális czélokért, nagy erkölcsi vagy szellemi előnyökért való önmegtaga­dást, önfeláldozást követel, muukálkodhatik egyik osztály a másikkal válvetve a közjó előmozdítására, egyeztethe­tők ki az egyesek és tömegek látszólag egymással össze­ütköző érdekei s állítható helyre a külső helyzet minden különbözése daczára az összes polgárok között az igazi testvériség. Ha azonban valaki az emberek előtt szünte­len csak jogaikat emlegeti a nélkül, hogy azon köteles­ségeikre emlékeztetné őket, a melyek az isteni jogban foglaltatnak be: akkor soha sem jő létre a társadalmi béke, hanem ellenkezőleg a bellum omnium contra omnes. A vallással szemben a socialisták részint közömbös, részint ellenséges állást foglalnak el; az általános fölii boldogságot akarják a jövő vallásává tenni, vagyis más szóval az igazi vallást atheistikus és materialístikus val­lással pótolni. Az úgynevezett keresztyén socialisták tu­lajdonkép csak jó keresztyének s egyátalában nem igazi socialisták. Legalább Flint Maurice-, Kingsley-. Lublow-, Neale- és Hughes-ról ezt tartja, mig ellenben Stöckerről és Todt-ról azt hiszi, hogy azok az állami iuterventiot annyira túlhajtják, hogy az a socialismustól alig külön­bözik valamit. „A mit keresztyén socialismusnak monda­nak, arról vagy az sül jki, hogy épen nem keresztyén, hanem csak socialismus, vagy pedig az, hogy igazán, tisztán keresztyén és épen nem socialismus. Hogy a so­cialismus a materialismussal szövetkezettem tűnik fel, azt igen természetesnek kell tartanunk; különben nem volna annyi híve. Ennek pedig nemcsak történeti, hanem tár­gyi oka is van, mert az emberi élet vallásos eszménye sehogy se egyeztethető össze a socialista eszménynyel. Az, hogy a socialismus és keresztyénség között az ür naponta nagyobbá és igy áthidalhatat.lanabbá leszen, nemcsak a socialismus hibája, hanem a keresztyénségé is. Ha az egyház jobban megértette volna az idők jeleit s társa­dalmi feladatát isteni alapitója szellemében háebben töl­tötte volna be: akkor ma nem volna oka oly keservesen panaszkodni azért, hogy kebeléről annyi hűnek hitt fia szakadt el. A keresztyénség a socialis organisatio egyik alakjá­tól sem függ. Azért, hogy az emberi életet megszentelje minden elgondolható alakjában, és hogy a világnak min­den birodalmait Krisztus országúvá tegye, semmi szük­ség sincs arra. hogy elválaszthatatlanul egyik vagy má­sik államformával köttessék össze. A keresztyénség a mai socialismusról is elismerheti, hogy bizonyos tekintetben jogosult. így p: o. jogosult azon liberalista theoria ellen való protestálása, hogy az általános önzésből származik az általános jólét, tehát a népnek legfőbb czélja, hogy minél több anyagi vagyont producaljou. Ezen tan elve­tésében a socialismus egy utón halad a keresztyénséggel, a mely azt tanítja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, és hogy a bűn jólétre, hanem a népek romlására is vezet. Azt az erős kritikát is, a melvet a socialisták a mostani társadalmi állapotokkal szemben gyakorolnak, a keresz­tyén erkölcsi tudat sok tekintetben jogosultként kényte­len elismerni. Így különösen az emberi solidaritás és test­vériesség socialista princípiuma igazán keresztyéni s a keresztyénség annak megvalósításáért többet tett. mint bármelyik socialista vagy politikai gpárt valaha tehet. Mind ennek daczáia is a socialismus és keresztyénség között elvi ellentét van, még pedig 1. a materialismussal és atheismussal való szövetkezése miatt, 2. mivel a leg­főbb jó eszményének a földi boldogságot tekinti, a mi a természeti ember előtt sokkal tetszetősebb, mint a keresz­tyén szellemi eszménye, 3. mivel az ember külső helyze­tének nagyobb fontosságot tulajdonít, mint jellemének,^

Next

/
Thumbnails
Contents