Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
477 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 478 tíok, Resolutiok, Intimatiok által oly nagy zűrzavarba hozatott, hogy az már csak a papíroson van. Az evangélikusok gyakran és sokat panaszkodnak, de a kért segedelem kimarad, és mind addig ki is fog maradni, valameddig ezen mostani utón megy a dolog. Mert a panaszok tulajdonképpen a klérus, és a Dicasteriumok ellen vágynak intézve, és ezek veszik a panaszokat a megítélés végett; ők tehát vádoltattak is, birák is egyszersmind. Minthogy az udvar köztudomás szerint kegyelmes és toleráns, és a német tartományokban levő evangeliku sokkal, a hol nekik magok mellett szólló semmi törvényeik nincsenek, oly jól bánnak, hogy Magyarországon, a constitutionak legfuudamentomosabb törvényei mellett, korántsem bánnak úgy: innét az a kérdés adja elő magát, hogy kell ezt az ellenkezést kimagyarázni, és micsoda kútfőből származik az üldözés, a me^et a magyarországi protestánsok szenvednek. Mert az valósággal igaz üldözés, mikor a szülőktől az ő gyermekeiket vármegye hajdúi által elragadják, mikor azokat a Martyrokat, a kik katholikussá nem akarnak lenni, a tolvajok és gyilkosok közt tömlöczözik, mikor a házaspárok erőszakosan el választatnak egymástól, mikor megtiltják, hogy az evangélikusok a magok templomaikba ne menjenek, úrvacsorájával ne élhessenek, és az ő halálos ágyokban a sakramentomokban ne részesülhessenek. Ezen iszonyuságok a következendő módon származnak. A római katholíkus klérus Magyarországon szerfölött hatalmas, és annak némely egyes tagjai emberi módon gondolkodnak is; mindazáltal áltáljában véve annak •egész tendentiaja az evangélikusok üldözésekre van alkalmaztatva. Minden magyarországi törvényszékeken a klérus legelöl ül, és az igazgatásban legnagyobb befolyása vau. 0 Császári Királyi Felsége a hosszas hadakozások által akadályoztatván, a kimeríthetetlen Disputa tiók, protestatiok, oppositiók által, a melyek Magyarországon mindent kificzamitanak, elfáradván, Magyarországnak igazgatását a Dicasteriumok útjára eresztette. A vallási utolsó törvény, és a szájjal való igen nyájas biztatás daczára mégis mindig azt teszi, ami az evangélikusoknak ártalmára lehet. Azzal vádolják őket hamisan, hogy ők Revolutionariusok, jóllehet ezen Revolutiókkal teljes időben még egy evangélikus status sem szült Revolutiot; hogy ők nyughatatlan alattvalók, jóllehet ők szabadok lévén a pápától való függéstől, nekik az ő princípiumokból hűséges, engedelmes alattvalóknak kell lenni; hogy ők Deisták, Naturalisták, Eatioualisták, a melyek mind a levegőből vétettek, az az semmit sem érnek és éppen nem is tartoznak ide, mivel az országnak, és királynak dolga ezt megítélni, ha valyon ők jól nevelt alattvalók, s erkölcsös emberek-é? A magyarországi evangélikusok mindig mélyebben nyomattatnak: de ők sem mentek minden hibától, az eszközöknek megválasztásában, hogy az ő Jussokat fentartsák. Kétség nélkül az volna az ő ínteresséjek, hogy a királyi jóindulatot magoknak megszerezzék és magokat a királyi hatalomhoz kapcsolják. Ezen gondolatra már .sokszor felbuzdultak, de ez sohasem érhetett meg. Még az a javaslás is elhalasztatott, és elmúlt mindeddig, hogy a geueralis inspektornak kinevezésére a Király kérettessen m^g, és erre a hivatalra csak a legalkalmatosabb individuumok candidatioja terjesztődjön eleibe. Az 1819-dik esztendőnek elején ő Felségének az utolsó előtt benyújtott instáucziájok az evangélikusoknak szabad lélekkel írt igazságokat foglal magában. Ez feliuditotta igen az ellenkezőknek haragjokat, és még most is mindig a felelettel foglalatoskodnak, a mely már mint mondják 100 árkusnál többre telt; ehez járul még a Dicasteriumok kinyilatkoztatások is. Abból a czélból nyujtattatik az oly szélesre és hosszúra, hogy ő Felségét elfárasszák. és az az evangélikusoknak ügyöktől elidegeuittessék. Ezen módon az igazság soha sem jöhet világosságra. Részre nem hajló Comisariusokra kellene a dolgot bizui, és ezeknek közvetlen 0 Felségének kellene referálni. Az 1820-dik esztendő szeptemberében, az evangélikusok egy deputatiót küldöttek 0 Felségéhez a Császárhoz. A benyújtót instantiában egy sincs benn azon sok specialis nehézségek közül, a melyek attól fogva megsokasodtak, és még most is naponként nevekednek. Mig a háborúk tartottak, úgy gondolkodtak az evangélikusok, hogy a Fejedelmet az ő panaszaikkal megkell kímélni, és jobb időt vártak a békességben. A békesség, a keresztyén szövetség meg van ; de a magyarországi evangélikusoknak naponként rosszabbul vau dolgok: ők tehát kéntelenek kötelességből az ő panaszaikat megújítani, jóllehet a panaszkodás valósággal nem kellemetes foglalatosság. Most csak három panaszbeli punktumokat hoztak elő, a külsőországi universitasok megtiltások miatt, az ő utolsó syuódusi végzéseiknek 28 esztendőktől fogva késleltetett felszabadítások miatt, és azon erőszakos kényszerítés miatt, melyet a magyarországi evangélikus mártírok szenvednek. A Fejedelem kegyelmesen, szívesen, emberségesen fogadta ezen deputatiót. Az Isten áldja meg ezen emberséges e mb érsz ere tő jó Fejedelmet. Ha 0 Felsége az ő királyi jóságának egész hatalmát nem fogja elő venni: tehát a magyarországi evangélikusokon semmi nem fog segíteni. Az evangélikusok igyekeznek a királyi oltalmat az ő hűségük, és engedelmességök által megérdemelui közli Nagy Sándor. csököli ref, lelkész. XK Y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Hiba igazítás. Dr. Rácz Lajos ur ’bírálatára adott válasz első közleményéből, e Lap 438 ik hasábjából, felyülről a 20-ik sor, vagyis eme szavak után: „majd ha mindezen kérdésekre meg tud felelni, kimondhatja szigorú Ítéletét, de előbb nem,“ e sorok kimaradtak: „Bármily elmésnek tartsam is Eácz urnák ezt a megjegyzését: Bár szerző az újabb természet tudomány vívmányaival, fölfedezéseivel ismerős s azokat alkalmazza is, az elmélkedő-
