Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

4’

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

42

és sok veszélyes kaland után Williamsport városába jutott, hol kovácsmesterséget tanult. Tizenkitencz éves korában még sem olvasni nem tudott, sem a nevét leírni. 45 éves korában végezte az orvosi tudományokat s csak ezután lépett még a lelkészi pályára. 0 volt egvik alapítója a „Livingstone College“-nek.

Hogy Amerikában mégis csak jobb protestáns lelkésznek lenni, mint nálunk, a következő hiteles adatok bizonyítják. Dr. John Hall nevíi new-yorki lelkész évi jövedelme rámegy 125 ezer forintra; de leggazdagabb a new-yorki lelkészek közt Hoffmann tiszteletes, kinek vagyona legalább 5 millió forintot ér. Az amerikai egyházi lap azt mondja, hogy még ennél is gazdagabb a nemrégiben elhalt Kuhl lelkész, mivel az testtel és lélekkel, életében és halálában, mindig egyedül a Jézus Kiisztusé volt.

Borsos István.

NECROLOG.

Az uj esztendő néma bánatban találta a veszprémi ref. egyházmegye papi testületét. Alig kezdett hegedni a sajgó seb, melyet boldog emlékű Csonka Ferencz esperes halála okozott, ismét felszakadozott az. midőn utóda Pap Kovács Sándor három évi esperessége után 1894. nov. 3-án elköltözött az örökkévalóságba, itt hagyván szeretteinek, családjának, híveinek, lelkésztársainak a mély bánatot s az utána való vágyakozásnak elenyészhetetlen érzetét.— Hogy mi volt ő családjának, egyházának, egyházmegyéjének, barátainak és a társadalomnak, azt csak azok érzik és tudják, a kik ép oly lángoló szeretettel, mély érzelemmel és fogékony Sággal bírnak minden magasztos iránt, mint ő, ki életének és 45 éves lelkészi működésének minden pillanatát a szó legnemesebb értelmében a közjónak szentelte.

Élete a legfenségesebb elvnek: a jó Istenben való rendíthetetlen bizalomnak, igazságnak, hűségnek és szeretetnek vala szentelve. A mily erős volt jellemében a szilárdság, a határozottság, ép oly kimeríthetetlen volt szivében a részvét, szeretet és gyöngédség is. Azért paptársai őt igazán becsülték és szerették. A veszprémi egyh. megye tanítói pedig a szó valódi értelmében rajongásig vonzódtak hozzá, mint ki jeles paedagogus, igazságos felügyelő, bölcs kormányzó volt és személyesen ismervén minden tanítót és munkálkodását, erkölcsileg jutalmazta, bátorította és biztatá őket a nevelés nagy és fontos munkájában. A veszprémi reform, egyházmegye büszkén is mutathat tanítói karára, mert az magasztos hivatásának teljes magaslatán áll. Pap K. Sándor Várpalotán született 1827. febr. 27-én iparos nemes szüléktől. Itt végezte elemi iskoláit s a három alsó gymn. osztályt; a többit a pápai főiskolában, a theol. utolsó tanév kivételével, melyet a közbejött forradalom miatt nyilvánosan nem hallgathatván nagybátyja Pap István esperes mellett Vámoson kápláni tisztet is végezve készült el rá, és tette le a vizsgát. Pápán élénk értelme és ernyedetlen szorgalmánál fogva kedvelt tanítványa volt Tarczy Lajosnak, ki akkor a Hegeli bölcseletet tanította. Azon időben Baich nevű uií családnak három fi tagja jött Pápára tanulni: Lázár, Miklós és Efrairn. Lázár épen a bölcsészetié. Ennek előkészítését Tarczy Pap Sándorra bízta.

Nehéz feladat volt ez, mert a tanítvány nem tudott magyarul, az instructor pedig nem tudott németül. De az erős akarat minden akadályon győzedelmet arat. A közönségesnél fokozottabb munka azt eredményezte, hogy míg egyrészről a rá bízottakban híven eljárt, a mellett megtanult németül s a philosophiai gondolkozásmód annyira sajátja lett, hogy ő későbbi élete folyama alatt mindent emelkedett szellemmel mérlegelt és jellemében épen azért tiszteletre méltó volt.

Tanulótársa, benső barátja, rokona volt szeretvetisztelt püspökünknek főt. Pap Gábor urnák. Kápláni ideje nagyobb részét ennek nagytudományu és szelíd lelkű édes apja mellett Vámoson töltötte.

Rendes lelkészszé lett 1852-ben B.-Udvariban. Innen 1854. nov.-ben B.-Henyébe hivatott. Itteni lelkészkedé>e utolsó évében 1864-ben történt, hogy a zalamegyei inteiligentia az alföldi szükölködők javára szavallattal, hangversenynyel, sorsjátékkal összekötött ünnepélyt rendezett, melyen a megnyitó beszéd tartására ő kéretett fel. E megtisztelő megbízatásnak az anyagi segélyezést nagyban elősegitő hatalmas beszéddel tett eleget. 18«4-ben a fehérmegyei Iszka-Szent-Györgij-re hivatott lelkészül s az idő óta halála napjáig, tehát 30 éven át itt végezte a munkát mely reá bízatott; végezte híven, nem lankadott az utolsó pillanatig. A munkának terhét hordozta, mint a Krisztusnak jó vitéze. Legeltette az Istennek seregét, gondot viselvén arról, nem kényszerítésből, hanem örömest, nem tekintvén éktelenül a nyereségre, hanem kész indulattal“. Voltak is, kik méltányolták; de voltak felforgatok, izgatok, kik a megboldogult utolsó pár évét megkeserítették, az unitárizmus karjaiba akarván terelni egyháza híveit. De Isten vele volt hű szolgájával s még életében visszatérítette az e'szakadtakat, megtudván győzni az eltévedetteket törekvésük káros és szerencsétlen voltáról.

A veszprémi egyházmegye bizalma 1868. óta felkarolta őt, s előbb aljegyzővé, majd 1874-ben főjegyzővé és tanácsbirává választotta, majdnem egyhangúlag. Fontos és komoly ügyekben véleményadással bizta meg. így a többek között az 188 V«. évi zsinatot előkészítő munkálatra javaslat készítéssel. Az egyházkerületi gyűléseken is 1861. óta három év kivételével folyvást képviselője volt a veszprémi reform, egyházmegyének.

Fördős Lajos és S/ász Károly által szerkesztett papi dolgozatokban jelentek meg a lelkészi hivatal körébe vágór munkálatai; régebben a Ballagi-féie Prot. Egyh. és Isk. lapban különféle levelezései; újabban a Pereszlényi közlönyében és a jelenleg Németh István által szerkesztett Dunántúli Prot. Lap“ ban jelentek meg tartalmas munkái.

Mint esperes vezérelvül választotta az apostol szavait: „Semmivel sem gondolok, az én életem is nekem, nem drága, csak hogy elvégezhessem a munkát, melyet vettem az Úrtól.“ S az a nagy munka, melyet az egyházak látogatása alkalmával s azok szellemi és anyagi ügyeinek ellátásában kifejtett, a lelkét gyötrő aggodalmak, —