Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 liövid kis beszéd, de ügyes. A bevezetés is jó; csak a harmadik igényel egy kis bővitést. A 33-ik számú: „Emeljétek fel a ti szemeiteket és lássátok a tartományokat, melyek megértek az aratásra". Ebből igen ügyesen vannak le vonva a tanulságok s azok között a körülmények között, amelyeknek alkalmával elmondatott, mindenkor sikeresen használható. De nem így a többi nyolcz. Az 1-ső számú uj-évi beszédnek főtétele; előre; felosztása: 1. hittel, 2. reménységgel. A mellett, hogy a főtétel hibás, nem lehet megtudni, mit tesz reménységgel indulni előre az uj-évbe. A 4-ik számú Jak. 3: 6. alapján az emberi nyelv veszélyes voltáról értekezik, felmutatván, mint ilyet a hazugságnak, a rágalmazásnak és a káromkodásnak nyelvét. Hát hiszen lehet s kell is ezekről a dolgokról beszélni. Hanem már az a hang, amely az egész beszéden végig vonul és sokszor képtelen állítások, nem szószékbe valók. A 7-ik számú az Isten dicsőítéséről beszél. Áll ez 1. aunak hálás elismerésében, hogy minden javaink Istentől s csak ő általa vannak, s 2. javainkkal Isten törvénye szerint való élésben. Ezen az alapon lehet jó beszédet készíteni, de ez igy, amint van, mivel egyik rész sincs jól kidomborítva, nem használható. A 8-ik számúnak alapigéje: „Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak“. A választottak tulajdonai: 1. Evangeliom szerinti gondolkozás, 2. szokás,- 3. cselekvés. A részek nem zárván ki teljsen egymást, az egyes részekbe tartozó gondolatok szét vannak szórva az egész beszédben. A 9-ík számú: „Miben áll a helyes inneplés?“ Áll 1. igazságban, 2. tisztaságban. Hogy mit tesz igazságban s tisztaságban innepelní, igen homályosan s hiányosan lévén felmutatva, nem használható. Csudálatos beszéd a 10-dik számú szentnek lenni lehetséges. Meg is mondja hogyan. „Lettek szentek az egyházi tankokból, a világi hadi férfiakból. . . Lettek szentek a gazdagokból, szegényekből, tudósokból, tudatlanokból, királyokkól, szolgákból . . . .“ A prot. felfogással ellentétes álláspont. Talán valami cath. iró munkája után dolgozott az iró. (?) A 24-dik számú tavaszi beszédnek alapigéje: „Beszélj a földdel és megtannit téged“. Megtanít I. Istenben való tántorithatlan hitre, bizalomra. 2. Miként töltsük be emberi kötelességeinket; helyrehozza, amit az emberi társaság rajtunk rontott. Az első részt igen gyengén bizonyítja. A második részben ugyancsak lerántja az emberi társaságot; de hogy liogyan tanit meg a természet emberei kötelességeink betöltésére s hogyan hozza helyre, amit a társaság rajtunk rontott, azt ebből a beszédből bajos megtudni. Ebből a második részből különben bátran lehetne még egy részt csinálni. Ha utándolgozott volna is e prédikáció, úgy össze van vonva, úgy meg van rövidítve, hogy ebben az alakjában sikeresen nem használható. A 36-ik számú az öregek tiszteletét tárgyalja. Miért kell tisztelni az öregeket? 1. mert ők is munkálkodnak. 2. Mert Ők is éreznek örömöt. 3. mert ők is reménylenek. A második résznek ha van is valami, de a harmadik résznek bizonyára semmi köze sincs a főtételhez. Ez a tiz beszéd az egész füzetben az, melyeket részint tartalom, részint a magyar egyházi beszédekkel rokonabb kidolgozásmódnál fogva eredetieknek lehet tartani, vagy legalább olyanoknak, amelyeknek kidolgozásában sokkal nagyobb önállóság mutatkozik, mint a többiekben. Van még a füzetben négy Gerock és egy Röhr után fordított. A Gerock után fordítottak, ha megvannak is rövidítve, de legalább a főgondolatok meg vannak hagyva, s igy csekély igazítással, vagy a nélkül is, használhatók; Rőlir után készített helyett azonban jobbat is lehetett volna felvenni a füzetbe, ha ugyan nem maga a fordító tette olyau zavarossá. Ezen ismertetésből végeredményként az bontakozik ki, hogy szerzőnk csak mint fordító, az idegen egyházi irodalom termékeinek tiszta magyarsággal átültetéséért érdemel említést; mert a 2-ik és 33-ik számuakat leszámítva, mint a melyek tán eredetiek vagy legalább nagyobb önállósággal vannak kidolgozva, az egész füzetben csak azok a beszédek használhatók némi módosítással, a melyekben szigorúan ragaszkodott az eredeti szöveghez. Ez a füzet a magyar egyházi beszédirodalomra nem valami nagy nyereség. Az ágostai vallástételt követők vallássárelmi felirata a királyhoz jun. 24. 1320. Császári Királyi Felszentelt Felség I Már ismét tőlünk magyarországi Evangélikusoktól jön a panasz a kik oly fekete színnel Írattunk le felséged előtt, mint a kik túl a rendin panaszkodók és békételenek vagyunk: de mit csináljunk, hol keressünk oltalmat egyebütt, mint Felségednél, legkegyelmesebb országló urunknál? . . Valósággal komor foglalatosság oly sokszor panaszkodni: a mi szükségünk kényszerít minket arra és az abból származott hiba nem a miénk, hanem azoké, a kik minket szüntelen arra kényszerítenek. A sok ujj panaszok közül most csak egyetlenegyet akarunk előadni. Nem említjük, hogy a rozsnyói püspök gr. Esterházy megtiltotta azt, hogy mi evangélikusok a katholikusokkal együtt temetkezzünk, mivel a mint világosan kinyilatkoztatta, mi átkozottak, a megszenteltetett földre méltatlanok, a királytól és ő tőle csak toleraltattak vagyunk; hogy szepesi kauonok Udránszky a semináriumban tanulóknak j praelectíot adott Luthernek, és a mi vallásunknak esztelenségéről, hogy mi némely olyan íntimatumokat, némely olyan vármegye végzéseit kaptunk, a melyek a vallási törvények értelme ellen. minket bős?ne Sággal illetnek, hogy a yni gyermekeink szüleiktől haj-
