Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
Hatodik évfolyam. 3§. szám. Pápa, 1895 julius 14. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. i--------------------------* Az egyház és iskola köréből X HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Elnöki megnyitó beszéd a tatai ev. ref. egyházmegye 1895 jul. 10-én tartott lelkészértekezletén. Antal Gábor. — Néhány észrevétel Dr. Ráez Lajos ur bírálatára. Cs. L. —- Könyvismertetés. Munkácsy Sándor egyházi beszédei. I. k. — Tár ez a. Az ágostai vallástételt követők vallássérelmi felirata a királyhoz jun. 24. 1820. Nagy Sándor. — Vegyes közlemények.— Hivatalos rész. Pályázat. Elnöki megnyitó beszéd a tatai ev. ref. egyházmegye 1895. julius 10-én tartott lelkészértekezletén. Tisztelt Lelkész Értekezlet! Egy éve annak, hogy Étén egyik szeretett tiszttársunk kedves családi körében együtt voltunk, hogy értekezzünk azon tárgyakról, a me lyek bennünket hivatalos állásunknál fogva érdekelnek; hogy a személyes bizalmas érintkezés által fokozzuk a kebelünkben élő tiszttársi bizalom és szeretet erejét és melegét. Eg}7 egész napot szenteltünk akkor a bennünket legközelebbről érdeklő ügyeknek és a baráti s testvéri szeretetnek. S most egy év múlva találkozunk ismét hasonló czélból; nagy sajnálatomra nem olyan napon, a melyet egészen magunkénak mondhatnánk. mert az összehalmozódott teendők miatt mai napon tevékenységünket több irányban kell megosztanunk. — De nem szabhattam meg az értekezlet idejét alkalmasabban részint azért, mivel vendégül való meghivást sehonnét sem kaptunk, részint mivel ezen évben úgy gazdászati, mint hivatalos teendőink egymásra torlódtak. A lefolyt évben az isteni gondviselés az ő jóvoltával úgy őrködött fölöttünk, hogy senkit közülünk nem szólitott ki az élők sorából, a miért legyen áldva az ő szent neve: ellenben előző években kidült szeretett pályatársaink helyébe vezérelt közibénk lelkes és buzgó pályatársakat Szabó Zsigmond győri lelkész és Fáncsik János naszályi lelkész tiszttársainkban, a kiket ezennel szívből üdvözlők értekezletünk nevében s kérem őket, hogy szeretettel vegyenek részt abban a munkában, a melylyel mi csekély erőnk s tehetségünk szerint önképzés és egymás tapasztalatain való okulás által igyekezünk az ur szőlejének minél alkalmasabb munkásai lenni. E törekvés soha sem volt alkalomszerűbb és mindnyájónkra nézve kötelezőbb, mint épen most, a midőn az egyházi élet nagy átalakulásával állunk szemben; a midőn az egyháznak némileg az államtól való különválasztása még azon egyházaknál is kihatással lesz az egyházi életre, a hol a megszokásnál fogva nem is vettük eddig észre, hogy ez az összeköttetés létezik. Eddig mind azon törvények, a melyek köznyelven egyházpolitikai törvényeknek neveztetnek, ránk nézve csak elméleti jelentőséggel bírtak, de t. é. október 1-sőtől fogva gyakorlati jelentőségűvé válnak. Gyakorlati jelentőségük pedig röviden kifejezve abban van, hogy egyházi ügyeinkben, az egy adózási ügyön kivül, polgári kényszer nem alkalmazható. A vallásos szertartásokat tehát gyakorolni fogják a hívek annyiban. a mennyiben vallásos érzületük által arra indíttatnak s a mennyiben mi lelkészek az érzelmeket annyira íokozni bírjuk, hogy a vallásos szertartás gyakorlása rájuk nézve lelki szükség legyen. Szinte elképzelhetetlen előttünk ma még azon rövid időn bekövetkező állapot, a midőn a szülötteket nem kénytelenek a szülésznők és szülők nálunk bejelenteni, s talán magunknak kell utána tudakozni, hogy nem történt-e hive-28 Mi«®] Sí. EH. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖM *
