Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
435 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP ink családjában esetleg születés? Alig tudjuk a helyzetet elképzelni, a mely elő áll akkor, midőn a házasulandók az anyakönyv vezetőtől hozott bizonyitványnyal, minden más előzetes ténykedésünk igénybe vétele nélkül, megjelennek, — ha ugyan megjelennek, -— esketésre nálunk é9 mi foganatositjuk az esketést, nem terjesztve ki figyelmünket arra: hirdettettek-e, eleget tettek-e védkötelezettségöknek, rokonok-e, meghalt-e előbbi házastársuk, vagy el vannak-e választva és ha az egyik fél vidéki, eddigi szokásaink szerint illetékes lelkész társunk bir-e e házassági ól valami tudomással vagy nem ? Ha e viszonyokra, illetőleg a viszonyok e nagy átalakulására gondolunk: nagyon szükségesnek tűnik fél előttem, hogy a változott viszonyoknak megfelelő új cura pastoralis és lelkész! rendtartás készíttessék és adassák a lelkészek kezébe. A helyzet ily alakulása folytán mind jobban szükség leend a belmissioi tevékenység kifejtésére , mert csak ez az eszköz szolgálhat azon czél elérésére, hogy egyházunk hiveit minél szorosabban fűzzük egyházunkhoz és annak intézményeihez. Nagy elismerést érdemel tehát tőlünk Szabó Aladár theologiai tanár ur, aki ezen üg}7 vezetését kezébe vette és érdekében folyóiratot is létesített, a melyből e téren tájékozást menthetünk s tanulhatunk. — A belmissio tevékenységnél azonban, hogy annak kellő sikere legyen, nagyon ügyelnünk kell szerintem arra, hogy annak iránya ne csak a vallásos kedély követelményeinek, de reíormált magyar népünk jellemének és felfogásmódjának, a történeti előzményeknek, sőt kifejlődött egyházi szó- j kásáinknak is megfelelő legyen. A magyar református nép jellemével nem fér össze a pietismus, a rajongás, a mystiezismus, a mely vallásos irányok, ha bár erkölcsi tekintetben az egyénnek előnyére válhatnak is, végeredményük ben a gyakorlati élet követelményével, a jogi és természeti világrenddel sokszor jönnek ellentétbe. Né- ! pünknek kedélyében erősen él a vallásos érzü- : let, és reformált egyházunkhoz való ragaszkodás; talán erősebben, mint lelkészeinkében. Ezen jellemvonás természetesen és önként nyilatko- | zik a nyilvános isteni tiszteletben, vallásos fel- l olvasásokban, egyházi ünnepélyeken, jótékonyság gyakorlásában, házi áhitatosságban is; még pedig ez utóbbiban egyházi énekeink éneklésében, imád- í 43« kozásban és biblia olvasásban áll és csak a család körére terjed ki. De nem óhajtanám ezt a kellő határon túl terjeszteni. Például már a biblia magyarázást, az ünnepélyes köz alkalmakon kivül, a midőn az a lelkész részéről történik, nem tartom szükségesnek, sőt sok tekintetben hátrányosnak. Nem látnám előnyösnek azt, ha gyülekezeteinkben akár a lelkész tudtával, még inkább tudtán kivül, előképzettséggel nem biró, úgynevezett evangélisták járnának széjjel, esteli összejöveteleket tartva, hogy ott a bibliát magyarázzák. Bizton látom, hogy ily nemű vállalkozással csak a kisebb szekták kezére dolgoznánk s ha belenyugodnánk abba, hogy a biblia magyarázást ily emberek hivatalos pártolás mellett folytassák, majd akadnak próféták minden faluban, a kik látásokat látnak, álmokat álmodoznak s legelsőben is a lelkészek ellen támadnak, magyarázván az evangéliumból, hogy „ingyen vettétek, ingyen adjátok,“ mivel hogy ők, ha nem is ingyen, de olcsóbbért kinálnák az általuk hirdetett igazságokat. Természetes másrészről, hogy mindent el kell követnünk nem csak a hitetlenség, hanem a vallás iráni közönyösség ellen is és pedig a józan vallásosság ápolása által. Oda kell nevelni népünket és értelmiségünket, hogy anyagi érdek s haszonért, vagy más vallások czifrább szertartásaiért őseinek vallását el ne hagyja, húsos fazekakért a szolgaság igáját fel ne vegye. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az ifjúság vallásos nevelésére úgy az elemi iskolában, mint a közép iskolában nagy gondot fordítunk. Bizony hiába vonakodunk tőle, nekünk lelkészeknek tevékeny részt kell vennünk az elemi iskolai vallás oktatásban, ha azt akarjuk elérni, hogy ott ne csak egyes kérdések taníttassanak be a növendékeknek, hanem lelkűkben a vallásos érzület felkeltessék, az egyház és intézményei iránti szeretet a gyenge szivekbe kitörölhetlenül beoltassék, s a későbbi áldozatkészségben nyilatkozó hitbuzgóság gyökeret verjen. Ep igy súlyt kell fektetni a vallás oktatásra a közép iskolákban az által, hogy felekezeti középiskoláinkban a hittan helyeztessék az őt joggal megillető helyre a tantárgyak között. (Folyt, köv) Antal Gábor.
