Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

37 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 38

említi: reikölcsi kötelességünk Jentartani s járatni;1,1’ tehát e becses lapok hasábjain óhajtóm „a Jölebb említettem igazán sikesült munkára lelkész társaim becses figyelmét Jelhivni *).

A munka áll 23 siri és 7 gyászbeszédből. A szerző előszavából álljanak itt e sorok: „E rövid beszédeket a népéletlől vett tapasztalás teréről hordtam a szent vallás és biblia mezejére, hol ha láttam legördülni egy fájdalom könnyet, elszállani egy mély sóhajt, vagy hallottam felhangzani a gyásznak panasz szavát: e himes virágokból igyekeztem készíteni gyógybalzsamot a fájó lelkek számára; mivel legkivált azon a téren szerepelnek e beszédek, hol még a szunnyadó lélek, s a hitben tántorgó is, a múlandóság közvetlen szemlélése által letargiájából felverve, Istent keres. Mert mig halál lesz: hit is lészen“.

Vakban Csáki „Gyász és sirbeszédei“ a vallásos szívből erednek s szívhez szólnak. Az alkalmakat gyönyörűen használja fel. remek hasonlatokkal, melyeket a szentirásból, világtörténetből, természetből stb. vesz fel, a figyelmet mindvégig lebilincseli; igazán helyeseit alkalmazott szentirási helyekkel kenetteljessé teszi, s a veszteség feletti fájdalomra az istenbeni megnyugvás balzsamát hinti, úgy hogy azoknak nemcsak előadása, de még olvasása is meginditt, s ha aí ember végig olvassa, úgy jár vele, hogy nem tudja megmondani, melyik is vo t hát a legszebb. Hogy mennyire meghatja a hallgatóságot s olvasót, élénk jele az, hogy az ó-moraviczai hívek nem elégedtek meg azzal, hogy elhunyt kedveseik lelett buzgó ábitattal halgassák, hanem óhajtották azokat megörökítve nyomtatásba is látni, mint az Istenben megnyugvás drága gyémánt köveit, s ezért ők maguk vállalkoztak a kiadásra, előfizetvén egyszerre 200 példányra, s ugyancsak a munka jósága mellett tanúskodik az is, hogy az első kiadásból már csak pár példány van, s a szerzőnek a második kiadást kellett eszközölni **).

Én tehát ezen minden tekintetben sikerült munkát azon forró óhajjal ajánlom kedves lelkésztársaim szives figyelme s becses pártfogásába, miszerint adja a jó Isten, hogy a szerző által megígért Il-ik kötet is míelébb napvilágot lásson, s a hű és fáradhatlan munkás nyerje meg a megérdemlett jutalmat nem csak az erkölcsi, hanem az anyagi élet mezején is!

Széki Aladár.

*) Nagyon őrülök, hogy kedves munkatársam és testvérem megemlékezett e munkáról s igy az érdeklődés felköltése mellett nekem is alkalmat nyújt annak kijelenthetésére, hogy a kérdéses munka czime igenis volt közölve, de érdemleges méltatása nem. Nem pedig azon egyszerű okból, mert a bírálásra felkért egyik igen tiszte t ménkatársunk egy kis vegyes közleménynek való ismertetést adott, melyet a többi lapok említett bírálatai után nem tartottam közölhetőnek. Ennyit a bírálat, illetve ismertetés elmaradásának okáról. Szerk.

**) A munka szerzőnél, ki jelenleg mohácsi segédlelkész, szerezhető meg. Ara 1 frt; bérmentes küldéssel 10 kr több.

Könyvismertetés.

Kalászok az életnek kenyeréhez. Szerkesztik K. Tóth Kálmán és Papp Károly. 1894 IY. füzet. Temetési imák és beszédek.

143 lapon 34 imát és beszédet foglal magában e tartalmas füzet; ezen kívül még 5 szertartási beszédet és függelékül K. Tóth K. ünnepi és alkalmi imáinak folytatását 14 lapon.

Az imák, illetőleg a beszédek a halottak kora szerint vannak csoportosítva: a) gyermekek felett (6); b) fiatalok felett (6); c) középkornak felett (8>; d) öregek felett (14)

A mi a különös alkalmiságot illeti van 1 törvénytelen gyermek sírjánál mondott ima, toroklob-járvány idején és tanuló felett mondott ima. Van egy beszéd gyermekágyiban elhalt nő felett és egy tanitókáplán sírjánál; hosszasabban sinlődő felett 3; istentagadó, szülői iránt hálátlan felett egy; öngyilkos felett öt; síremlék felavatásakor egy.

A fü/.etben leggyakrabban találkozunk Zábrák Dénes soproni ev. lelkész nevével (9-szer) utánna legtöbbször Szász Károlyéval (5-ször), Sántha Károlyéval (5 szőr).

A mi a tartalmat illeti, általában csak elismerőleg lehet róla szólni. Gyakorlott, ügyes Íróktól való jó részt. Különösen szép Szász Károlynak Nagy Imre színművész (öngyilkos) felett, egészen müveit közönségre számított beszéde. E mellé méltán sorosható K. Tóth Kálmánnak Miklósi Mózes felett tartott beszéde. Szép a Halász Imre galamboki lelkész beszéde is, öngyilkos felett. Zábrák Déuesnek a 428. lapon kezdődő, különben is szép beszédének értékét nagyon emeli, hogy elejétől végig át van hatva e szentirásbeli hely által: megszárad a fü, a virág elhull, de a mi Istenünk beszéde megmarad mindörökké. Ugyan ilyen eljárást követ Zábrák a 479. lapon kezdődő beszédében is, egészen helyesen. Szép beszéd a Vajda Ferencz szász-lónai lelkészé is Miklós Debora felett; igen szépen festi az édes anya szeretetét és a nő jóságát. Igen tartalmas beszéd Antal Gábornak Huszár Kálmán hamvai fölé állított síremlék felavatása alkalmával tartott beszéde. Kiemelhetők még Sántha Károlynak a 437. 1. kezdődő beszéde (csak ne verselne olyan nagyon!) aztán Ladányié a 461. lapon.

Apró hibák, a miket a szerkesztők is eltüntethettek volna: „megrabolta a halál, édes gyermekeik legkisebbikétől“ (425. 1. közepén); „vagy e földön tán nincs is hely az olyannak, a kit a szeretet ölel s a kiben szerettei gyönyörködneki? (427. 1.) Ez olyan túlzás, a mi talán jól esik a meghalt gyermek szülőinek, de másoknál meg visszatetszést kelt. Mikép satnyul el az az ápolatlan árvaság jéghideg karjain!? (447. 1.) ügy tetszik, mintha nem volna eléggé világos ez a kifejezés.

Nekem úgy tetszik, hogy a törvénytelen gyermek sirjánál mondott ima egészében nem sikerült. Igaz ugyan, hogy a törvénytelen gyermek — mint mondani szoktuk — vad házasságból született, de azért még éppen nem tartható „védtelen, vadon nő:t virágnak“, a kinek hazája az „örömtelen pusztaság“ volna. Ha egy kis gyermek meg