Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-30 / 26. szám

407

DŰNANTÜLI PROTESTÁNS LAP

408

képezi. E kérdésre akartam megfelelni e becses lap 22 számában megjelent közleményemben, kimutatva, hogy mily reális azon tervezet, mely az évi államsegélyt 16590 írtban állapítja meg, tehát nincs szükség arra, hogy a Szabó ur által ajánlott 20 ezer forintot kérjük, a mely összeg illuzoriussá tenné főgimnáziumunk felekezeti jellegét. Ha Szabó úr e kérdésnél megmarad, a maga tervezetét fenntartja s védelmezi, az ellenkezőt pedig megczáfolja. közleménjTe mint komoly válasz tekinthető, de de igy, mikor a magáét elhallgatja, a másikon futva siklik át, magánál a tárgynál meg sem marad, nem egyéb az mint egy zavaros viszhang.

Egy nagy hibája még Szabó ur visz hangjának az is hogy nem igazságos. A hol jövedelem emelkedést lát, például, hogy a tandij jövedelem 5 ezer forint helyett 6-ra van előirányozva, az ellen felszóllal, de azt már nem említi meg, hogy a kamatjövedelem 9300 forintról 8765 fo rintra csökkent. Ep igy jár el a szükségleteknél is. Azt nem veszi észre, hogy a tanári fizetés és egyéb illetmények czimén 1300 forinttal több a kiadás, de azt már mint nehézményt említi, hogy a vegyes kiadásoknál 800 forint irányoztatik elő 1000 forint helyett. Azt mondja Sz. ur, „a reparatióra eddig se volt elég '500 forint.“ Hogy ez az állítása is jellemezze az ő igazmondását, ide jegyzem saját számadásából „Reparatióra kiadatott 1892/3-dik évben 316 frt 6 kr, 1893/t-ik évben 338 írt 57 kr.u Hogy pedig a vegyes kiadásokra nem elég 800 forint, azzal indokolja, hogy ő már eddig is kiadott 1700 forintot e czimen. Hát az kérem meglehet, de én azt kérdezem, hogy mi jogon és mire adta ki? A költség előirányzat e czimen 1200 forintot vett fel ez évre. És ha 17 tétel alatt mindenre kiterjed a költségelőirányzat figyelme, ha majdnem minden tételnél több van előirányozva, mint a mennyi tényleg a múlt évben kiadatott — úgy hogy ezek föleslegéből a Virág-féle 300 forintos életjáradék itt künynyen fedezhető — ha a legtöbb főgymn. költségvetése nem vesz fel löbbet s nem is ad ki vegyesekre 800 forintnál, csak ug}' tudom kimagyarázni ezt a nagy túlkiadást, hogy a más természetű kiadások is a vegyes rovatba vezettetnek be. A 24t forint földhaszonbért se vesztjük el, ha az uj gymnazium fel épül, mert e jövedelmet az ó épület s az ahhoz tartozó földek és egyéb épületek bére kétszeresen pótolni fogja.

Egyéb lényegtelen s csak felületesen tekintve nehézményezhető megjegyzéseire nem reflektálva Szabó urnák, még csak az 5-öd éves pótlékra vonatkozó aggályait akarom eloszlatni, a mely legfontosabbnak látszik, de valósággal legcsekélyebb. Számítása szerint e czimen nem 3, hanem 7 ezer forint fedezetre van szükség. Ez állításában látom megfejtését annak, hogy miért nem közölte Szabó úr „Röpülő levelében“ közzétett költségvetési tervezetét. Mert mig ott 19800 forint évi államsegélyt tart szükségesnek, azon okból, mert pótlékra 4500 forintot vesz fel, most 22300 forintot kellene kérni ezen számítása szerint. Nem akarta tehát magát kitenni annak, hogy számításának alaposságát felismerjék. Hogy miért lett a 4500 forint 5-öd éves pótlék 3000 forintra leszállítva, miért egyeztek ebbe

bele az egyházmegye megbízottjai is ,annak oka az, hogy a statístika egy oly tudomány, a melynek adatai előtt meg kell hajolni, mig valaki az ellenkezőt be nem igazolja. E szerint pedig 3 ezer forint elégséges 5-öd éves pótlékra. Ez az oka, hogy az állam saját intézeteinél sem vesz fel a költségvetésbe ennél nagyobb összeget.

Azzal hízeleg magának Sz. úr, Víszhangja kezdetén, hogy az ő — hogy saját szavát használjam — akadékoskodásainak eredménye az, hogy a fedezetben [emelkedést lát. Pedig dehogy annak. Ha soha egy szóval nem akadékoskodik is Sz. úr, a miniszteri ;kiküldött még is felemelte volna a tandijat 20 forintról 24 re, azon okból, hogy a miniszter bele nem egyezik abba, hogy azon intézetben, a mely az állam segélyére szorul, kevesebb legyen a tandij, mint az állami gymnázíumokban. Az 590 forint pedig, melyet a 1*> ezer forinton felül kérünk, nem emelkedés, mert a bizottsági tervezet 16600 forintig javasolja a segélykérést. Tessék utánua nézni, majd meggyőződik, hogy úgy van.

Azt kérdezi Szabó János úr, hogy ezen 16590 forint évi államsegély mellett „nem vethet-é füstöt a gymnáziumi tőke alap 20—30 év alatt?“ Nem. Először azért mert azok a szükségletek, melyeket ő „kétségen kívül előállóknak“ nevez, kétségen kívül nem fognak elő állani. Másodszor azért, hogy ha azok a szükségletek előállnának is, hiszem s tudom hogy van, hogy lesz az egyházmegye s vele a csurgói főgymn. ügyeit intéző vezérférfiakban annyi jó akarat, bölcsesség és lelkesültség, hogy azt a szt. vagyont füstbe menni nem engedik.

Szabó úr azon felfogásával, mintha a csurgói gymn. felekezeti jellege abban állana, hogy minden ref. vallása tanuló, különösen pedig a pap és tanító fiú mellett ott kel: lenni folytonosan egy tanárnak, a ki abból, akár tud, akár nem, akár akar, akár nem az a fiú tanulni, még is egy tudóst képezzen, vagy saját szavai szerint „még a közép tehetségűtek is a haladás tekintetében az eredmény legelső fokára emeltessenek“ nem foglalkozom. Legyen neki az ő hite szerint. Egy állítását azonban nem hagyhatom szó nélkül. S ez az, hogy mi reformátusok 18—20 ezer forintot áldozunk évenként a csurgói íőgymnáziumra. Mondja meg, kérem, hogyan, kik és miből áldozunk ?

A gymnáziumot egy nagy lelkű cath. mágnás építette, a telket, a földeket hozzá ő adta, az évi adományokat, mivel az egyházmegye 1000 forintnyi évi adományát jövőre úgy is beszüntetjük, kizárólag cath. urak adják, a tandíjat s egyéb a tanulóktól szedett illetékeket csak nem számítja felekezeti áldozatnak ? Még azon 129 ezer forint tőkének is felét más vallásuak adták, tehát csak a másik felének évi kamata mintegy 3500 forint felekezeti áldozat. Hol van hát a 18—20 ezer forint. Ha már valaki elfogult, legalább ne legyon igazságtalau.

Még egyet. Szabó úr ezzel végzi közleményét „Enynyit eg} előre.“ Én pedig ezzel végezem, ennyit egyszer és mindenkorra. De nem! Majd ha meg fog jelenni azon számadás, mely az általam már közlött költségvetés alap