Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 399 Írója, kit épen e miatt pályájából kizavartak — az iskolából kicsaptak, mint jurátus tabulae regíae nótárius a főispáni udvarban is azon eszmék szolgálatában állott, melyekhez a debreczeni diák életben szegődött — Sőt midőn tehetségei a főherczeg Nádor személye mellett a legmagasabb méltóságokkal kecsegtették, képes volt onnét inkább visszalépni, s egyúttal a szép Decséri Dorothea grófnő kezét elveszteni, hogy nem hajlamaihoz, — melyeket az alma mater csepegtetett belé — hűtlenné Jegyen. Az elmondottakhoz, úgy hiszem, nem kell kommentálás, hogy a nagy regényíró mily vallásos eszmék befolyása alatt állhat, hogy vallásos alakjai elsőtől az utolsóig mind nemesek - hősök, magasztosak, hogy büszke lehet reájuk minden magyar protestáns. Különösen a papi családokról ir és emlékezik mindenkor nagy pietassal, azok szülötteit minden esetben ideális magaslaton szerepelteti, a nélkül, hogy megengedné, hogy csak egy is megszédüljön és lebukjék azon magaslatról, melyre őt a költő fantásíája emelte. Emez alakoknak pedig, mely ek itt Jókai müveibő megérintvék, egyikét sem kerestem; ezek olvasás közben mind úgy jöttek elém; a vallásos eszméket nem kutattam ezek önkénytelenül ragadtak meg. Annak pedig, ki a nagy iró müveiben a történet és költői szabadság egymáshoz való viszonyát keresné, csak annyit, hogy bármiként üssön ki e kutatás, a dolgon mit sem változtat, vallásos alakjai mind örökké szépek, nemesek, és magasztosak lesznek és maradnak, akar a történelemből meritvék, akár a költő fantásiája teremtette azokat. Napjaink kritikája sokkal kedvezőbb a méltatott Íróval szemben, mint az előtt volt, még pedig azon igen érthető oknál fogva, hogy az Individualismus hova tovább ön magától mosódik el annak müveiben. Az egyéni, nemzeti és felekezeti intézménj^ek hatalmasan megizmosodtak s döntő tényezőkké váltak társadalmi és közéletünkben; a debreczeni kálvinista collegium maholnap egyetem lesz, a lcsittvári krónikák Írójának, az életpályából időközben ki zavart, kicsapott deáknak nagyszerű emlékoszlopot emelt a nemzet Különben nemcsak a magyar irodalomban, hanem más nemzetek irodalmában is akár hány példa van arra, hogy egy és ugyanazon korszakot két iró több kevesebb individualismussal, többé vagy kevésbé általános vagy egyéni érdekű momentumaiban dolgozott fel. Legyen szabad egy példát hozni fel. A franczia történelemnek kiváló érdekű korszaka IX-ik Károly, lJI-ik és lV*ik Henrik kora. a Hugonottismus harczaival s a szent Bertalan éjjel. Két első rendű iró dolgozta fel e köre történeti regényeiben: a nagy Dumas „Margit királyné“ „Húsz év múlva“, a az „Éj lovagjai“ czimü műveiben, s egy a franczia nemzetnek a poroszszali háborújában elesett nagy reményekre jogosított Írója Ponson du Teraile az „Egy király ifjúsága,“ „Torlaszok királynője" „Páris ostroma“ czimü regényeiben s mig amaz a korlátokat nem ismerő emberi szenvedélyt, politikai cselszövényeket, a fanatikus király IN. Károly őrjöngését, szóval Medicis Katalin véres korszakát tárja élőnkbe, addig P. du T. Navarrai Henrik egyszerű hajlamait, a Hugenottismus nemes férfiasságát, véres küzdelmeit ismerteti meg velünk. Henrik daczára annak, hogy a tények hatalma előtt, miszerint Párisba s a franczia trónra csak a mise utján lehet eljutni, meghajolni volt kénytelen, mégis egy kitűnő jó király vált belőle, kit a franczia történetírás méltán ma is a „Nagy király“ névvel nevez. Bár ez utóbbi művekben az indíviduálismus erőssen kidumborodik, mégis előttünk protestánsok előtt több értékűek, s rokonszenvesebbek, mint a nagy Dumasnak ugyanazon korra vonatkozó fentebb megjelent müvei. Az elmondottak alapján ki merné kétségbe vonni azon természetes consequential hogy a méltatott iró hirtnevet, és becsületet szerzett a világ előtt nemcsak hazájának és nemzetének hanem vallásfelekezetének is srólunk lelkészekről oly szépen, oly nemesen emlékezik és ir, mint kívüle egyetlen magyar iró sem, mintha csak az ő bölcsője is valamelyik lelkészlak szerény fedele alatt ringott volna. Hogy valaha elkövetkezik-e azon idő, melyben a prot. lelkész családja, ha el nem éri is, de megközelítheti azt a magasságot, melyre őt az iró fantasiája emelte, az még ma a jövő titkai közé tartozik. Kovács Géza. s. lelkész. A szombathelyi protestáns gyülekezet. Szombathely városában, a Dunántúl délnyugotí részének ezen hatalmas, fejlődő metropolisában a múlt években „egyesült protestáns“ anya gyülekezet alakult. Az ott lakó evangelicus és református hívek — mivel külön-külön gyengék voltak — vállvetve serénykedtek az egyházi ügyek előmozdítása körül. Már évtizedek előtt az úgynevezett „protestáns bálok“, a megindított és sikerrel folytatott gyűjtések és egyes kegyes jóltevők alapítványai szép összegeket hoztak a szent ügy oltárára A két prot. felekezet tagjainak egy közös imateremben ág. evang. lelkész tartotta az isteni tiszteleteket, református részről pedig az egyházas-rádóczi lelkész jelent meg közöttük évenként négyszer isteni tisztelet s úrvacsora osztás czéljából. Majd egy szerencsés körülmény hatalmas lökést adott az úgy tovább fejlődésének, a mennyiben Stefanekné Somogyi Julia, a buzgó íefoim. nő 40—50,000 frt értékű vagyont hagyott az egyházra s ezzel az egyháznak önállósítását s illetve anyásitását és a templom fölépítését itt az erősen kalliolikus püspöki városban biztosította. Kiváncsiak voltunk, hogy a végleges megalakulás kérdése miként oldatik meg. Mert igaz ugyan, hogy a 25* EGYHÁZI. ÜGY.
