Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

391

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

392

legutóbbi népszámlálás alkalmával magában Szombathely városában 631 evangelícus mellett csak 162 ref. vallásu egyén találtatott, de mivel Szombathely vidékén, a sárvári, kőszegi, kisczelli járásban, egészen a sopron megyei szélekig jelentékeny számú híveink vannak, s mivel a református eredetű alapítványok tekintélyes összeget képviselnek: sokan azon véleményben voltak, hogy az a kisded. de lelkes reform, gyülekezet némi támogatás mellett önállóan is megtudna állani a hatalmasabb áramlatok között. De végre győzött az az elv, hogy inkább legyen egy erős, mint két gyenge gyülekezet s a kiküldött ve gyes bizottság 1893. febr. 27-én egyezséget kötött, egyesítvén a két prot. felekezetet egy gyülekezetben. Ez egyezség az őrségi egyh. megye 1893. márcz. 22-én tartott közgyűlésén elfogadtatott, az egyházkerületre felterjesztetett s az eredeti okirat a kerületi levéltárba letétetett.

Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha az egyezséget szószéi int közlöm a következőkben:

1. A szombathelyi egyházközség elnevezése „Szombathelyi protestáns gyülekezet“. Tagja pedig minden ide egyházilag illetékes, Szombathelyen és vidékén lakó mindkét prot. egyházhoz tartozó és egyházközségi adót fizető egyén.

2. A prot. egyházközségnek mai nap létező, valamint a jövőben szerzendő összes vagyona annak tulajdonát képezi, akként azonban, hogy a vagyont elkülöníteni és ez által a testvér egyház hívei között szakadást előidézni nem szabad. A mennyiben tehát a prot. egyházközségnek telekkönyvezett ingatlan javai is vannak, és a mennyiben a tulajdonjog nem „Szombathelyi prot. gyülekezet“ névre lenne bekebelezve: az ettől eltérő hibás bejegyzés kiigazítandó.

3. Az egyházközség tanácsának tagjai az egyházközséghez tartozó mindkét egyház tagjainak számarányában. az egyházi adót fizetők által és ezek közül választatnak. Ezen okból az eg3 házközség összes tagjai minden év végével összeirandók és az egyh. adó reájuk ezentúl is kivetendő lesz.

4. Az ev. ref. egyház tagjai részére eddigelé gyakorlatban volt isteni tiszteletek száma érintetlenül fennmarad, úg3szintén az úrvacsorának illetékes egyh.-rádóczi lelkész által gyakorolt kiszolgáltatása is.

A hitoktatás az eddigi módon gyakorlandó akként, hog}’ a helybeli lelkész a geresdí egyezség útmutatását követni tartónk.

5. Ha idővel az ev. ref. hívek száma az ág. hitv. ev. hitrokonok számát elérné: úgy az isteni tiszteletek száma is egyenlő számban lesz megállapítandó. Ha pedig az ev. ref. egyházhoz tartozók száma az ág. hitv. ev. egyházhoz tartozók számát túl haladná: ez esetben, ezek nek elhaltával vagy eltávoztával megüresedett lelkészi állás ev. ref. lelkésszel lesz betöltendő; elvül mondatván ki, hogy: „tényleg mindig azon hitvallású lelkésszel legyen betöltve a lelkészi állás, melynek egyháztagjai többségben vannak“.

6. Az újonnan építendő templom tornyára csillag és kereszt jelvény lesz elhelyezendő.

7. A prot. gyülekezet hozott határozatai, a mennyiben felsőbb jóváhagyást igényelnek, a mindenkori lelkészre nézve illetékes felsőbb egyházi hatósághoz terjesztetnek fel. Megjegyeztetvén, hogy mig a jelenlegi helyzet tart, az egyh.-rádóczi anya gyülekezet lelkésze hivatalból tagja az egyházközség tanácsának, ugyanazért az ev. ref. lelkész a tanácskozás napjáról és tárgyairól jó eleve mindig értesítendő s jogában áll neki a jegyzőkönyveket bármikor betekinteni. Ugyanez lesz kötelező akkor is, ha a jelen egyezség 5. pontjában foglalt eset netán bekövetkeznék“.

Megköttetett tehát a holtomiglan-holtodiglan tartó szerződés a két testvér felekezet között. S eddig rendben lenne mindem Mert a második pontban elvileg kímondatik, hogy minden létező és létezhető vagyon, tehát az építendő templom, az épületek s az alapítványok közösek és úgy illetik a reform., mint az evang. közönséget. Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy az utóbbi időben oly jelenségek merültek fel, melyek alkalmasak arra, hogy ez elvnek a gyakorlati életben való alkalmazását legalább is kétes színben tüntessék fel.

Nem akarunk szőrszálat hasogatni. De tudjuk, hogy egy gyülekezet életében a templom építés rendkívüli fontossággal bir, mert nem minden ember életében építenek templomot. Itt pedig egy olyan templomról van szó, mely közösen fizetett egyházi adóból s közös (jelentékeny részben reformat#^ eredetű; alapítványból építtetik fel.

Hallottuk (ismétlem hallottuk) hogy Szombathelyen a templom építés munkája szép ünnepélyességgel megkezdődött. Majd a helyi lapok nyilvánosságra hozták, hogy Szombathelyen az „ágost. evang.“ templom alapkőletétele máj. 8 án nagy ünnepélyességgel fog megtörténni. Nem állítom én azt, hogy akár az intézkedések megtételénél, akár például az egyházi ünnepély programmjának megállapításánál az illetékes reform, lelkészt valami beleszólási jog illette volna meg. De mit gondolnak, milyen hatással lehetett itteni híveink vallásos érzületére az, hogy az alapkőietételi ünnepélyen, melyen az egész gyülekezet ünnepelt s az evangélikus lelkészi kar tömegesen részt vett, a reform, lelkész nemcsakhogy nem tángált, de egyházunk még csak képviselve sem volt?! Igaz, hogy az'illetékes egyházas-rádóczi lelkész az ünnepély előtt néhány nappal értesittetett az ünnepély idejéről s arra meg is hivatott, de mint jelenleg esperes már előbb kitűzvén az egyházlátogatást, az idő rövidsége miatt nem volt abban a helyzetben, hogy egyházunkat valamelyik lelkésztárs által — legalább mint vendég is — képviseltethette volna az ünnepélyen.

A megyei lapok megemlékeztek róla, hogy az „uj evang. templom“ alapkőletétele milyen szépen sikerült. Tudom én azt, hogy kath. helyeken a helyi sajtó közegei nem igen tudnak határvonalt húzni az „ág. evang. és reform.“ egyházak között s a két fogalmat úgy caereberélik egymással, mint a 10 kros és 20 filléres pénzdarabokat, önként következik tehát, hogy az e féle oiganu-