Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-16 / 24. szám

Hatodik évfolya m.

34. s/ám.

Pá ua, 1895 junius 1B.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

Äs egyház és iskola köréből

MÁSÉI SÍM EGYHím. HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @<

HIRDETÉSEK DIJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért ő, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 80 kr,

TARTALOM: Elősdiség és elsatnyulás. (Folytatás.)— Jókai müveinek vallásos méltatása. Udvardíj Gyula.— Viszkang.

Szabó János. A barsi evang. reform, egyházmegye közgyűlése. Völgyi Imre. — Vegyes közle menyek. — Hivatalos rész.

1

Elősdiség és elsatnyulás.

(Folytatás.)

Hogy mi az élösdiség ? Elősdinek nevez a természettudomány minden olyan szerves lényt, mely élete fentartásánál táplálékát és védelmét nem a saját fáradságos munkájával szerzi meg. hanem hozzá tapad valamely nála erősebb állathoz s annak életerejét szívja el, mi közben' egyúttal oltalmat is talál külső támadások ellen. Ez az élösdiség nagy bűn a természet törvénye szerint, mert minden lény saját ereje és ügyessége felhasználásával tartozik élelmét megkeresni s magát megvédelmezni. Annyival inkább, mert épen ez a létért való küzdelem biztositja maga és faja számára a fejlődést és tökéletesedést, a mi minden teremtettségnek végczélja. A természet törvényé ellen büntetés nélkül nem is lehet vétkezni. Az ólősdi el is veszi rettentő hünliödését: „ Valamely állat viszonyaiban előforduló minden olyan változás, mely által az a táplálékhoz könnyebben hozzá juthat és mayát könnyebben biztonságba helyezheti, rendesen elsatnyulásra vezet, épen mint egyegy tevékeny, egészséges ember is elfajul, ha lhirtelen nagy vagyonhoz jut. Ha egyszer az állat élösdiségre vetemedik, elveszti lábait, állkapczáját, szemeit, füleitt A tevékeny és magasabb rendű rákféle vagy rovar alaktalan zsákká lehet, mely csak táplálékot szív és petéket rak.“ Tehát az élösdiség kikerülhetlen következménye az elsatnyulás. Szervezete ahel}ett, hogy minden Organismus rendeltetési czélja szerint fokozatosan fejlődnék, rohamosan visszafejlődik s végkép elfajul.

Ez általánosan elfogadott természeti törvényt szerzőnk átviszi a szellemi világ körébe s kimutatja, hogy ugyanazon okok ugyanazt a hatást szülik a szellemi és erkölcsi világban is. „Minden olyan életmód, mely az egyénnek személyes munkálkodása vagy tehetségeinek gyakorlása nélkül biztonságot nyújt káros az erkölcsi jellemre nézve. Vagyis szellemi és» erkölcsi erőit csak az fejlesztheti, a ki azok tökéletesítése érdekében összes személyes képességeit munkába viszi; csak az haladhat előre a tökéletesedés utján, a ki némely tetszetős ürügyek alatt nem keres kibúvót a kötelességek sokszor terhes betöltése alól, hanem minden körülmények között összes erőivel tör a kitűzött czél felé, t. i. a Krisztushoz való lehető hasonlatosságra, s szinte félelemmel és rettegéssel munkálja üdvözülhetését. Ellenben az olyan, a ki ezt tenni elmulasztja s akár tunyaságból, akár tudatlanságból, akár külső behatások alatt nem visszi őszszes erőit munkába szellemi világának fejlesztése és üdvezölhetése szempontjából: az rájutott az élösdiség veszedelmes lejtőjére, a melyen alásiklik menthetetlenül a megsemmisülés örvényébe. „Egyik szellemi tehetsége a másik után sorvad el és hal meg, a lélek izmai a gyakorlat hiánya következtében egymás után gyöngülnek és ernyednek el: az erkölcsi tevékenység megszűnik. Es nehány évig tartó élösdiség után nem marad semmije, a mit üdvözíteni lehetne.“ Bekövetkezik a szellemi és erkölcsi halál, melyből nincs feltámadás.

Bármelyik juttatta erre a szomorú sorsra az egyes embert, akár tunyaság, akár tudatlanság,

24