Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-02 / 22. szám

Hatodik évfolyam. 22. szám. Pá pa, 1895. junius 2. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 30 kr. TARTALOM: Pünkösd ünnepén. Osváld Kálmán. — Közigazgatási költségeink. Dr. Antal Géza. — Mekkora államse­gélyre van szüksége a csurgói ev. ref. főgymnáziumuak. Mozsonyi Sándor. — Az Evang. diakonia egyesület A. — Halka István 1824 — 1895. Barakonyi KristóJ. — T á r c z a. Első küzdelem az iskola szék­­__________helyéért (Vége). Kis Ernő.—Vegy es közlemények. — Hivatalos rés z._____ Titokzatos múlt bűbájos világa: Pünkösd, ma újra tündököl napod S hol félénk lelkek gyultak égi lángra, A felső ház verőfényben ragyog. Kettős tüzes nyelvek lobognak újra, Szél zúgva bontja szárnyát hirtelen, Sir felnyílik — el oszlik bús borúja S a múlt dicsfényben égve megjelen. Szélylyelszórt csontok testet öltnek ismét, Vérük megpezsdül, szívük feldobog ; Hogy keblük égi kincsét szertehíntsék, Sürögnek lángoló apostolok. Fölenge^ béna nyelvük rejtett zára, Mint jégbilincs, ha jő a kikelet; Hálót vetnek ki Mesterük szavára, Hogy fogjanak romlatlan lelkeket. S a merre elhatol beszédük árja, Sivár pusztában édeukert virul; Vigaszra lel búsongó özvegy, árva, Remény mosoly haldokló ajkirul. Kősziv megindul mint a szikla keble Hajdan s áldását osztja gazdagon ; Nyomor sötét özönét hogy kimerje, Csigahéját veszi az irgalom. Hol tespedő Bethesda volt az élet, Megihleti bűvös csodás erő, Sivár kebelben hit csirája ébred, Kopár szivben remény virága nő. Nagy áldozatra lelki oltár épül S föl égbe küldte kedves illatát, Hegy-völgy visz hangzik hívők énekótül S az élet hő imába olvad át. Hiába csörgött börtönök bilincstek ! Máglyák fel mindhiába gyultatok ! Bár eltiporják is az égi kincset, Miként a gyémánt — porban is ragyog. Nem vesztek el a bajnokok megölve, Életre keltek — mint phőnix-madár; Az elvetett mag megfogant a földbe’, Kalászszá érett s aratásra vár! . . . Csodás múlt élsz, letépted koszorúdat, Mely győztesen hirdette végedet; Sötét sírod homálya im’ kigyulad És szellemed körülöttünk lebeg. Erős kővára gazdagnak, szegénynek, Könyiit töröl, eloszlat bánatot; Tüzénél újra fényben, lángban égnek Önző utódok, dermedt századok. F.-Patony. Osváld Kálmán. 22 *----——--------------* ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből IMHÍBtl EV.REF. EGTHÍZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Next

/
Thumbnails
Contents