Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-26 / 21. szám

329

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

330

A bajor és általán a német gimn. tantervet jellemzi a class, nyelvnek nagy fölkarolása, a mi nálok megcsontosodott hagyomány, ügy de nálok ott vannak a reálgimnáziumok átmenetül s az aránylag nagy számu reáliskolák és ipariskolák, a hová a német igen szívesen viszi liait, a mit a magyar szülőkről nem mondhatunk. Feleke zet szerint (kath. és prot.) a tanulók következő arányban látogatják a középiskolákat: gymn.-félékben a viszonyszám 5 : 3, míg a technicaiakban 4 : 3. Izraelita tanuló elenyészőleg kevés van 4 5%. Tehát mondhatjuk, középiskoláikban bár némileg conservatív, de mégis egészségesebb szellem van, mert nincs gimn. túltengés. Kölönösen áll ez Poroszországban, mely az anyanyelvet is kellően telkarolja, pedig nincs annyira ráutalva, mint mi. Itt jegyzem meg röviden, hogy az államnyelv kellő felkarolásában legelői járnak a francziák és olaszok, pedig ők sincsenek erre annyira ráutalva állami szempontból, mint mi. Az olasz annyira megy, hogy az idegen nyelveket csak facultative veszi fel. (E tantervek is közölve vannak az említett Kármán-féle füzetben.) A mi az iskolahelyiségeket illeti: talán nem is szükséges mondanom, hogy a nagyobb városokban levők általában mintaszerűeknek mondhatók. De csak általában s ez vigasztalásunkra szolgálhat. Mert bizony még ő nálok is előfordul, hogy kénytelenek bérházakban helyezkedni el, a melyek egy vagy más tekintetben kifogás alá eshetnek; igy különösen a kellő világítás vagy a kellő tágas udvar tekintetében; de e részben a mi bpesti, különben igen díszes iskola-épületeink is rendesen csak igen kis, szűkös térrel rendelkezhetnek. Mint nálunk — különösen prot. intézeteinknél, — ott is a vidékiek kedvezőbb helyzetben vannak, mert bizony nagyobb városokban drága a terület, pedig a szabad mozgás többet érne, mint a németeknek különben nagy pontossággal, sőt pedantériával eífectualt tornászata, a mit mi is szerencsésen átvettünk a helyett, hogy e téren inkább az angolokat követnők vagy tanulnánk magyar tornászatot (lapdajáték stb.) — református iskoláinktól!

Bécsben és Münchenben különösen szemügyre vettem néhány intézetet a berendezés szempontjából; igy hosszabban időztem: Bécsben az áll. főgimn.-ban és reálgimn.-ban, mely az Esterházy-kert közelében van. Továbbá a Wiedenen levő evang. iskolákban, hol együtt van: nép és polgári iskola, leányiskola. Azonkívül az akad. gimnáziumban Münchenben : a Maximilian- és Wilhelm gimn.-ban, úgyszintén a kír. reálgimnáziumban (IV— IX. osztály) valamint nehány vidéki város középiskolájában (Salzburgban, Innsbruckban) s már előbb más alkalommal Grázban, Laibachban stb. Igen jó hatást tesz a vidéki iskolák építésében és jó karban tartásánál mutatkozó rend és tisztaság. Az is bizonyos, hogy náluk kevesebb faragott padot vagy firkálást láthatni mint nálunk, nem is szólva a részletekben nyilatkozó gondosságról a fölszerelésben, fütési-szellőztető rendszerben, szemléltető,— kísérleti, — vagy torna eszközökben stb. A mi a tanulók rendszeretetét illeti: e részben mi sokkal hátrább vagyunk, s ezt ők részben a szülői házból hozott nevelésnek köszönhetik. Kícsinyeskedés nélkül szólva: a magyar tanulók egy része igen csekély nevelést hoz hazulról! Egyéb iránt a német fajnak csöndesebb a temperamentuma. Önként értetődik, hogy általában előbb állanak & tanerők anyagi jutalmazásban, a tanári fizetések dolgában is. E részben a bajor tanárok helyzete a legújabb időkig nem volt kellően rendezve s egyik miseria náluk is a sok helyettes-tanerő (Fehér-Ipoly adatai kissé elavultak már.') Erre vonatkozólag a Dunántúli Prot. Lap közölt néhán\* héttel ezelőtt igen jellemző adatokat, miből kitűnik, hogy náluk a tanári fizetés magasabb a magy. állami tanárok fizetésénél is. így van ez kivált Berlinben. Tehát e részben is a poroszok járnak elől s tudv* levő, hogy a 70-es évek nagy háborújában a német Schulmeisterek verték meg a fraacziákat! Másfelől meg a művészeti dolgokban s a régi görög szellem ápolásában & bajorok a legelsők a nagy Németországban ; mellettük as olaszok, francziák. Azonban kétségtelen, hogy nálunk aa utóbbi 8—10 év alatt e téren is nagy haladás történt, úgy az állami — mint felekezeti jellegű középiskolákban. A magyarnak éppen az volt egyik fő fentartó ereje, hogy bár keletről jött, állandóan Nyugat-Európa felé néz — haladás tekintetében.

Azzal végzem, a mivel előbbi közleményemet: ha & külföld tanulságait hasznunkra fordítjuk, nincs okunk csüggedni s remélhetjük, hogy őket megközelíthetjük, de e tekintetben egyik fő-főtényező: a jó iskola.

Kondor József.

TÁKCZA.

Első küzdelem az iskola székhelyéért.

(Folytatás.)

E közben összegyüjtvén Eőry János elegendő tanufe Márton professor befeketitésére, aug. 19-én a megyei főbíró Vigyázó Károly által kihallgattatja őket & következőkre nézve:

a) tudja-e tanú, hogy 1777-ik évben, a kecskeméti iskolában történt zenebonának, midőn a logikusok és » rketorok az iskolát elhagyták, Márton István, mint akkor ott tanult deák, volt egyik íőinditója, a miképen bűn tettetett ?

b) Vallja meg a tanú, hogy utóbb a debreczeni collegiumban is 1786-ban Márton István professor, akkor debreczeni íogatus deák, mi zenebonát indított s mikép büntettetett?

c) Vallja meg a tanú, hogy Márton István mióta Pápán lakik is, mindenkor viszálkodott a consistorinm tagjaival, s másokkal is, s mindenkor arra törekedett* hogy saját akaratát keresztül vihesse.

d) Tudja-e tanú, hogy a múlt évben néhai Tóth Istvánné Horváth Juliánná halála után, a gondviselése alá bízott bepecsételt levelekből egy 500 frtos obbligatiót ki