Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 334 vett Márton István, hogy került a vissza az örökösök kezébe * *)? Ilyen merőben személyes ügyek mérgesítették el a Pápa és Komárom között felmerült székhely kérdés első küzdelmét. A tanúvallomások eltérők voltak, semmi igazi eredmény nem maradt más, mint a dolog keserű ize, a kibékiilhetlenség érzete. így érkezett el aug. 20. a ref. convent ülésének ideje, a pápai egyház a sárospataki ajánlatra, ide terjesztette be ügyét, 21 pontban állitván ismét össze már az eddigiekből ismert indokait az iskolának Pápán meghagyása mellett. A convent másnap aug. 2l-én határozott ez ügyben, helyeselvén az egyháznak e vitás kérdésben hozzá fordulását, az iskolának Pápán hagyását kimondotta 2). Most, hogy a mérleg a székhely kérdésében már Pápa javára billent, Márton István megtörése következett. Szept. 5-én ismét tanúkihallgatások történnek a következő kérdésekre nézve: a) Mi fortélylyal vette Márton István professzor taunt arra, hogy a collegium egészségtelen voltát bizonyítsa ? b) Igaz-e, hogy nevezett professor az ifjúságot arra serkentette, hogy folyamodványnyai járuljon a Superintendentiához, kérvén abban a Collegium Komáromba való mielébbi áttételét? A kihallgatott tanuk közül Kunthe János sebész a tanulók gyakori betegségét a hideg szobáknak, rósz táplálkozásnak és a „folytonos szerfelett sok tanulásnak“ tulajdonítja. — Tamassa Ferencz tanú pedig Márton Istvánt a tanulók felbujtására nézve teljesen ártatlannak mondja *). A kihallgatott tanuk vallomása tehát eredményre ismét nem vezetett, más eredménye lett a vallatásoknak, mint a hova azok czéloztak, t. i. a kiengesztelhetlen ellenszenv a két kiváló férfiú között. így küzdött egymással két szenvedélyes ember, Pápa megnyerheti már a székhely kérdés ügyét, de nem veszteség nélkül, mert elveszett a küzdelemben a minden közös ügyre nézve oly fontos békesség. E közben közeledik az őszi egyházkerületi gyűlés ideje, a hová az egész kérdés a legutóbbi kerületi gyűlés által áttétetett. Ezt megelőzőleg még az egyházkerület fejének Torkos Jakab superintendensnek kívánták irányt adó véleményét publicálni a pápaiak, azért bizonyítványt kértek tőle arra nézve, hogy ő Pápát mind szellemi mind anyagi tekintetben a Collegium székhelyére nézve Komáromnál előnyösebb helynek tartja így felszerelve minden szükségesekkel'vonultak a pápai küldöttek az 1804. okt. 15-re hirdetett kömlődi egyházkerületi gyűlésre, mindenki kíváncsian tekintett most ’már e gyűlés határozata elé. Alig hogy az alakulás munkálatain átestek, elővétetett a székhelykérdés ügye, melyre vonatkozólag a gyűlés jegyzőkönyvében ez olvasható: *) U. o. 615. az. *) U. 0.617. sz. 3) U. o. 620. sz. 4) U. o. 621. sz. „Mindeneknek előtte elölvétetett az a különös tekintetű objectum, a melly ezen particularis gyűlést is egyedül okozta, és a melly a most Pápán levő Superíntendentiális Anya oskolának a Professorok által Komáromba proíectált által tételét illeti, és minden ezen dologban interveniált acták felolvastattak: Nevezetesen pedig: 1. A közelebbi Bőnyön tartatott Grálé Consistoriumnak ezen matériában tett determinatiója. 2. Az abban jelentett, s utóbb a Superintendentiánkhoz meg is érkezett s Informatiót kívánó Felséges Parancsolatot megküldő Intimatuma a Fges H. t. Tanátsnak dto, 8 Maii 1804. Sub. Nr. 9947. a hozzá rekesztett Pápai Elöljárók Instantziájával együtt. 3. Az első punctum szerint kiküldött Deputatiónak relatiója; és utoljára 4. Az ahoz kapcsolt ugyan, de tsak most produkált és egyenesen ő Felségéhez intézett Pápai Elöljárók igen hosszas Deductiója, melyben egyrészről a Professorok Instantiáját megtzáfolní, más részről pedig a magok ő Felségének benyújtott lns:antiájokat bé bizonyítani igyekeznek. Minek utána ezeknek olvasása elvégeztetett, Fő Curator ur proponálta, hogy mivei ezen deductióban sok olyasok volnának, mellyeknek, ha tovább mennének, még mind a Collegiumra, mind a publicumra nézve kedvetlen következései is lehetnének, azonban a Superintendentzia tagjai között is e miatt támadott meghasonlás, más közönséges dolgainknak folytatásában is, nagy akadályokat szerezhetne: tehát ő tanátsosabbnak tartaná, minden további kérdés nélkül, a Collegíumnak továbbá is a mostani helyében való meghagyását; annyival inkább, hogy a Pápai Elöljárók is a Collegium fogyatkozásainak jobbításában való segítségeket magok részéről is, a mennyire tsak lehetne, meg ajánlották, olly feltétellel mindazon által, hogy ez a Deductio minden actáival együtt amnestiáltassék, a Pápai Elöljárók és a Professorok között a békesség helyre állíttassák, és most olly conditiók tétessenek, a mellyel az ezután következhető akárminémü ízetlenségnek is eleje vétethessék és a collegium virágzása jobban megerőJttessék. Mellyre minnyájan reá állván, azok most mindjárt papirosra is tétettek és publice felolvastattak; szóról szóra pedig igy következnek: Felolvastatván a Pápai Collegíumnak Rév-Komárom városába lejendő által tételében eddig elő fordult minden írások, a Fges Királyi parantsolat és annak értelme szerint kiküldetett Deputatiónak relatiója, az oda kaptsolt reflexiókkal együtt: Ámbár az említett Deputatio munkájából a Pápai Collegium fundusáuak és épületjeinek a Professorok által kitett Deákok számához képest szűk és szoros voltok bőven ki tetszene; mivel mindazonáltal a Pápai Elöljárók a fundusnak bővítéséhez való lehetséges környülái Iá sokkal sub N. B. bé adott Reflexióikban ezen Superintendentiát biztatnák, és igy az ifjúság accomodatiójára nézve is uj reménység nyujtatódna annyival inkább mivel az említett Pápai nevezetessebb elöljárók, most ezen Superintendeutialis Gyűlésben azt referálták, hogy mostanában ezen
