Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
307 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 308 és szabatos fordítására képesíteni; a latin nyelv ben arra is, hogy ismerete köréből vett magyar szöveget helyesen tudjon latinra fordítani, b) A klassikus népek életének és világnézetének ismerete, a mennyiben a gimnáziumban tárgyalt irodalmi művek olvasásából meríthető“. Nem-e túlterhelés itten ama követelés, hogy a tanuló bármely ismerete köréből vett szöveget latinra fordítson ?! Túlterhelés határozottan, mert a klassikus nyelvek oktatásánál nem képezheti a czélt a magyarból való fordítás, és hogy nem is érik el e czélt, ezt bizonyítja valamennyi latin nyelvtanár. Igen helyesen lett elhagyva e czél a görög nyelvnél. Megokolt a magyarról való fordítás az élő nyelőnél, például a németnél s itt van helybe, hogy megkívánják. De itt meg az a baj. hogy az egész gimnáziumban 18 órára szorítkozik a tanitása, s itt azért nevezhető túlterhelésnek, mert nincs elég idejök a tanulóknak a gyakorlásra. Túlterhelés konstatálható a magyar irodalomtörténet taoitása terén is. Itt következőleg van a czél kitűzve: „Irodalmi művek olvasásán, az aesthetikai alapfogalmak fejtegetésén és a műfajok elméletén alapuló ismerete a magyar irodalom fejlődésének.“ És elérendő ez a czél a mostani állami tanterv szerint, szorosan véve, egy év alatt heti 3 órán! Azért mondym, hogy szorosan véve, mert a IV—VII. osztályok magyar irodalmi oktatása nagy mértékben a stilisztika, verstan, i hetorika, szerkesztéstan és poétika szolgálatában áll Az aesthetikai alapfogalmak rendszeres tárgyalására meg egyáltalában nincs idő és lieiy kijelölve, Ennyit a szoros értelemben vett tulterheltetéshez. Több tényező említendő meg azonban, ha ezzel kapcso'atban azt keressük, hogv mi okozhatja azt, hogy a középiskolában ez idő szerint általánosságban nem lett elérve a kellő eredmény. Nem hiába hozza fel a legtöbb szakember a tankönyveket első sorban okúi. Tényleg tankönyveink most erősen magukon viselik a szakrendszer bélyegét. Íróik felölelik a legspeciálisabb részleteket s megírják mindezt oly nyelvezettel, hogy a tudományos akadémiában sem beszélnek máskép. Összeírnak lehetőleg sokat, hogy a szegény köz anár mindig a felett aggódhatik, hogy végig tud e haladni a tankönyvön a 2-ik harmad végéig. A növendékek pedig tanulnak sokat. de tiszta, biztos áttekintésük ritkán lesz. Nagy baj a nyelvi oktatásnál a módszer bizonytalansága. Még az utasítások sem következetesek e tekintetben ; egy helyen a grammatika, más helyen az olvasmány vau előtérbe állítva. Szükséges volna hát az eredmény érdekében egy egységes módszer körvonalozása. Általánosan hangoztatott nehézség a tanulók létszáma, mit maga a minisztérium is érez, de e bajnak megszüntetése legyőzhetlen pénzügyi akadályokba ütköznék. L. Vég válasz Körmendy urnák. (Vége.) Felhozza azt is, hogy én kirohanással vádolom, holott R. tette hirlapi kirohanás tárgyává az ügyet. Igaz, de R. egy szép és higgadt stylusban irt czikket közölt, nem bántva, nem sértve senkit, csak a halottnak igazságát kereste. K. ur pedig, mivel másként nem tudta magát védelmezni, neki támadt a már elhunyt pénztárnoknak és azt vádolta hanyagsággal, könnyelműséggel, lelkiismeretlenséggel, holott mindenki tudja, mily pontosan és lelkiismeretesen kezelte a pénztárt. Ezt a modort neveztem én gyengéd kifelezéssel: kirohanásnak, és a ki a két czikket egymás után elolvassa, bizonyára igazat ád nekem. Ez után nagy szavakkal vagdalózik felém, s azt mondja: halott tanú holt igazság, gondol merészet és nagyot, és saját tudomására hivatkozik. Igen de ezen saját tudomásom K. ur szavaival élve — nagy szerencsétlenség rá nézve. Azt állítja, hogy vádló és tanú vagyok ; nem, én csak röviden elmondom az igazságot; ha ezeket az igazságokat, a melyeket Írtam és írok most, rá nézve vádaknak tekiuti, legyen úgy, azt sem bánom. Azt mondja hypnotikus álomban látott képeket állítok a közönség elé. Ámde bebizonyított ténynek veszik, hogy az ember hypnoticus álomban mindig a valóságnak minden tekiutetbeu megfelelő képeket lát. Kérdi, hogy mit látok? azt — feleli — hogy neki körülbelül annyi értekig volt váltó zsirálási és kiegyenlítési összeköttetése F.-al. Erre azt mondja röviden: Volt! Ez nekem teljes elégtétel. A mit láttam hypnotieus álmomban: igaznak bizonyult. Hogy mi köze van annak a dologhoz, nem keresem, nem kutatom. K. ur nagyon mosakodik, és most csak annyit kérdek; ki szokott mosakodni? Ezután visszatagadja, hogy F.-nak ajánlott volna pénzt az egyli. megyei pénztárból, hanem azt mondja képtelen naivitással: ő csak felelt. Jöjjön K. ur, tisztázzuk a dolgot. Ön azt mondta F.-nak, menjen el a pénztároshoz, ügyészhez, kérdezze meg kaphat-é kölcsönt; elismeri, hogy még a feltételeket is — nem a pénztáros — hanem már K. ur elmondta neki, tehát megoktatta; a pénztáros a pénzt kiadni vonakodott, és csak azért adta ki, mert K. ur erőszakoskodott? Es most el kell ismernem, hogy nem volt igazságom, mikor azt irtain, hogy K. ur a pénzt ajánlotta, mert azt kellett volna Írni: kierőszakolta ; így tévedésemet helyreigazítom; és ha K. ur ezt is viszszatagadja — nyilatkozattal fogom igazolni. És most K. ur tanuljon egy sőté lelkű embertől világos számítást. Ezt Írtam H50 és 1300 frt bekebelezett pénz volt a birtokon, ez 2950 frti= 2X2=4. Ekkor engedte K. ur első helyre a 2000 forintot kebelezni ez 4950 frt=2X2=2^4. 5250 fi ékü birtokra bekebelezve 4950 frt —95°/0, ez is 2X2 — 4. így tanuljon meg számítani K. ur, ne tegyen olyan hasra esett számítást, a mit én rám fog. Most lássuk az ön számítását: 95'|, ra bekebelezett pénz, — mert ezt állította, — biztosabb, mint a szigetvári segélyegylet féle pénzintézetben: ‘ ez már
