Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-21 / 16. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 248 És hogy sem én, sem a másik engedményes, a Koppyf'éle Fucksz kölcsönt nem láttuk, avagy abból én egy garast sem láttam és így nem lehetett okom, — ha hozzám fért volna is, épp az általam megszerzett szent alapítványt gonosz fondorlattal kijátszani, — igazolható azon pöriratokkal, a melyekről az elhunyt Matolcsy Sándor egyházkerületi ügyész irodája s a törvényszék irattára és a Fucksz-féle mintegy 5000 frtos regále kártalanítási összeg fölosztására vonatkozó végzés tesz kézzel fogható és D. szövétnekének füstjénél sokkal világosabb s teljes bizonyságot; bizonyságot, hogy ebből lett sok évvel későbben mind a két föntí összeg kifizetve és kifizetve sok más utóbb betáblázott követelés is, csak a silentiumba helyezkedett Koppyféle összegnek koppant az álla lm ezekre vonatkozólag jeleztem én csudálkozásomat és álmélkodásomat, nem arra, hogy a testvérek újabb nyilatkozatukkal ki játszották az egyházmegyét. Azt mondtam csodálatosnak, hogy az utóbbi követelések kiegyenlittettek a regale összegből, mig az egyházmegye elsőbbségi rossz positioja mellett is fülére feküdt s igy kurtát húzott. A testvérek csalárd eljárásával tehát semmi „vicém pro vice“ viszonyom nem volt. Kecsegtetem is magamat azzal, hogy tisztességes ember ilyet nem tesz föl rólam. Ha D. ezen kategóriába, még a font elmondottak s bizonyíthatók után sem tartozik, az már nem az én bűnöm, csak szerencsétlenségem. De ennyi váddal és gonosz föltevéssel sem éri be D. Van még vagy 3 sulylyos vádja, illetve ráfogása ellenem. Egyik, hogy én küldöttem F ot Tóth J. ügyvédhez, hogy szüntesse be ellene a port. Biz én nem küldöttem. Ezt T. J. az élő ügyvéd sem állíthatja. Mutassa elő bes: üntetést rendelő iratomat. Úgy látszik, D. nagyon intim összeköttetésben állott F.-al; többet tud dolgairól mint én: tehát talán ő tőle tudta meg F., hogy az egyházmegyei pörök vitelével az egyházmegyei ügyész van nem is az esperes, hanem az egyházmegye által megbízva. És ha tőlem tudta is meg F. hát az egyházmegyei tényezők jog és hatáskörének megvalósítása vagy betartása és megtartása, bűne lehetne-é az esperesnek ? Hát az egyházmegye — gondolom eskü alatt szolgáló — ügyésze, megbizhatlanabb, mint egy privát ügyvéd? És ha az volna, feleljen érte az őt meg választott egyházmegye. Másik oda dobott vádja D.-nek, hogy addig hallgattam, mig F. élt. Ha dobra nem ütöttem is, tudja a kaposvári közjegyzőség, a járásbíróság, néhány ügyvéd, tudja az egyházmegyei elnökség és ügyész, hogy folyton érdeklődtem és sürgölődtem azért, hogy az a pénz el ne veszszen, de hogy az 1887-ben adott kölcsönügyben én az 1888. aug.ban lemondott esperes, jogi lépéseket nem tehettem, azt D. is tudhatná, ha valami helyeset és igazat is akarna ez ügyben tudni s ha vak elfogultság nem vezetné ellenem. Nekem 1888 után csak annyi beszólásom volt az ügyhöz, mint D.-nek. 0 úgy látszik hamarább látta a bajt és utólag elég bölcsnek is vallja magát. Miért nem csapott lármát ő ? De talán nem is oly imminens a veszély, hogy megérdemelné R.-j-D. tűzvész kiáltását?! Olvassa el csak D. az 1893-ki egyházmegyei jegyzőkönyv 16. pontját. Ott látni fugja, hogy a 2000 frtnyí tőke már-már meg is térült. Olvassa végig és látni fogja, hogy egyházmegyei ügyész ur jelenti, miszerint, ,.a még hiányzó Összeg törlesztésére általa fölszólított Rremsier Miksa barcsi kereskedő (milliomos) az egyházmegyei ügyészhez küldött levélben a fönmaradt követelés kiegyenlítésére vállalkozott.11 Miért hát D-nek e sok kapkodó és ügyetlen s idő előtti vak lármája. Legutoljára hagyott legcsattanősabb ráfogása D.-nek, „hogy 1892-ben határozottan kijelentettem, hagy ha a pénz elvesz, én megfizetem. Ha mondtam, — a mit nem ismerek el, — miért nem vétette D. jegyzőkönyvbe? Annyit mondhattam, hogy nem szabad annak a pénznek elvesznie s mondok most is, mert végeredményben felelős érte D. is, mint az egyházmegye egyik tagja st felelős az egész egyházmegye is; habár az egyhm.-nek nem egy alapítványa veszett már el a múltban, s pénzkezelési rendszerünk mellett nem egy alapítvány vagy tőke veszhetik el, mire az egyházmegyének tudomására jön. Ámde a Ivoppy alapítvány7 az egyházkerületnek is specialis felügyelete alá van helyezve azon kijelentéssel, hogy évenként számadást is tartozik róla venni az egyházmegyétől, tehát kettős becsület zár alá helyezve. Így és nem másként állván az ügy, Dobál dobálózá.*, sái lehullanak rólam s nyugodtan nézhetek saját reputation) szempontjából a kiküldött bizottság tárgyalása elé, ha ugyan összehivatik valaha az a bizottság. Körmend y S. Könyvismertetés. Két vallásbölcsésxeti munka*). Szegényes theologiai irodalmunknak alig van kevésbé müveit ága, mint a rendszeres theologia és a vallásbölcsészet. s igy annál inkább föltűnik, hogy nemrégiben egyszerre két vallásbölcsészeti munka hagyta el a sajtót, A két munka czélja. iránya, tárgyalási menete annyi hasonlósági pontot nyújt, hogy czélszeriinek véltük earyütt tárgyalni őket, daczára értékük különbözőségének. Mindkét munka ugyanis az isten eszme és a vele kapcsolatos eszmékkel, azoknak történelmi fejlődésével foglalkozik, mindkét munka egyes részeiben a hírneves spiritistacsillagász Flammarion s különösen ennek Urániája hatása alatt áll, s mindkét munka épen a Spiritismus segélyével igyekszik némely kérdéseket — igy a halhatatlanság kérdését — a kételyekkel szemben igazolni. Dr. Heiszler József a szellemi élet legmagasabb té*) Dr. Heiszler József, Vallásból csészeti tanulmányok az Isteneszme s a vele kapcsolt eszmék történetének köréből. Nyíregyháza. 1894. Ára 1 frt. — Kármán Pál, Anyag és Szellem. Bölcsészet- csillagászati tanulmány. Budapest. 1895. Ára 1 frt.
