Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-21 / 16. szám

243 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 244 működés a közel jövőben nagyot változik s a lelkész megszűnvén hivatalnok lenni, apostoli hivatásának kell, hogy éljen. S valljuk meg, hogy erre a czélra kevés készület történt. Azok, a kik kinn működnek már az életben: most kezdenek itt és ott lassan mozgoni. De azoknak előkészí­tésében, a kik még csak ki fognak lépni, mond­hatnám majdnem minden a régiben van. Mégis azonban Pesten, Patakon, Debreczenben már mozognak. Különösen Debreczenben közelebb Ba­logh Ferencz szép szavakkal, meggyőzően mu­tatta ki, miként készüljön leendő hivatására a jövő lelkészi kara. Megvallom, nem érint kelle­mesen az, hogy nálunk még semmi sem történt. Tudomáséin legalább nincs róla. Egy czikkem­­ber régebben már rámutattam arra, hogy a végző papnövendékek gyakorlati képzésére egye­lőre nagyon ajánlatosnak tartom, ha felügyelet mellett a gymnásium konfirmáczióra készülő nö­vendékeit oktatnák. Ez is evangélizálásra készü­lés lenne a többi között. Nem nyújtottam ugyan be arra vonatkozó indítványt illetékes helyre most sem, de ha ily czélu intézkedés még nem volna: ezúttal vagyok bátor ez indítványomra a kerületi gyűlés figyelmét felhívni. Még egyet! Épen most egy éve, hogy az új egyházi tör­vényeket kerületi gyűlésünk kihirdette, miáltal azok hatályba léptek. Egy igen fontos s a lel­készeket közéiről érdeklő rendelkezés megtör­téntéről azonban még nincs tudomásom. A lel­­kósztanárok és lelkészek minősítési táblázata ugyanis hiányzik még a múlt őszi gyűlés jegy­zőkönyvéből, noha a 189. § azt mondja, hogy évről-évre fölveendő. Hiszem azonban, hogy ez a mostan tartandó gyűlés gondoskodni fog ennek a foganatosításáról is. Pályázatoknál e minősí­tési táblázatra nagy szükség van; nélküle igen könnyen visszaélések is támadhatnak. Ezek azok a több közül, melyek mint igen fontos tárgyak szintén elintézésre várnak. Ismé­telve mondom, jól esnék, ha a gyűlés jegyző­könyvét olvasva, azt látnám, hogy ezek szintén szerepeltek a tárgyak sorozatában. Körmend. Fülöp József. w Válasz az ,,Egőszövétnek“-re'í'). Aki e becses lapok f. évi 8. számában R. által föl­idézett halottak igazság keresésére, ugyan e lap 11. szá­mában közzétett válaszomat figyelmére méltatta, az fogja tudni, hogy — bár nevem nem emlittetett, de az akkori „esperes“-re mutató vádakkal provokálva lettem a Kopgy­­féle alapítvány tárgyában: fölvilágositó válasz adásom tehát a K.-féle alapítvány fázisaira nézve nem csak jog-, de szinte kötelességszerü volt. S aki válaszomat elfogultság nélkül s csak némi tör­vényismeret és jogérzetteí olvasá, lehetetlen, hogy igazat ne adjon nekem, a midőn kimutattam, hogy a kikölcsön­zésben tényező nem voltam; sőt midőn kimutattam azt is, hogy a K.-féle pénz kikölcsönzése, betáblázása körül s 8 évi kamathátralékai tárgyában is egész máig, kik és miként követtek el hibákat, tévedéseket vagy mulasztá­sokat. Minthogy vizsgálat elrendelését határozták el, egé­szen fölösleges volt, ha csak captatio benevolautiae nem akart lenni, R. nek a 8. számbani följajdulása, — ha már 8 évig tudott hallgatni, — miután meg lesz az alkalma, igazait a bizottság előtt föltárni s esetleg meg is védeni. Én azonban nem engedhettem, hogy R. mosdó vizé­vel akár én, akár az igazság beszennyeztessék. Még kevésbé hallgathatom el aunik meg pláne sár­ral dobálózását, aki ugyancsak e lapok 13. számában állt a K. ügyben sorompóba. Igaz, hogy hangja, neve, összevisszakuszáit okosko­dása az igazsággal dobálózni szerető amaz „álczás vitéz­nek,, all számben általam közzétettek után fölmenthetne a vele való sorompóba állástól; de mivel több teljesen valótlan nyilatkozatot ad számba és súlyos gyanúsítások­kal is terhel, ugyanazon téren kell ínsínuatioit vissza­utasítanom, a melyen azok ellenem szórattak. Ez mentse ki ismételt fölszóllalásomat. Először is nem igaz már az sem, a mivel D. kezdi is, mintha én mondtam volna, hogy „az ügyész a kölcsönt megtagadta s a pénztárnok még is kiadta“. Ezt R. sze­rént is az egyházmegyei ügyész maga mondja és nem én (Lásd a b.-somogyi egyházmegye 1«94 jkönyve 54. pont­ját). Rosszul mutatja be 1-ső állításával is magát D. úr, ki igy ferdít. Hiszen éppen azt kérdeztem a 11. sz. nyilatkozatom­ban, hogy „ha az egyházmegyei ügyész megtagadta — mi­ként állítja — a kölcsön kiadhatását, miként adhatta ki azt még is a pénztárnok?u nevezvén ezt, mint D.-n kivííl min­denki belátja, döntő momentumnak s kideritendőnek. Második állítása D.-nek meg már nemcsak téves, de egyenesen nevetséges is, midőn azt mondja: „Nem az a fő, hogy ki követte el a kölcsönadásnál a hibát, hanem az, hogy hová lett a pénz? . . . Hát ugyan mi köze a kölcsönadónak ahoz, hogy hová *) *) Miután ezen ügy vizsgálat alatt áll, ennélfogva a két-két nyilatkozat közlésénél tovább terjedő vitát, épen a kérdéses ügy ér­dekében, ez idő szerint nem látjuk indokoltnak, s igy azt ez alka­lommal ezennel berekesztjük. Szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents