Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-21 / 16. szám
243 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 244 működés a közel jövőben nagyot változik s a lelkész megszűnvén hivatalnok lenni, apostoli hivatásának kell, hogy éljen. S valljuk meg, hogy erre a czélra kevés készület történt. Azok, a kik kinn működnek már az életben: most kezdenek itt és ott lassan mozgoni. De azoknak előkészítésében, a kik még csak ki fognak lépni, mondhatnám majdnem minden a régiben van. Mégis azonban Pesten, Patakon, Debreczenben már mozognak. Különösen Debreczenben közelebb Balogh Ferencz szép szavakkal, meggyőzően mutatta ki, miként készüljön leendő hivatására a jövő lelkészi kara. Megvallom, nem érint kellemesen az, hogy nálunk még semmi sem történt. Tudomáséin legalább nincs róla. Egy czikkember régebben már rámutattam arra, hogy a végző papnövendékek gyakorlati képzésére egyelőre nagyon ajánlatosnak tartom, ha felügyelet mellett a gymnásium konfirmáczióra készülő növendékeit oktatnák. Ez is evangélizálásra készülés lenne a többi között. Nem nyújtottam ugyan be arra vonatkozó indítványt illetékes helyre most sem, de ha ily czélu intézkedés még nem volna: ezúttal vagyok bátor ez indítványomra a kerületi gyűlés figyelmét felhívni. Még egyet! Épen most egy éve, hogy az új egyházi törvényeket kerületi gyűlésünk kihirdette, miáltal azok hatályba léptek. Egy igen fontos s a lelkészeket közéiről érdeklő rendelkezés megtörténtéről azonban még nincs tudomásom. A lelkósztanárok és lelkészek minősítési táblázata ugyanis hiányzik még a múlt őszi gyűlés jegyzőkönyvéből, noha a 189. § azt mondja, hogy évről-évre fölveendő. Hiszem azonban, hogy ez a mostan tartandó gyűlés gondoskodni fog ennek a foganatosításáról is. Pályázatoknál e minősítési táblázatra nagy szükség van; nélküle igen könnyen visszaélések is támadhatnak. Ezek azok a több közül, melyek mint igen fontos tárgyak szintén elintézésre várnak. Ismételve mondom, jól esnék, ha a gyűlés jegyzőkönyvét olvasva, azt látnám, hogy ezek szintén szerepeltek a tárgyak sorozatában. Körmend. Fülöp József. w Válasz az ,,Egőszövétnek“-re'í'). Aki e becses lapok f. évi 8. számában R. által fölidézett halottak igazság keresésére, ugyan e lap 11. számában közzétett válaszomat figyelmére méltatta, az fogja tudni, hogy — bár nevem nem emlittetett, de az akkori „esperes“-re mutató vádakkal provokálva lettem a Kopgyféle alapítvány tárgyában: fölvilágositó válasz adásom tehát a K.-féle alapítvány fázisaira nézve nem csak jog-, de szinte kötelességszerü volt. S aki válaszomat elfogultság nélkül s csak némi törvényismeret és jogérzetteí olvasá, lehetetlen, hogy igazat ne adjon nekem, a midőn kimutattam, hogy a kikölcsönzésben tényező nem voltam; sőt midőn kimutattam azt is, hogy a K.-féle pénz kikölcsönzése, betáblázása körül s 8 évi kamathátralékai tárgyában is egész máig, kik és miként követtek el hibákat, tévedéseket vagy mulasztásokat. Minthogy vizsgálat elrendelését határozták el, egészen fölösleges volt, ha csak captatio benevolautiae nem akart lenni, R. nek a 8. számbani följajdulása, — ha már 8 évig tudott hallgatni, — miután meg lesz az alkalma, igazait a bizottság előtt föltárni s esetleg meg is védeni. Én azonban nem engedhettem, hogy R. mosdó vizével akár én, akár az igazság beszennyeztessék. Még kevésbé hallgathatom el aunik meg pláne sárral dobálózását, aki ugyancsak e lapok 13. számában állt a K. ügyben sorompóba. Igaz, hogy hangja, neve, összevisszakuszáit okoskodása az igazsággal dobálózni szerető amaz „álczás vitéznek,, all számben általam közzétettek után fölmenthetne a vele való sorompóba állástól; de mivel több teljesen valótlan nyilatkozatot ad számba és súlyos gyanúsításokkal is terhel, ugyanazon téren kell ínsínuatioit visszautasítanom, a melyen azok ellenem szórattak. Ez mentse ki ismételt fölszóllalásomat. Először is nem igaz már az sem, a mivel D. kezdi is, mintha én mondtam volna, hogy „az ügyész a kölcsönt megtagadta s a pénztárnok még is kiadta“. Ezt R. szerént is az egyházmegyei ügyész maga mondja és nem én (Lásd a b.-somogyi egyházmegye 1«94 jkönyve 54. pontját). Rosszul mutatja be 1-ső állításával is magát D. úr, ki igy ferdít. Hiszen éppen azt kérdeztem a 11. sz. nyilatkozatomban, hogy „ha az egyházmegyei ügyész megtagadta — miként állítja — a kölcsön kiadhatását, miként adhatta ki azt még is a pénztárnok?u nevezvén ezt, mint D.-n kivííl mindenki belátja, döntő momentumnak s kideritendőnek. Második állítása D.-nek meg már nemcsak téves, de egyenesen nevetséges is, midőn azt mondja: „Nem az a fő, hogy ki követte el a kölcsönadásnál a hibát, hanem az, hogy hová lett a pénz? . . . Hát ugyan mi köze a kölcsönadónak ahoz, hogy hová *) *) Miután ezen ügy vizsgálat alatt áll, ennélfogva a két-két nyilatkozat közlésénél tovább terjedő vitát, épen a kérdéses ügy érdekében, ez idő szerint nem látjuk indokoltnak, s igy azt ez alkalommal ezennel berekesztjük. Szerkesztő.
